A 17. Nyár [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]

4. fejezet: Apa

Lassan haza "sétáltunk" . Nem mondanám sétának hisz majdnem mindegyik bokornál megálltunk hányni.  Vagyis megálltam. Nagyon unalmas volt és kínos a séta. A feléig aztán megszólaltam.

- Te amúgy még szűz vagy? - kérdeztem teljesen nyugodtan. Ő csak össze ráncolta a szemöldökét hirtelen.

- Nem. Nem  vagyok az.- mondta kínosan. - Miért lennék az? 

- Mert én még az vagyok és, igen... - mondtam és megint megálltam hányni újra. - Nagyon nem érzem jól magam... - mondtam és össze estem

- Nem kelet volna ennyit inni. - mondta és felsegített a földről majd kezemet a nyakába tettem az ő kezét derekamra rakta és így mentünk. Viszonylag közel voltunk a háztömbhöz.  

- Köszönöm. Kicsit jobban vagyok már. -mosolyogtam és elengedtük egymás. Bementünk az ajtón és egyből a lifthez. Nem beszéltünk egy szót sem . Kínos csönd volt köztünk.  Beléptünk a liftbe és már a legtetején voltunk már nyíltak az ajtók elköszöntünk egymástól ő az egyik ajtóhoz én a másikhoz mentem. És édesapám fogadott a kinyílt ajtó mögött és a cuccaim voltak össze pakolva szatyrokban.  Értetlenül néztem. 

- MÁR KURVÁRA UNOM, HOGY MINDIG RÉSZEG VAGY! HOGY SOSE TUDOK SEMMIT RÓLAD!  - üvöltött rám amitől összerándult a gyomrom és nem tudtam szólni. Nem csak én voltam kettőnk közül a részeg.  Közelebb jött és hozzám dobta erőből a szatyrokat - Nem vagy többé a családom része! Nem  fogok utánad fizetni a kaját semmit! Az iskolát meg főleg! - az ajtó kivolt nyitva. Katsuki végig hallotta az egészet 

-De a lányod vagyok! Mit akarsz tetti?! Csak úgy kiteszel az utcára mert elittad az összes pénzed? -kérdeztem és közelebb mentem hozzá 

- Te nem vagy a lányom! - ordított rám és megpofozott - Te csak egy szajha vagy az összes közül! Pont úgy mint az anyád !- ordított még mindig 

- Te nem beszélsz így az anyámról! - ordítottam vissza - Vond vissza! VOND VISSZA TE FASZ! - az utolsó szó csak kicsúszott a számból. Édesapám hallotta. Szemi vörösen izzottak mint egy bőszült bikáé és nekem esett. Ütött erőből egyetlen szerencsém volt. Katsuki. Átjött amikor halottam, hogy sikítok és segítségért üvöltök. 

- Mi a faszt csinál?! - mondta és nézett ránk. Mi épp a földön fetrengtünk majd apám nagy nehezen leszállt  leszállt rólam és felállt majd a fiúnak esett. Én addig hívtam a rendőröket. Apám hamar elvesztette az eszméletét hisz ő nem egy jó fizikumú ember. Véresre verték egymást. 

- K-Köszönöm - remegve mondtam hisz levoltam sokkolva. 

Katsukinak az orrából és a szájából folyt a vér kezein szintén. Látszott , hogy aggódik. Én csak bőgtem mint mindig. A rendőrök megérkeztek és apámat őrizetbe vették vagyis előbb a mentősökhöz. 

-Köszönöm, még egyszer. - mondtam és megöleltem nem tudtam mit tegyek ezért ezt láttam a legjobbnak  

- Ha nem lenne gond áttudnál jönni? Nem merek egyedül itthon lenni - mondtam és elengedtem az ölelésből 

- Persze- mondta szemeit forgatva és kezével megtörölte vérzőorrát