A 17. Nyár [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]

19. fejezet: Kisebb veszekedés

Felkeltem. És már nem fájt semmim. Biztos azért mert a kórházakban olyan emberek vannak akiknek a képessége a gyógyítás volt. Gondolkodtam el. Majd körbe néztem és nem láttam semmik akit ismernék. Egy idős néni volt mellettem. Ő volt az orvos. Közelebb jött hozzám.

- A dolgait össze készítettünk. Így akármikor elhagyhatja a kórházat. - mondta mosolyogva - Bár van valami amit elkellene mondanunk magának. Ezért, következő a kérdésem. Van élettársa? - nézett rám

- Igen. - mondtam kicsit meglepetten. Adtak egy időpontot, hogy mikor jöjjünk vissza majd felállítottak, ideadták a cuccomat majd kitettek a szobából. Ez a kórház nem az empátiáról híres. Nem értettem a kérdést. Elmentem a recepcióhoz és megtudakoltam, hogy merre találom Katsukit. Azt mondták , hogy hazaküldték a viselkedése miatt. Ezen hangosan felnevettem majd elköszöntem és mentem haza. 

Kicsit ideges voltam, mert féltem de ezt majd megszeretném beszélni vele. Hamar hazaértem és bekopogtam. A kulcsomat nem volt nálam és reménykedtem, hogy kinyitja valaki az ajtót. 

- Megyek! - mondta valaki belülről és elkezdte a zárakat kinyitni, majd az ajtót. Ott állt Katsuki előttem és szememet rá vezettem. 

- Hali. - mondtam 

-Hello. - köszönt vissza majd arrébb állt az ajtóból, hogy betudja menni. Így is tettem majd becsuktam az ajtót. Leültem a kanapéra majd ő is követett. 

- Szeretnék beszélni veled. - mondtam komolyan és rá néztem - Én nem szeretnék vitázni de nagyon féltelek és kicsit vigyázz magadra jobban kérlek. - mondtam teljesen nyugodtan és mosolyogva 

- Most azt gondolod, hogy nem tudok vigyázni magamra?! - kérdezte kicsit ingerülten 

- Nem erről van szó.. - nem tudtam végig mondani mert félbe vágott 

- Vagy alábecsülsz?! Mondd , hogy mi a problémád. 

- Most miért vagy megint ilyen?! - néztem rá megint és már én is ingerült lettem

- Megint milyen? - nézett rám mint a világ hülyéjére 

- Az , hogy normálisan mondom és így reagálsz rá. - mondtam ki azt amit gondoltam 

- Már reagálni sem lehet? Vagy azt is betiltod?! -mondta 

- Mi a fasz. Mit tiltottam be neked?! - néztem rá ekkor csönd lett köztünk. És leesett mire gondol- Tudom. Te fasz. Nem nőzhetsz. - mondtam és felnevettem idegállapotomban 

- Nem erről van szó! 

- Akkor miről? Nem vagyok gondolat olvasó! Könyörgőm Katsuki. 

- Amúgy meg örülj, hogy nincs csajom. - ez a mondta kiverte nálam a biztosítékot 

- MI AZ HOGY NINCS CSAJOD?! - ordítottam - Itt vagyok én! - még akkor nem esett le. Ő az alsó ajkát harapta. - BASZD MEG! Te megcsalsz? - néztem rá szörnyülködve. Nem mondott semmit. Csak mosolygott. - Én legalább nem egy bohócruhában fogok meghalni! - motyogtam 

- Soha nem jutna eszembe, hogy megcsaljalak... - mondta és a szemembe nézett. Én szokásosan már bőgtem. Közelebb jött hozzám és megölelt. - Szeretlek...- mondta és kínos csönd lett köztünk.