A 17. Nyár [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]

12. fejezet: Megbocsátok

Nos eddig nem fényes a helyzetünk Katsukival. A padon nagyon sírtam mert tényleg éreztem valamit. Valami egészen furcsát. És őszintén megmondva tényleg örültem, hogy vele vesztettem el. Csak most megijedtem tőle. Nem ezt a Katsukit ismertem meg. De lehet ezért mondták , hogy "hosszú távon nem lehet elviselni". Aztán valaki ismerős ember ült le mellém. Kirshima. Viszonylag közel. 

-Hali! - mondta 

-Hali! - szipogtam hisz még mindig sírtam. Még közelebb jött hozzám és megölelt. Megszeppentem. Hisz nem gondoltam volna , hogy ezt teszi. 

- Katsuki kicsit túlzásba vitte. - mondta és még mindig ölelt. Én meg megjobban elkezdtem bőgni

- Én... Én annyira igyekszem... És... Ilyet kapok és olyan sok dolog történt... - mondtam és nem kaptam levegőt már a könnyeimtől. Katsuki kijött az ajtón és végig nézte mi történik. Még idegesebb lett mint volt.

-Nyugalom- hangzott el a szájából és még jobban magához szorított. - Katsukinak vannak problémái. És nagyon nehéz leküzdenie őket. 

 -Köszönöm Kiri. - mondtam és kiváltam az öleléséből. 

- Nincs mit. Ezért vagyok itt. Nekem akármi problémád van elmondhatod. Meghallgatlak. - mondta és elment. 

Megtöröltem a könnyeimet és megnyitottam miket írt Katsuki.  Sok "bocsánat" üzenet és " tudom nagy barom vagyok bocsáss meg" és egy üzenet amin meg akadt a szemem "szeretlek. Tudom baromság inkább ne is törődj vele , hogy ilyet írtam"

Megírtam neki, hogy otthon leszek ha keresni akarna. És haza mentem a busszal amit kinéztem. Röpke félórámba telt. Bementem a házba. Felmentem a lifttel. Kinyitottam az ajtót. Majd beléptem azon. És bezártam. Túl sok dolog történt a reggel folyamán. Valahogy próbáltam nem magam okolni emiatt. De nem ment. Elkezdtem takarítani. Majd tévét nézni és telefonozni. Ezt estig csináltam. Amikor csöngettek. Oda mentem az ajtóhoz is kinyitottam azt. 

Katsuki állt ott hat szálrózsával. Ennek az egynek tudtam a jelentését. "A tiéd vagy". Elsírtam magam aranyos gesztus volt. Már mindenki előtt sírtam így már nincs veszteni valóm.  Katsuki túl jól ért a nők nyelvén. És ezt ki is használja. 

-Meg bocsátasz? - kérdezte és láttam a komolyságot a szemében. 

- Gyere beljebb és megbeszéljük. - mondtam. Ő besétált és a rózsákat letette a pultra. Én becsuktam az ajtót. Katsuki rám várt. Nem ment semerre. 

-Bocsánat. Nem tudok sokszor uralkodni magamon. Ne haragudj! - mondta és kicsit könnybe lábadt a szeme 

- Nem tudok rád haragudni. - vallottam be. Majd közelebb mentem hozzá. Egészen rá simultam a mellkasára. Ő az erős kezeivel megölelt. 

- Lennél a barátnőm? - kérdezte és felnéztem rá. Látszott az arcán, hogy komolyan gondolja. Bár lehet , hogy csak fellángolásból.

-Örömmel lennék a barátnőd. - mondtam és megcsókolt. Ő többet akart de most nem engedtem. 

- Mi az? - nézett rám 

- Most nem szeretném. Bocsánat. - mondta 

- Ne kérj ezért bocsánatot. - mondta - Csinálok valami vacsorát és nézünk valami filmet. Úgy jó?- nézett rám 

- Jól hangzik. Megyek keresek valamit. - mondtam 

Katsuki elvonult a konyhába és elkezdett főzni. Nem tudtam eldönteni, hogy mit nézzünk ezért oda mentem hozzá. 

- És mióta tudsz főzni? - kérdeztem 

- Ez csak egy hobbi. - mondta - És kész. Semmi több. Oda mentem és megterítettem nekünk. Ő kitette az ételt és leültünk egymással szembe. Jó étvágyat köszöntünk egymásnak majd elkezdtünk enni.  

Nem értem miért bocsátottam megneki. De elkell fogadnom, hogy vannak mentális problémái. Remélem többször nem fordul elő.