A 17. Nyár [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]

30.fejezet: Halott

Miután a fiú elhagyta azt a szobát amiben tartózkodtunk, próbáltuk felfogni mi is történt éppen. Egymással szembe álltunk már ekkor Katsukival. A zene már egyre halkabban szólt. Szinte semennyire.

- Jól vagy? - kérdezte a fiú

- Nagyon rossz érzésem van. Félek. 

- Itt vagyok. - mondta és megölelt. Hát igen. Lehet kicsit össze roppantam. És elkezdtem bőgtem. Hisz valakinek azt is kell, nem? Ezt az érzelmekkel teli pillanatunkat egy nagy puffanás, és sikoltás váltotta fel. - Ez mi volt? - néztem a fiúra 

- Nem tudom. - mondta majd egy még hangosabb sikoltás, és erős dudálás hallatszódott kintről. 

- Hívjátok a mentőket! Gyorsan!- üvöltötte Mina, annyira hangosan, hogy még ahol mi álltunk is lehetett hallani minimálisan. Egymásra néztünk Katsukival és iparkodva kisiettünk. Volt egy sejtésünk, de nem akartunk, hogy beteljesüljön. Mindenki kisietett, ezért nehezen lehetett kivánszorogni az ajtón. És el is szakadtam a szőkétől. Én hamarabb oda értem a helyszínre. És átverekedtem a fotósok és az utcán sétálok között, hogy lássam mi történt. Bár ne tettem volna...

Mina volt ott aki karjaimban ölelte magához a már akkor halott vagy eszméletlen Kirishimát. Minden tiszta vér volt, és üvegszilánk. Gondolom, a részeg Kirishima egy autó elé ugrott bánatában. Vagy csak egy szimpla tragédia történt. Mire felfogtam, mi történt Katsuki is ide ért. 

- Nem. Ez nem ma. - mondta a szőke és letérdepelt Mináékhoz. A lány rettenetesen zokogott. Katsuki lefektette a fiút a hátára és elkezdte újra éleszteni. Nem volt képes elengedni azt a sok éves barátságot. A sok emléket és titkot. A sok baromságot amit csináltak. - Hívja valaki a kibaszott mentősöket!  - mondta hangosan és mindenki a telefonjáért nyúlt. Láttam ahogy a fiú erőlködik, hogy vissza hozza a barátját az élők közé. Láttam ahogy van aki csak a telefonját bújja és videót készít az esetről. Láttam ahogy Mina zokog és nézi Katsukit. Mindenki segíteni akart. A fiú már a szájon át lélegeztetéssel is próbálkozott. Mind hiába. 

Oda térdeltem én is hozzájuk. Már a messziből lehetett hallani a mentős fülsüketítő hangját. 

- Katsuki. - szólítottam meg a fiút fájóan. Ő rám nézett és látszott rajta , hogy sír. Még mindig a mellkasát nyomta összekulcsolt kezeivel. Megtört ő is. -Hagyd abba... - mondtam neki és a kezeimet az övére tettem. 

- Nem. Nem. Nem fogok. Küzdeni fogok érte. Küzdeni! - mondta és nagyon sírt már ő is. Nem állt készen erre. 

- Katsuki. - nyeltem egyet - Tudom, hogy nehéz. De megkell tenned. Olyan belső vérzése van, amit képtelenség túl élni. És akkor nem is mondtam mindent. Halott. - ejtettem ki a számon ezt a nehéz szót. Néhány másodperc múlva kiértek a mentősök. De már késő volt. De ők elvitték a fiút. És mindenkit kikérdeztek. Akit legjobban érintett. Mina és Katsuki. De erősködtem, hogy hadd menjek én is hisz még Katsuki csinál valami nagy hülyeséget. Ezért mentem velük én is. 

Nem akartunk a halottal egy térben lenni, ezért az első ülésre ültettek minket. Majd bevittek minket az ügyeletre. A fiút a halottasházba minket meg pszichiátriára. Sokkoló volt az egész. És csak magamat tudtam okolni ezért. A többieket a helyszínen kérdezték ki, hogy mit láttak, tudják e pontosan mi történ, és a többi sablon kérdés. Mina mellettünk zokogott. És próbáltuk vigasztalni de nem sikerült. Ő ment be először. Ezért ketten maradtunk ott. 

-Nagyon sajnálom. Részvétem. - mondtam a fiúnak. Majd láttam, ahogy szemei egyre jobban megtelnek könnyel, majd ölelésért nyújtom a kezem, és ő vette is a célzást, majd karjaimban sírt. Nem tudom mi rémített meg. Hogy meghalt egy barátom. Vagy az, hogy én okoztam a halálát. 

------

Hát sziasztok! 

Igazából nem nagyon szoktam ide írni, de úgy érzem, hogy bocsánatot kell kérnem, hogy kinyírtam szegény Kirishimát :( 

Ne haragudjatok rám!!

Plusz a mentális állapotom nem az igazi, szóval ha lesz még pár ilyen rész nézzétek el ! BOCSÁNAT! ;(

Ha már ennyire belejöttem ebbe, hogy szomorítsalak titeket, lassan vége lesz ennek a könyvnek szóval ajánlom figyelmetekbe a többit! :>(kicsi szponzorálás) És hadd jegyezzem meg , nagyon fontosak vagytok nekem. Köszönöm hogy olvassátok a kis irományaimat! <33

Legyen további csoda szép napotok/reggeletek/estétek! <33