Határtalanul

KILENCEDIK FEJEZET

Francisco

A legutolsó eset, hogy Aalie Mike-kal volt körülbelül három-négy nappal ezelőttre tehető, ami számomra már csak azért is jó, mert több lehetőségem volt meghódítani őt. Vagy szimplán gyökerestől eltávolítani az életéből a ficsúrt.

Az óra hetet mutatott, ezért Maitéval úgy döntöttünk, elindulunk Aalie-ékhez, hiszen a munkából már hazaértek, nem mellesleg Angelnek nagy szüksége volt arra, hogy a barátai mellette legyenek. (Már tervezgettem az időpontot, mikor látogatom meg azt a szemétládát, hogy a fejét a seggébe dughassam.) Ráadásul a csajoknál vacsoraidő volt, ezt semmi pénzért nem hagyhattam ki.

Felkaptam a hátitáskát, amiben a cuccaik voltak, ugyanis tegnap este itt csöveztek, innen indultak ma délelőtt vásárolgatni. Ordítottam a húgomnak, hogy indulunk, elköszöntem anyáéktól, majd kimentem, és mivel lógott az eső lába, nem kockáztattam meg, hogy visszafele bőrig ázzunk, így kocsiba ülve vártam. Alapvetően a szeptember, illetve az október a legcsapadékosabb időszak, ennek ellenére természetesen előfordulnak olyan napok, mikor kapunk egy kis hidegzuhanyt.

Amint Maite megérkezett, indítottam a motort, becsatoltam a biztonsági övet, majd a gázpedálra lépve hajtottam a jövendőbelimékhez. Reméltem, hogy nem feledkeztek meg az érkezésünkről, de ha ez meg is történt, gáz nincs, hívatlanul is beállíthatunk. Mi megtehetjük.

Elmosolyodtam a gondolataimon, miközben megálltam a pirosnál, aztán jólesően sóhajtva néztem a zenét hallgató húgomra, majd a járdán lézengő emberekre, de istenem, bár ne tettem volna!

Azt a lángosképűt még egy repülőn ülve is felismerném, egyébként is, ki olyan elvetemült, hogy egy ilyen forró helyen hosszúujjú inget vegyen fel?! A legrosszabb – talán – nem is a látvány volt, hanem a gondolat, hogy esetleg Aalie-hez tart.

Elsötétült tekintettel, amint a lámpa zöldre váltott, a gázra léptem és őrültek módjára hajtottam a lányokhoz.

-Eszednél vagy, te idióta?! – húzta ki a fülhallgatót a füleiből Maite.

-Jaj, hallgass már! – morogtam megforgatva a szemeim, aztán lekanyarodtam.

Odaérve leparkoltam, kipattantam a járgányomból, aztán az ajtóhoz szaladva berontottam körbenézve. A nappali padlóján láttam meg a lányokat, miközben ők egymást szorongatva bömböltek.

-Atya ég, mi történt? – siettem oda kétségbeesve. Időközben Maite is beért, majd mikor meghallotta a zokogást, hozzánk lépkedett ugyanolyan ijedten. Angel szaggatottan mély levegőt vett, aztán felénk mutatta mindkét papírt felállva és Aalie-t is felsegítve. A húgommal egyszerre kezdtük olvasni a leveleket, aztán kikerekedett szemekkel felüvöltöttünk. Maite Angel nyakába vetette magát, én pedig felkaptam Aalie-t magamhoz szorítva és megpörgetve.

- Annyira tudtam! Tudtam, hogy megkapjátok! És tessék! – nevettem boldogan egy puszit nyomva arcára és lassan a padlóra téve, miután ő is elengedett. Mosolyogva törölte le a könnyeit, aztán Angelt is alaposan összeszorongattam.

-Nagyon büszkék vagyunk rátok, ezért ti egyedül, saját erőtökből küzdöttetek! Ma ünneplünk! – sietett is a konyhába a húgom, minden bizonnyal valami alkohol tartalmú italért és poharakért.

-Mikor jöttek a levelek?

-Valamikor délután. Akkor találtam szembe magam velük, mikor hazaértem a munkából. Még hátravan az interjú, de az már semmiség, én pedig képtelen vagyok felfogni. Egyszerűen nem hiszem el! Már a szüleinknek is beszámoltunk róla, anya szerintem még most is sír – túrt a hajába Aaliyah megrázva a fejét, nevetve. Elmosolyodva Angelre néztem, akinek az arcáról végre tükröződött valami vidámság. A levelet szorongatta.