A 17. Nyár [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]

20. fejezet: Baszódj meg

Miután lecsillapodtunk ő elment csinálni valami kaját én meg ott ültem a kanapén és bekapcsoltam a tévét. Megakadt a szemem a híradón mert ott volt Katsuki is. 

- Nem is mondtad, hogy benne leszel a tévében. - mondtam ő csak vállat vont

-Mindig megszoktak interjúvolni ilyenkor. Ezt már tudhatnád... - motyogta. Éreztem, hogy valami történt köztünk amit nem mond el. 

- Mi a baj? - kérdeztem tőle és közelebb mentem hozzá 

- Semmi! - vágta rá egyből. És kihozta a az ételt. Közben néztük a híreket. 

A tévében

-Fiatal szívek ezrei szakadtak meg amikor Katsuki Bakugo lelepleződött, barátnőjével - mondta a nő a tévéből és hangosan felnevettem 

Valóság

- Fiatal szívek szakadtak meg! - mondtam és nevettem. - Eszméletlen. - ő csak kuncogott egyet a mély hangján- Biztos nagyon gyűlölnek. De nem mindenkinek lehet ilyen barátja. - mondtam és ránéztem mosolyogva. Büszke voltam rá. 

Ott ült mellettem és ő már végzett az evéssel. Nekem még pár falat maradt hátra amit gyorsan megettem és vittem is ki a tányérokat a mosogatóba majd vissza mentem hozzá. Aztán láttam azt amit nem kellett volna. Bevágtak a tévések egy olyan videót ahol egy másik lánnyal csókolózik Katsuki. Ekkor össze állt a kép. Ezért volt ideges tegnap. Ezért volt valami baja nem rég.

- Ezért voltál tegnap ideges? - néztem rá és a könnyek folytak az arcomon. Nem szólt semmit. - Miért tetted ezt? - tettem fel a kérdést. Bár csak ez az egy szó volt amit kitudtam mondani. 

- A lány csak letámadott! Mi kellett volna tennem? - dobálta hozzám ezeket a szavak és felállt. Majd én is utána. 

- Ellökni magadtól! Bár így elnézve úgy látom, hogy élvezted! - s a tévére mutattam ingerülten

- Úgysem értenéd... - nézett rám megvető pillantásokkal - Ez más... 

- Mi az, hogy más!? NEKED ADTAM A TESTEM! - mondtam fájóan hisz, megbíztam benne- És ezt kapom?! Ezt érdemlem?! - mondtam és  még jobban elkezdtem sírni 

- És?! Nem te voltál az első lány akit meghúztam! Egy apró hiba még nem a világvége... - csúszott ki a száján. Ez fájt a legjobban. 

-Ez nem egy apró! Én azt hittem, hogy szeretsz!  - nem mondott semmit. - Menj innen. - mondtam halkan

- Mi bajod van?! - vont kérdőre

- TAKARODJ INNEN! - mondtam neki szinte ordítva. Látszott a szemén a harag ami elemészti. Ott állt. Én zokogtam. Rettenetesen fájtak a szavai.  

- Jó! - mondta ingerülten és bement a szobába össze szedte a cuccait és elment.  

Katsuki már lassan egy órája nem volt itt és nem volt jobb megoldásom, annál , minthogy áthívjam azt az embert aki a legjobban ismeri őt. Kirishimát. És megbeszéljük őt. Csak elkeztünk inni. Sokat... És mivel én egy szétcsúszott mosott szar voltam, és még részeg is és ő is ivott velem elég erősen így elkövettünk egy hibát. Csak egy csókra volt. Hamar elszakadt tőlem. 

- Én azt nem tehetem. - mondta a vörös. Nem mondtam semmit csak néztem a vörös szemeit. - Egy férfi nem ezt tenné... - gondolkodott  

- Baszódjon meg Katsuki a kurvájával együtt. - mondtam bosszúval megtelten majd újra megtettem vele. De most hevesebb és gyorsabbak voltak a dolgok. Ezután sötétség. Reggel nem találtam senkit. Nagy kupi volt és másnapos voltam ezért nem volt kedvem feltakarítani. Felhívtam Minát, hogy megbeszéljem vele a tegnap estémet , hisz az idő elteltével kezdtünk jóba lenni és kimerem jelenteni, hogy az egyik legjobb barátnőm.