A 17. Nyár [Katsuki Bakugou x Reader] [ BEFEJEZETLEN]

26. fejezet: Sírás

Kirishimának sok kisebb belsővérzése volt. Az orra is kicsit megrepedt. Nagyon csúnyán elbánt vele Katsuki. A napom hátra lévő óráit az ügyeleten töltöttem. Rettenetesen emésztett az egész. Mindenért magam okoltam mintha, Katsuki nem lenne hibás. De ő is az volt... 

Miután kiengedtek minket én mentem volna el de a vörös nem engedte. 

- Figyu. - fogta meg a csuklóm. - Tudom, hogy nem a legfényesebb a hangulat , de... Holnap után lesz egy rendezvény. Hősök hőse címmel. Elég nagy hülyeség de nem lenne kedved eljönni velem? 

Eredetileg Katsukival mentem volna. Emlékszem. Mondta. De ebben a helyzeten inkább otthon lennék és fagyit zabálnék emellett sorozatot néznék, és egy trombózisban meghalok. - gondolkodtam el majd kinyitottam a számat is kicsúszott belőle egy "Szívesen elmennék". Nem tudom miért mondtam ezt de sikerült elbasznom a termeimet.  

Krirshima megörült majd megölelt. Haza vitettük magunkat taxival és egyedül felvánszorogtam a lakásomba. Nagyon szomorúnak érzem magam ezért otthon fagyit tömtem a számba és bőgtem Katsuki után. Rettenetesen sok üzenetet hagytam neki, hogy holnap jön e ő is erre a dologra, mert akkor megbeszélhetnénk ezt, meg a többi. 

A ruháimat ledobtam valamelyik sarokba , és felvettem valami kényelmest. Ami egy melltartóból és egy szürke melegítőből állt. Leültem a kanapéra, előtte bezártam az ajtót, hisz tudom, hogy senki sem fog már jönni. Megnéztem a sorozatomból pár részt és elmentem fürdeni. Hisz enni nem nagyon akartam már szóval ezt tettem. 

Ez volt a második kedvenc dolgom. Az első a szőke. Baszd meg... Nagyon szerelmes vagyok belé. A telefonomat is vittem magammal a fürdőbe és zenét állítottam. Emellett a kedvenc zenéimet ordítottam és sokat bőgtem a zuhany alatt de már kezdtem megszokni, hogy egy mosott szer vagyok.  A koncertemet erős kopogás váltotta fel. 

- Megyek! - ordítottam és felkaptam egy törölközőt magamra, felvettem a rózsaszín nyuszis papucsomat, és kitocsogtam az ajtóhoz. Majd kinyitottam. Egy kicsit vágytam arra, hogy Katsuki áll ott de nem így volt. Az egyik szomszédom volt az. 

- Szép estét. - mondtam 

- Neked is. Figyu szivecském. Én értem, hogy szeretsz vinnyogni- 

- Énekelni. - szakítottam félbe

- Akkor azt. - folytatta- De. - állt meg drámaian. - Ne. Hajnali háromkor csináld már kérlek. Mert a falak nem vastagok és szeretnék aludni még. Köszi tüncibogár. - mondta a nő és elment. 

De gyűlölőm ezt a nőt. Mindig bugyuta neveket aggat rám. Ezután visszamentem a fürdőbe és folytattam, csak sokkal halkabban. Lehet, hogy kopogtak, de nem nyitottam ki. Felvettem volna a pizsamámat de realizálnom kellett , hogy nincs meg. Aztán jutott eszembe, hogy az Katsuki egyik pólója volt, és elvitte azt is. 

Ezért kénytelen voltam másik ruhát választanom. Miután sikerült kiválasztanom elindultam az ágyam felé. Majd befeküdtem abba. És álomba sírtam magam. 

Kirishima hívásaira keltem fel. Kezembe fogtam a telefont és meglepődve tapasztaltam, hogy tizenkét óra van. Nem iparkodtam. Maradtam az ágyban és még feküdtem. Tizenöt fogadatlan hívásom volt Kirishimától és egy Katsukitól, még reggel hatkor hívott. Gyorsan visszahívtam a szőkét. Nem vette fel. Ezért visszahívtam a vöröst, aki egyből felvette a telefont. 

- Jó reggelt [Név]! - köszönöt 

- jó reggelt. - köszöntem vissza 

- Lenne kedved vásárolni, hisz szépben kell megjelenni a gálán. 

- Várj, most arra utalsz, hogy nincsenek szép dolgaim? - vontam kérdőre

- Nem, nem, nem dehogyis! Nekem meg ha látsz valamit  magadnak megveszem neked szívesen. 

- Ja az más. Bocsi. Szívesen megyek. - mondtam 

- Oké, köszi szia. - mondta és egyből letette 

- Hali- köszönötem el 

Összeszedtem magam, ettem valamit, néztem tévét, majd az ajtó kopogást hallottam. Gondoltam, Kirishima az ezért kinyitottam. Meglepődtem, hogy kifogadott ott. 

- Szia. - mondta az alak az ajtó mögött lehajtott fejjel. És csak megtorpantam, és sírva szaladtam oda felé, majd a nyakába ugrottam.