11.fejezet: Balhé

107 10 0
                                    

Másnap kopogásra ébredtem. Nagyon homályos volt az előző estém. Annyira emlékszem, hogy Katsukival aludtam el. És ennyi. Felkeltem és körül néztem. És a szőke ott aludt mellettem. Nem ébredt fel a kopogásra. Felálltam az ágyról és akkor tapasztaltam meg, hogy nagyon fáj a fejem , és nem kellett volna annyit innom. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam azt. Egy magas fekete hosszú hajú álmos tekintetű férfi állt ott.  

-Jó napot? - mondta kicsit kérdően, hisz nem nagyon tudtam, hogy hol is vagyok 

- Katsukit keresem. - mondta a férfi. Gondolom valamelyik tanár lehet az 

- Alszik. - feleltem. 

- Ha felkelt mond meg neki, hogy keresi Aizawa . -mondta és elment. 

- Furcsa alak. - jegyeztem meg magamban. Oda mentem Katsukihoz és elkezdtem a kezemmel simogatni a fejét, hogy felkeljen Egész hatásos volt. 

- Még öt percet... -mondta és oldalra fordult. Így a hátát láttam 

- Valami Aizawa keres. - mondtam neki amitól egyből kipattant az ágyból és felöltözött. Nagyon gyorsan csinálta ezt. 

- Öltözz fel te is. - mondta és közelebb jött hozzám majd megpuszilta a homlokom és elment. Nem értettem az egészet. Valami történt volna köztünk éjszaka? tettem fel a kérdést magamban. 

Én is magamra vettem a ruháim és a telefonomat a kezembe vettem majd lementem utána. Nagyon sok gyerek volt ott és a züld kanapén ült. Katsuki a falnak támaszkodott. Ezért odamentem hozzá. Megálltam előtte és én is a falnak támaszkodtam.  

-Jól nézel ki. - mondta és a fenekemre csapott. 

- Ez kicsit kínos számomra. - mondta és odafordultam hozzá. - Nem emlékszem nagyon semmire a tagnap estéből. Csak arra , hogy veled alszok. - ő erre egy érdekes reakciót váltott ki 

- Mi az , hogy nem emlékszel ?! - mondta kicsit hangosan. Eközben a tanár beszélt a diákokhoz. 

- Az , hogy sokat ittam és nem emlékszem semmire

- Bazmeg. - mondta 

-Valami nagyon rossz dolog történt? - néztem rá hisz kicsit mérgesnek látszott 

- Nem volt az annyira rossz. - mondta.

-Bazmeg! Mi szexeltünk? - néztem rá ijedten 

-Igen! És még te kérted! - mondta értetlenül 

- Bazmeg! - mondtam kicsit hangosan és lefagytam - És most mi lesz köztünk? - néztem rá 

- Faszom sem tudja! - mondta. Aztán arra lettünk figyelmesek , hogy a tanár kimegy az ajtón. - Most miattad nem hallottam mit mondott! - mondta ingerülten 

- Mi az , hogy miattam?! - értetlenkedtem 

- Ha emlékeznél mi történt tegnap este akkor hallottam volna! - mondta viszonyleg hangosan

 - Nem tehetek róla, hogy süket vagy... - mondtam halkan 

- Mond a szemembe ! - mondta ismét hangosan. És megfogta a kezem amitől megijedtem és nem szóltam semmit. - Mond újra! - mondta nagyon idegesen és többiek minket néztek de nem érdekelte őt - MONDD ÚJRA TE KURVA! - ordított velem. 

- BASZÓDJ MEG! - mondtam vissza könnyes szemekkel majd elengedte a kezem és sírva elszaladtam. Kimentem az ajtón. És elindultam haza felé.  Nem tudtam merre van az otthonom de legalább a telefonom itt volt nálam. A legközelebbi padhoz leültem és elkezdtem kinézni , hogy mikor megy busz arra amerre én szeretnék menni. 

A kollégiumban e közben 

- Ez durva volt haver. - mondta Kirishima - Még tőled is. - Katsuki nem szólt semmit. Csak a telefonját bújta és írt (Név)-nek , hogy bocsásson meg neki. - Egy bocsánat nem ártana neki - mondta a vörös hajú 

- Fogd be hülye hajú. - mondta 

- Szegény lány. - mondta Ochako 

-Mi az , hogy szegény lány?! Nálam jobbat nem lehet érdemelni! - jelentette ki 

- Minden héten más lánnyal vagy. Szegényeknek úgy törőd a szívét mint az üveget. - mondta 

- Hagyjatok békén! - mondta és elvonult a szobájába. 


A 17. Nyár    [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz