Bloodline (Vérvonal)

IV. fejezet - Meglepetés

Felértünk a lakásomba. Bezártam az ajtót, majd Lizt a kanapéra fektettem.
- Hozok vizes borogatást. - mondtam, azzal elindultam a fürdőbe.
- Vajon miért kell neki a nyakláncod? - hallottam a kérdést.
- Fogalmam sincs. De egy dolgot nagyon sajnálok....
- Mit?
- Hogy belerángattak téged is.....így te is veszélyben vagy....
- Nem gond....a legjobb barátod vagyok....kitartok melletted!
- Köszönöm, de ez nagyon veszélyes....és mostmár azt is tudja, hogy boszi vagy....és ő nem én vagyok....nem fog neked megkegyelmezni....
- Értem.... De segíteni szeretnék...
- Hahh... jó....de nem tudom megígérni, hogy vigyázok rád..!
- Nem gond! Vigyázok én magamra!
- Jobban vagy?
- Igen... köszi!
- Elkísérsz Freya-hoz?
- El...
Elindultunk az erdőig, ahol 10 éve először, vagy talán másodszor láthattam. Amint megérkeztünk, elkezdtem a nevét kiabálni.
- Itt kell lennie!
- Hope! Mi történt? - hallottam magam mögül a nagynéném hangját.
- Freya! Egy nagyon gyors kérdéssel zavarnék!
- Mond!
- Az elmúlt napokban elég közelről kísért minket egy bizonyos Kai Parker. Ismered őt?
- Honnan tudja, hogy ki vagy te?
- Fogalmam sincs, de már Liznek is nekiesett! Azt mondja, hogy van nálam valami, ami nem az enyém....
- Gondolom a nyakláncodra gondolt!
- De ki ő?
- Egy régi barátunk.... Kol testvére...
- Kol?
- Igen... egy másik nagybátyád.
- Mennyi idős?
- Körül belül 189...
- De ti hogyan vagytok ilyen idősek?
- Mint mondtam a Mikaelson-ok halhatatlanok, így....
- Értem... értem....
- Mit tegyünk, ha mégegyszer megtámad?
- Bízz a nyaklánc erejében!
- Úgy lesz! Menjünk Liz!
- Oké!
- Köszönöm Freya!
- Nincs mit! Igyekszem egyre többet megtudni Kairól...
- Oké! - mondtam, azzal kiléptünk a fából.
- Gyerünk Liz! Tűnjünk el innen mielőtt még történik valami! - vezényeltem, azzal kifelé indultunk az erdőből.
- Biztos, hogy erre van a kiút Hope? Már órák óta jövünk.
- Én sem értem....pedig mérget mertem volna venni rá, hogy erre van. - álltam meg. Ekkor egy hang szólalt meg mögöttünk.
- Hope Mikaelson!
- Ezen a rohadt világon mindenkinek csak én kellek!? - tettem fel a kérdést kitárt karokkal, majd megfordultam. Egy szőke hajú kb 36 éves nő állt ott.
- Mielőtt még bármit is kérdeznél.... Mi a neved?
- Rebecha vagyok! Rebecha Mikaelson. És beszélünk kell veled!
- Beszélnünk? Kik?
- Én és Elijah!
- Elijah?
- Igen... Gondolom már volt szerencséd találkozni vele...
- I....igen....a...azt hiszem volt! Liz is velem jöhet?
- Igen ...de ha bárki megtudja, akinek nem kéne, akkor nem marad vér a nyakában! - mondta, én pedig ebből a mondatból ki tudtam következtetni, hogy egy elég erős vámpírral állok szemben. Követtük Rebeca-t egy kis házig. Belökte az ajtót.
- Hope.... Örülök, hogy látlak! - köszöntött egy addig ismeretlen alak.
- Öhm... Helo?
- Na szóval....ő itt Kol...
- Hali csajszi!
- Őt már ismered. Ő Elijah!
- Üdv!
- Az én nevem pedig már tudod.... mindannyian vámpírok vagyunk.
- Ah..haa.... és én mire kellek?
- A nyakláncod kell.... Mielőbb erős varázslat kell bele.... Kai nem játék!
- Igen.... tapasztaltam....
- Mint már tudod, erős vagy, és kell valami, ami birtokolja azt....
- Nekem egy kérdésem van mielőtt bármibe is belefognánk....a Mikaelson-ok....tényleg.....halhatatlanok?
- Igen... miért?
Lizzel egymásra néztünk.
- Akkor az apám és az anyám .....
- Életben vannak!