Prológus

76 5 4
                                    

Mi köthet egy embert egy helyhez, egy városhoz? A környezet? A kultúra és a nevezetességek? A helyi specialitások? Különleges ízek vagy akár a kalandvágy? Valami új megismerése, önmagunk felfedezése? Esetleg érzések, amelyek emlékeket ébresztenek bennünk? Nos, úgy gondolom, ezek mind. Egyszerre és összetevődve, valamilyen meghatározhatatlan elegyet alkotva, ami akarva-akaratlanul is a hatalmába kerít. Eluralkodik rajtunk, cselekvésre késztet. Aztán mire észhez térünk, ott kötünk ki, ahol talán mindig is lenni akartunk.

Az ember megmagyarázhatatlan okokból teremt magának olyan helyzeteket, amelyekről, ha nagyon mélyen is, de tudja, hogy nem hozhat számára megnyugvást, nem teremthet vele magának teljes és kiegyensúlyozott életet. Vagyonra vágyik, de a pénz nem boldogít. Hatalomra vágyik, de ez önmaga feláldozásával jár. Hírnévre vágyik, ezáltal pedig a magányosság tárt karokkal fogadja őt. Mire feleszmél, minden, ami eddig igazán boldoggá tehette volna, semmivé foszlik. Nem marad semmije azokon a tényezőkön kívül, amiket viszont bármikor, akár egy csettintésre elveszíthet.

Mégis mire van hát szükségünk valójában? Én szeretném azt gondolni, hogy valami egészen megfoghatatlanra.

Érzésekre: szerelemre, szeretetre, szenvedélyre.

Emberekre: barátokra, családra, társra.

Célokra. Álmokra. Sikerre.

Önmagunk megtalálására.

HatártalanulWhere stories live. Discover now