Határtalanul

MÁSODIK FEJEZET

Aaliyah

Egy jóleső sóhaj kíséretében néztem körül az új, közös placcunkon Angellel, miközben megtöröltem a kezeim. Elégedett voltam a látvánnyal, azt hiszem, szívvel-lélekkel dolgoztunk azon, hogy családiassá varázsoljuk a Reina és Alejandro által biztosított otthont.

A ház nem volt nagy, annak ellenére, hogy egy emeletet is magába foglalt, de a kicsi jelzőt sem húzhattuk rá. Kielégítette a kényelemre való igényünket. A nappali barátságos hangulatot sugárzott a mályvaszínnel, illetve a kirakosgatott képekkel, az olvasósarokkal és a falra ragasztott hangulatszavakkal, mint például mosoly; nevetés; szerelem; kávé. Bármennyire is kakukktojásnak tűnik, nem az. A kávé egy életérzés.

Személyes kedvencem a konyha volt. Mondhatni, amerikai típusú, de valahogy megütközött benne Mexikó. Talán a mintáknak, a színeknek köszönhető, és a sombrerónak, ami falmatricaként díszelgett Viva la vida! -felirattal. Igen, éljen az élet!

A hálószobáink az emeleten kaptak helyet, mindkettőnkéhez tartozott egy-egy fürdő és erkély, ez utóbbi számomra egy győzedelmeskedő ok volt ahhoz, hogy minden este áldást mondhassak a spanyol szülőknek. Ki ne akarna esténként az erkélyen ücsörögni, merengeni és gyönyörködni a szépséges környezetben? Angel szerint undorítóan romantikus vagyok. Nem is tudnám tagadni.

A barátnőm kipurcanva terült el a kanapén az összes magában tartott levegőjét kifújva. Kuncogva követtem a példáját, aztán körbenézve beszélgetést kezdeményeztem:

-Hamar végeztünk, nem? – felhúzott szemöldökkel vetett rám egy szúrós pillantást.

-Mihez képest, Aaliyah? Délhez vagy az érkezésünkhöz? Ma van a harmadik napja, hogy megállás nélkül pakolunk, és a hűtő, a kamra még mindig üres. Ha Alejandro és Reina nem hívnának magukhoz minden este, már rég éhen haltunk volna. – Na jó, ez erős kifejezés: közbe-közbe azért rendeltünk ezt-azt. Angel szeret túlzásokba esni.

-A vásárlást elintézhetjük még ma – rántottam meg a vállam. – Most van igazán kellemes idő odakint, az üzletek pedig késő estig nyitva tartanak. A közelben egyébként is van egy bevásárlóközpont.

-Azt hiszem, benne lennék egy kis kimozdulásban... De hadd zuhanyozzak le! Magamon érzem a világ összes izzadtságcseppjének bosszúját. Nagyon begöndörödött a hajam? – húzta el a száját. Hevesen megráztam a fejem, úgy döntöttem, nem fosztom meg a meglepetés örömétől.

Amíg Angel elment felfrissülni, eltüntettem a dobozokat a házból. Egyelőre jó helynek bizonyult a terasz hátsó része, ahol eredményesen egymásba tudtam hajtogatni a kartontárolókat. Később még biztosan hasznukat vesszük.

Csípőre tett kézzel néztem fel, a látványtól pedig mosoly ült ki az arcomra. A tenger közelében voltunk, a levegőben érződött a sós víz illata, hallani lehetett, ahogy a hullámok egymással versengve mossák a partot. A kilátás felért egy könyv nyújtotta boldogsággal. Gyönyörű kékség tárult elénk a területet díszítő pálmafákkal együtt, igaz, a földszinttől csak a magasabban fekvő teraszról, illetve az erkélyekről volt látható. Cancún maga volt a mennyország.

Angel felfrissülése durván egy óráig tartott, mindössze azért, mert a vásárláshoz is jól kell kinéznie. Úgy gondoltam, jobb, ha nem reagálok erre a kijelentésére, nem is lehetett volna mit, megszoktam, hogy minden a ruhái, a haja és a sminkje körül forog, ami külső szemlélőként persze megtévesztő lehet. Egy idegennek úgy festhet, számára a látszat tesz mindent, de ez cseppet sem volt így. Nagyon adott a személyiségére is, elvégre mit ér egy gyönyörű külső, ha a szív ürességtől kong?