Határtalanul

TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Lea

-Biztosan jó ötlet ez, Angel? Ez az ő ügyük, nem hiszem, hogy bele kéne folynunk. – húztam el a számat, miközben új oldalt szúrtam be a dolgozatba. Ha a követelményeket vesszük figyelembe, nagyjából két fejezetnyi volt hátra a kutatásomból, bár biztos voltam benne, hogy valamennyivel túl fogom lépni a maximális oldalszámot. Túl sok olyan részlet volt, ami kihagyhatatlannak bizonyult ahhoz, hogy egésszé váljon a kirajzolódó kép.

-A probléma azzal van, hogy nem folytunk bele, Lea, holott tisztában vagyunk Francisco mocskos játékával. Aaliyah nem önmaga: úgy megy dolgozni, mint akit kényszerítenek, pedig imádja azt a helyet. Ha hazaér, motyog valami köszönés félét, aztán felvonul a szobájába. A szüleivel alig beszélt az elmúlt időszakban, engem hívogatnak, mert érzik, hogy valami nincs rendben. Ráadásul két héten belül utaznak ide hozzánk. Ismered őket, ha észreveszik, hogy nagy a baj, megállíthatatlanok. És ha ez még mind nem lenne bőven elég, Aalie engem is kerül. Maiténak sem veszi fel a telefont, ha pedig mégis, pár perc után lerázza valami nevetséges kifogással.

-Nekem sem veszi fel, bár emiatt nem hibáztathatjuk, Angel. Mindannyian el voltunk foglalva a saját dolgainkkal. Ráadásul, ha tanácsot kért, ha kérdezett, akkor pedig leráztátok – rántottam meg a vállam.

-Ezzel nem segítesz! – háborodott fel. Elhúztam a számat, aztán sóhajtva hátradőltem. Valóban nem segítettem vele, de ez volt a kegyetlen igazság. A lányok megegyeztek, hogy nem vesznek részt a konfliktusban, habár tisztában voltak a történtekkel, nem mellesleg a következményekkel is. Mivel egyikükkel sem nagyon csevegtem az elmúlt időszakban, én csupán csak sejthettem, mi áll ennek az egésznek a hátterében, legalábbis az interjú megjelenését követően erre Dylan vezetett rá. Aztán nem sokkal később Angel eljött Maitéval hozzánk, elmesélt mindent, amiről lemaradtam, így megerősítették a gyanút, ráadásul még több botrányról számoltak be, amiket egyúttal be is építettem a dolgozatba.

Francisco mindenki számára nyílt lapokkal játszott, egyedül Aaliyah bizonyult vaknak. Rendíthetetlenül kapaszkodott az őket összekötő bizalomba és barátságba, azt gondolta, ha mindig enged neki, Francisco megenyhül: pedig ezzel csak azt érte el, hogy gyakrabban támadta őket erősebbnél erősebb ütésekkel.

Alig telt el pár hét azóta, hogy Aalie és Michael együtt vannak, ennek ellenére mind az utolsó csapásra készültünk. Francisco nagyon is tisztában volt azzal, hogy Aaliyah habozás nélkül a barátait választaná, ha döntés elé kerülne, így a stratégiájának középpontjában pontosan ez volt. Primitív „hibákat" követett el, miközben érzelmileg manipulálta őt a baráti kapcsolataival: elhanyagol minket, Michael szétmarcangolta a közösségünket, csak saját magukkal foglalkozik, semmi másról nem beszél... Mindegyikkel betalált, holott egyik vád sem bizonyult igaznak.

-Tudod mit, Angel? Igazad van, ezt nem hagyhatjuk ennyiben. – mentettem el a dokumentumot, aztán lecsuktam a laptop tetejét. – Túl sokáig ültünk az ügy fölött, azt gondoltuk, hogy el tudja simítani majd, vagy legalább Francisco is megnyugszik. Tennünk kell valamit, mielőtt túlságosan késő lesz. Ez az egész elsodródott egy olyan irányba, amit már senki sem tud kezelni: Fran teljesen kifordult önmagából, átvette felette az uralmat ez a kisgyerekekre jellemző féltékenység és irigység, amire ráadásul rátesz egy lapáttal a tény, hogy a karrierje felfelé ível. Ebből nem csak ő húz hasznot, hanem a háta mögött álló menedzsment. Aalie nem tud állást foglalni, mert valakit elveszítene: vagy Franciscót, akit gyerekkora óta testvéreként szeret, vagy Michaelt, akibe évek óta szerelmes. Michael pedig lassan kezd rádöbbenni, hogy nem tud Alcara ellen küzdeni, ha Aaliyah nem engedi el a kezét. Mind tudjuk, ebből mi következik... – a vonal végén síri csönd vette át a helyet. – Angel? Itt vagy?