Határtalanul

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Lea

-Hú, itt csak úgy mennek a napok! – huppantam le a kerti székbe Aalie és Maite közé. Dylannek haza kellett mennie a reggeli után, mert lassan kezdődött a gyakorlata, így csatlakoztam a lányokhoz a kutyusommal, miután hosszasan elköszöntem tőle...

-Valószínűleg azért érzed így, mert nincs olyan pillanat, mikor ne történne valami – mosolygott Maite feltéve a napszemüvegét. – Angel elment dolgozni, de egyikünk üzenetére sem reagál, ami már eleve azért furcsa, mert sosem lehet lelőni. Te szinte belefulladtál Dylanbe, Fran és Mike pedig majdnem összeverekedtek Aalie napirendjén. Hát lehetne ennél izgalmasabb bárki más reggele? Szerintem nem.

-Van benne valami – kortyoltam a kávéba helyeslően bólogatva. – Azért remélem Angellel minden rendben van...

-Én is aggódom miatta, tegnap eléggé letaglózottnak tűnt. Nem tudom, ki kereshette, de olyasmit közölhetett vele, amiről nem igazán akar beszélni velünk. Vagy csak maga sem tudja, mi lenne a helyes – sóhajtott Aalie. Ránéztem.

-Az utolsó mondattal nem magadra céloztál véletlenül? Gondok vannak Mike-kal?

-Dehogy! – nevetett könnyeden és megrázta a fejét. – Ő és én remekül megvagyunk, habár nem túl hosszú ideje, még bármi lehet. Csodálatosan érzem magam mellette, nem is igazán tudom szavakba önteni. A gondok inkább Franciscóval vannak. – mielőtt befejezhette volna a gondolatmenetét, Maite közbevágott.

-Ha már itt tartunk! Mégis mi a pokol történt köztetek? Francisco nem beszél, csak morog, te sem mondtál róla semmit, de ezek után nem bújhatsz ki alóla! – Aalie-t láthatóan kínosan érintette a kérdés. Mocorgott a székben és össze-össze szorította a száját, minden bizonnyal fontolgatta, mégis mit mondjon és hogyan, de nem kellett sokat várnunk rá. Viszont a válaszát hallva mindketten megdöbbentünk:

-Szerelmet vallott, aztán meg akart csókolni. Én meg faképnél hagytam. És ítéljetek el, de erősen gondolkodtam rajta, hogy a golyóit felrúgom a szemgolyói helyére.

-Ezt most nem mondod komolyan! – képedt el Maite teljesen. – Már megint?!

-Milyen megint, hé?! Miről maradtam le? – tettem le a bögrét köhögve.

-Évekkel ezelőtt Francisco teljesen Aaliyah-ba volt zúgva, habár nem tudta, hogy ismerjük a titkát. Aztán lett pár barátnője és teljesen elfelejtődött a dolog, úgy viselkedett vele, mintha a húga lenne. Egy apró jelet nem mutatott afelé, hogy még mindig vannak érzései Aalie iránt, de ezek szerint vannak.

-De most nem ez a lényeg – rázta a fejét Aalie. – Nem tudom hová tenni a viselkedését, értitek? Ez az egész akkor kezdődött, mikor újra találkoztam Michaellel. Azóta ezen kattogok, mióta bevallotta az érzéseit. Ez nem lehet szerelem.

-Ha nem is az, akkor egyszerűen csak tetszel neki. Ráadásul ismered Frant, nem fogja könnyen elfogadni, hogy te kizárólag barátként tekintesz rá. Tudod, milyen makacs...

-Várjatok, ehhez kell a jegyzetfüzetem! – rohantam be a cuccaimhoz. Előkutattam a táskám belső zsebéből egy tollat, aztán megfogtam a spirálos noteszt, miközben visszasiettem a helyemre. Jól tettem, hogy nem hagytam otthon. – Kicsit kényelmetlen helyzet, hogy lejegyzek mindent, de Francisco viselkedése tökéletes a nyári házimhoz, ide tényleg pszichológiai tudásra van szükség – bólogattam fellapozva a vázlatos munkámat.

-Ugyan már, ne butáskodj! Teljesen megértelek. Ha valami tálcán kínálkozik, ki kell használni. Te pedig pontosan ezt teszed. Nincs ebben semmi rossz – mosolygott rám Aalie. – Visszatérve a bátyádra, életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer azzal áll majd elém, hogy nem bír tovább kizárólag barátként gondolni rám. Azt hittem, ez mindkettőnk részéről egyértelműen szoros, de nem a szerelem értelmében...