A 17. Nyár [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]

31.fejezet: Az én hibám

Hetek teltek el amióta vörös barátunk temetésén voltunk. Igazán szép temetés volt. Azt leszámítva , hogy esett. Az idő is minket siratott. Ott volt az egész osztály, legalábbis aki képes volt mentálisan eljönni, igazából az egész iskola ott volt. Nem tudom, hogy azért jöttek el, mert gyászolnak, vagy mert rájuk parancsolták. Ott volt mindenki családtagja, családja, kutyája, macskája, sőt fele Japán eljött, hisz egy igazán jószívű hőst temettünk el. 

Mi Katsukival már hetek óta nem alszunk rendesen, maximum öt órát, de túlzok. Túl nehéz ezt feldolgozni. Túl nehéz neki mert elvesztette a legjobb barátját, az egyetlen igazi támaszát ebben az életben, azt az egy embert akire azt hitte, hogy ott lesz végig mellette jóban rosszban. És nagyon nehéz nekem, mert ez mind az én hibám. Hisz ha nem lennék, élne egy ember, és ez mind az én kezemen szárad. Mindegyik elhullatott vércseppe az én kezemen szárad. Majd belém szeretett és én ezt nem viszonoztam, aztán történt egy baleset és eggyel kevesebben lettünk ahogy mondani szokták. Igazából sokkal egyszerűbben meglehetett volna oldani azzal , hogy én megsem születek.  Hisz akkor élne. Jó kapcsolata lett volna Katsukival. Japánt védte volna, és a többi. 

De nem! Nekem megkellett születni, nekem szerelmesnek kellett lennem Katsukiba, a szőkének meg viszonoznia ezt. Neki beszélnie kellett rólam aztán megtörtént az egész és most nincs itt. És most emiatt Katsuki hónapok óta nem jár az iskolába. Nem bírja elvégezni a tanfolyamot sem! Én nem dolgozhatok mindig is egy pultban. Ezért is végzek egy képzést. Pedagógiát. Segíthetek a gyerekeknek, ez tetszett benne. De nem megy. Képtelen vagyok folytatni. Mindig ugyan az a jelenet játszódik le a fejemben. Minden egyes éjszaka amikor nem koncentrálok valamire. Ahogy fekszik a vörös , ahogy Mina zokog mellettem és Katsuki a két kezével próbálja éleszteni közben könnyeivel küszködik. És én aki ott térdepel mellettük. És nem tesz semmit. Nem hívja a mentőket. Csak figyeli ahogy párja próbálja életben tartani legjobb barátját. Akit mindennél jobban szeretett. Ahogy egyszerűen csak jót akar és en csak ott térdepelek és nem teszek semmit! Nézem a kezemet közben remegek, a gondolataim árasztják el a fejemet és nem teszek semmit! 

Túl sok dolog volt ez számunkra, főleg azért mert tizenhét és tizenkilenc évesek vagyunk. Még túl zsenge fiatalok, akik csak boldogok akarnak lenni. Élni akarják az életüket , a maga kis körforgásában! Nem folyamatosan valami traumát okozó dolgot megélni! De nem mert velünk a sors nem bánik kesztyűs kézzel. - Mesélem édesapám sírjának, hisz őt is a hetekben temettük el. Igazából azért halt meg szegény apám, mert az alkohol elvitte. Mert az nem tett jót se a szívének, se a betegségének, se a testének, igazából semmiének nem tett jót. De itta. Mert meggyőződése volt, hogy azért élünk, hogy örömünk legyen, ne azért, hogy bánkódjunk, ami jó meglátás de mondd... A mi kapcsolatunk is ilyen lenne Katsukival? Hisz egyikünk sem tesz jót a másiknak. Vagy ha tesz az nagyon jó vagy ha nem az kínzó... Sajnos egyáltalán nem tudom a helyes választ erre. De reménykedek benne, hogy nem így végezzük mint édesapám, mint Kirishima, mint valamelyik újabb barátunk akit talán elveszítünk egy csata közben. Mióta Kirishima meghalt Sero nem áll szóba velünk. Ránk se néz. Azt mondja, hogy mind a mi hibánk. És egyetértek vele... Mina mély depresszióba esett, jelenleg elmegyógyintézetbe tették a szülei. És napi szinten egy maréknyi gyógyszert kell szednie hogy ne legyen annyira lehangolt állapotban, hogy ne legyen annyira rossz neki. Igazából csodálkozom, hogy van még hely a karján, lábán, hasán, vagy más egyéb testrészén amit tud vagdosni. Úgy találták meg az utca szélén beadagolva, ahogy árulja magát, hátha majd elviszi valami betegség, vagy bele hal a kínba amit okoznak neki. Igazából már édesmindegy volt számára. Ő abba hagyta az iskolát. Azt mondta, hogy nem bírja tovább, ő meg akar halni. És ezt meglehet érteni a részéről. Nagyon jóba voltak Kirishimával, hiszen általános iskolában is együtt jártak, és középiskolában is nagyon jóba voltak. Mély barátság volt az övéké. De Mina többet akart mint barátság. Ő többet akart mint egy legjobb barát, ő szerelmet akart a fiútól. De Kirishima engem szeretett meg. Kirishimának nem volt elég Mina. Vagyis egy ideig próbálkoztak, de ő többet akart mint hogy a lány "csak" szeresse. Ő akarta a testét, de a lány nem engedte. Ebben is hasonlítottak Katsukival. Katsuki több nőt akart egynél. Kirishima egyet akart de az én legyek. Halálosan szerelmes volt. Mint ahogy Mina is belé. 

A lány már nem akar élni. Csak a családja akarja. Ő kijelentette, hogy október 10.-én meghal. Ő nem akar tovább élni. Ő akkor ott megfog halni. És már csak kéthónapja marad hátra. Ezért is záratták be. Minden nap nem telik el úgy perc, hogy ne figyelnék. Teljesen káosz lett az életünk, az én hibám miatt. Én tettem ezt vele, én tettem ezt mindenkivel. 

                                                              -------

Sziasztook! Ne haragudjatok, hogy ilyen sok időre eltűntem :(( de igyekezek mostantól kicsit aktívabb lenni és nem hónapokra eltűnni !!

Remélem jól telik a nyaratok <3 

Emellett eszméletlenül hálás vagyok nektek, hisz nemsokára 250 csillag és több mint 2k megtekintéés !! Elképesztő számok!! :O<3

Legyen további szép napotok/estétek/reggeletek!!