Határtalanul

ÖTÖDIK FEJEZET

Angel

Aaliyah egy órával előbb elment, mint én, de ennek ellenére is terülj-terülj asztalkám fogadott az étkezőben friss, gőzölgő kávéval a tányérom mellett. Ráadásul bármekkora szégyen is, még csak most tudatosult bennem, hogy meg sem kérdeztem, hogy sikerült a tegnapi állásinterjú.

Egy aranyos üzenetet hagyott nekem, melynek tartalma mindössze annyi, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy szeretném: a munkahelyemen és a randimon is. Az utóbbit kicsit furcsálltam. Mintha arra akart volna utalni, hogy nem tölti itthon a napot. De nem csináltam ügyet belőle, boldogan elfogyasztottam a reggelimet.

Ahogy Nina kérte, nyolckor pontban az üzletben voltam, ő pedig egy percet sem vesztegetett az időnkből: bemutatta a ruhabolt minden apró kis sarkát, aztán elmagyarázta, mi tartozik a munkakörömhöz. Ez a segítségnyújtásból és a pénztárnál való helytállásból tevődött össze, számomra pedig egyértelművé vált, hogy itt ugyan nem lesz gond. Nina azt mondta, nyugodtan adjak tanácsot a vevőknek, kérdezősködjek, milyen alkalom miatt szeretnének ruhát vásárolni, mert itt elvárják az eladótól, hogy valóban a munkakörének megfelelően cselekedjen. Szeretnek csevegni és kikérni az épp ottlévő ember véleményét. Ennek érdekében egy szituációt is eljátszottunk, és dagadt a mellkasom a büszkeségtől, mikor azt mondta, tökéletes vagyok a pozícióra, már most elégedett velem.

A maradék időben megbeszéltük a műszakokat, amik egy-egy hét elteltével váltakoznak: tehát jövő héten délután dolgozom egyórától egészen este hatig. Szüneteket nagyon nem szoktak tartani, ha szükségem van valamire, nyugodtan elvonulhatok, addig átveszik a helyemet. Ezzel a lendülettel pedig az itt dolgozóknak is bemutatott. Már, akik jelen voltak.

Aztán kilenckor az üzlet megnyitotta kapuit. Nekem pedig fogalmam sem volt arról, hogy érhetnek rá ennyire az emberek ilyenkor reggel. Nem győztem futkosni a vásárlók között, hogy mindenkinek kielégítsem az elvárásait, és még csak most kezdődött a műszakom. Ennek ellenére egy apró panaszra való ok sem fogalmazódott meg a fejemben. A betévedő nők hihetetlen ízlésesen válogattak, mindenről kikérték a véleményem, ha nem is értettünk egyet, megfogadták a tanácsaimat. Türelmesek és kedvesek voltak. Nem siettettek, sőt, segítettek, ugyanis elsőre kiszúrták, hogy új vagyok. Elmondták a tapasztalataikat a többi eladóról, az üzletben lévő hangulatról, amiből én tanulhattam, majd felvehettem a megszokott ritmust. Meleg mosolyokkal adták tudtomra, hogy egyszerűen bele kell rázódnom az itteni szokásokba és munkamorálba, és semmi gond nem lesz. Tetszett nekik, hogy lelkes vagyok, nekem pedig az, hogy ennyire közvetlenek és megértők. Aaron is pontosan ilyen a sok más remek tulajdonságával együtt, és egyre közelebb kerülünk az esti randinkhoz. Ő egy újabb ok volt, amiért élvezni akartam ezt a munkát, amiért folyamatosan mosoly díszítette az arcom, amiért kiegyensúlyozott és vidám voltam. És boldoggá tett a tudat, hogy valószínűleg ő is így éli meg a hétköznapokat, legalábbis az üzenetéből ez szűrődött le számomra. Az elsőt délelőtt tíz fele kaptam, ami mindössze egy videó volt. Rekedtes hangon köszönt, majd elmondta, hogy már csak kilenc óra és újra találkozunk egy romantikus randevú keretein belül. Azzal zárta, mennyire várja, hogy lásson és biztos benne, hogy élete egyik legcsodálatosabb estéje lesz a mai. Körülbelül ötször néztem meg egymás után, miközben egyre biztosabb voltam abban, hogy ez a férfi egy főnyeremény.

Az én lottószelvényemre.

Aaliyah

Fáradtan fújtam ki a levegőt a pultnak dőlve. Ki gondolná, hogy egy délelőtt folyamán ennyi fiatal üti el az idejét ebben a kávézóban? Rengeteg vendég volt, nem győztem elkészíteni a különböző kávékat és turmixokat, illetve helytállni a kasszánál. Seba, a főnököm szerint idő kérdése és belerázódom a tempóba, ez mindennapos. Remélem, hogy igaza van, mert rettenetesen kimerültem, ráadásul a héten én viszem végig az első öt órát.