Határtalanul

TIZENHETEDIK FEJEZET

Lea

-Nem hiszem el – sóhajtottam hátradőlve. Felnéztem a plafonra és elnevettem magam, miközben a homlokomra raktam alkaromat. Ez volt az a pillanat, mikor véglegesen is lezárhattam a dolgozatot, amin hosszú ideje dolgoztam már. A lányokkal két hete, mikor Aaliyah-val voltunk az összeomlása napján, vázlatosan már befejeztük az anyagot, annyi maradt hátra, hogy a hiányzó részeket begépeljem, csatoljak hozzá néhány statisztikai adatot, illetve, hogy az egészet ellenőrizzem: nyelvtanilag és tartalmilag egyaránt.

Elégedett voltam magammal, mert úgy éreztem, olyan munkát adok majd ki a kezeim közül, ami miatt a professzor meglepődötten néz majd vissza rám: a témaválasztás és a kivitelezés miatt is. Nem hiszem, hogy sok ehhez hasonló dolgozatot kell végiglapoznia. Tisztában voltam vele, hogy az enyém egyedi, ráadásul belevetettem minden eddigi tudásomat, amit az érdeklődésemmel fűszereztem meg. Ilyen íze lehet a sikernek?

A beadandóm teljes egészében arra a viselkedésre irányult, amelyet Francisco tanúsított az utóbbi időszakban. Megfogadtam Dylan tanácsát a beszélgetést illetően, azonban nem Franciscót kerestem fel, hanem Maitét: vele készítettem el az anamnézist, aminek köszönhetően tökéletes belátásom nyílt a bátyja gyermekkorára. Ehhez segítségemre voltak a szüleik is, Reina és Alejandro, akik kiegészítették a Maite által nyújtott ismeretet, így teljes egészében kirajzolódhatott egy kép a fiúról.

Ami az egészben a legszerencsésebbnek bizonyult, hogy éppen időben érkeztem: Michael és Aalie az összemelegedés elején tartottak, és ha le is maradtam néhány fontos alkalomról, így is remekül nyomon tudtam követni az eseményeket. Már – szinte – a legelejétől fogva jelen voltam, láttam a konfliktus kibontakozását, kiélesedését és következményeit. Habár a szakítást követően Michaelről nem voltak hírek, Angelnek és Maiténak hála nyomon tudtam követni a két, talán legfontosabb fél reakcióját a bekövetkezett bonyodalmakra.

A legérdekesebb minden kétséget kizárva a következtetés volt: rengeteg felvetés fogalmazódott meg bennem már a dolgozat elején is, ezek pedig végigkísérték a munkámat egészen a lezárásig, ahol aztán kifejtettem a diagnózisomat. Francisco ugyanis sosem volt szerelmes Aaliyah-ba.

Maite és Angel ragaszkodott a tényhez, hogy Francisco serdülőkorában menthetetlenül odáig volt Aalie-ért, én pedig hittem ennek a meglátásnak egészen addig, amíg le nem ültem Aaliyah-val beszélgetni, pontosan az említett időszakról. Elmesélte, hogy Francisco viszonylag nehezen nyílt meg neki, leginkább amiatt, mert úgy érezte, a húga innentől kezdve érdektelen lesz felé. Ezt egészen akkor értettem meg, mikor újraolvastam a családdal készített anamnézist: Alejandro nagyon befolyásos ember, Madridban szinte mindenki ismeri az őt nevét, így természetesen Francisco, majd Maite iskolába kerülése alkalmával nem tudták kizárni az irigy embereket a hétköznapokból.

A gyerekek rettentő kegyetlenül tudnak viselkedni, mikor átveszi felettük az uralmat a féltékenység, ez pedig végigkísérte mind Fran, mind Maite kisiskolás korát. Tulajdonképp legjobb barátokká váltak az évek alatt, ami azért volt egészen különleges, mert őket valóban összekötötte a vérségi kapcsolat.

Ez a kötelék sosem szűnt meg, egyre csak erősebbé vált, még akkor is, mikor idősebbekként már viszonylag könnyebben barátkoztak. A bizalmat nehezen vetették más, idegen emberekbe: tudták, hogy mindig ott lesznek egymásnak, nem kell, hogy rajtuk kívül mást is beavassanak egy-egy érzékenyebb témába.

Aztán megismerték Aaliyah-t és Angelt, Maite pedig odáig volt értük. A kötelék kialakulásában az is nagy szerepet játszott, hogy az érintett szülők is egy hullámhosszra kerültek, így szinte lehetetlennek bizonyult, hogy ne váljanak barátokká. Azonban Franciscónak ez nagy falatnak bizonyult: kedvelte a lányokat, de nem engedte közel magához egyiküket sem, ellenben a húgával.