Bloodline (Vérvonal)

XIV. fejezet - A nagy találkozás egy tervvel fűszerezve

Sikeresen visszatértünk Elijah-ékhoz. Anyut persze hatalmas örömmel fogadták, és épp úgy sokkolta őket az apuval történt baki, mint engem. Ezért, mivel az egész bandának vágott az esze, egy terv jött létre. Egy elég érdekes, és merész kis terv. Az egész abból állt, hogy megvárjuk a következő Malivor szörnyet, aki a medálomért jön, és megpróbálunk megszerezni tőle valamit, hogy amint átadtuk neki a nyakláncomat, ő, egy újabb bemérőbűbáj segítségével, elvezessen Malivorba. Vagy legalábbis Malivorhoz. Először tartottam attól, hogy rengeteg időbe fog telni, míg az a szuroktócsa, csicskát küld ránk, de aztán két nap elteltével hírt kaptunk a városból. Egy óriási, ezerszemű, vörös lényről volt szó, aki látszólag nagyon odavolt a csillogó dolgokért. Akár egy szarka, csak mégsem. Az első dolgunk volt, hogy a központba siessünk, ahonnan a legfrissebb híreket kaptuk. Amint odaértünk, egy kissé meglepő, és egy semennyire sem meglepő dolog várt ránk. A kevésbé meglepő, a feldúlt tér volt, feldöntött kocsikkal fűszerezve. Ami pedig meglepő volt, hogy egy elég undorító szörnnyel álltunk szemben, ugyanis az emberek itt-ott hevertek, de úgy, hogy a végtagjaik nem voltak a helyükön. Elég hátborzongató volt így első látásra. De ha egyszer muszáj megtalálnunk Malivort, akkor talán ez az utolsó esélyünk. Így aztán szét váltunk. Én Landonnal, Lizzel és Jo-val mentem, míg a másik csapat Kai-ból, Kol-ból, és Rose-ból állt. Rendes volt Kol-tól, hogy elkísért. Egy tapasztaltabb vámpír nem árt. Nem volt egy kemény dió megtalálni a drágalátos gyilkoló gépünket, ugyanis mindenhol, amerre járt, embermaradványok voltak. Gyorsan felhívtam Kai-t, hogy jöjjenek oda hozzánk. Pár perc alatt már ott is voltak.
- Na jó. Egy lehetőségetek van választ adni arra, hogy vajon merre ment! - mutattam a hullákkal teli utcára.
- Huu...fogalmam sincs! Talán arra! - mutatott Kol egy totál más irányba.
- Nem talált. - "szomorítottam" el.
- Na nyomás! - indult el Rose.
- De...mi van, ha minket is ízekre tép? - aggódott Jo.
- Nyugi! Négy boszi és három vámpír, plussz egy Landon ellen hülye az a szörny, aki kiáll. - nyugtattam a felállásunkkal. Amit a hősies alakzatba fejlődés követett. Elindultunk a szörny után. Bár Jo-t nyugtattam, én sem voltam biztos abban, hogy élve megússzuk.
- Nem kellene többet tudnunk piroskáról? - érdeklődött Liz.
- Lehet, ha jobb ötlet, mint egyből nekirontani. - támogatta Kai, és Rose.
- Jó...igazatok lehet. De nem hoztunk könyvet...mily meglepő... - ismertettem az akadályt.
- De a csapat otthon készen áll segíteni. Talán már rá is jöttek valamire. Itt van Freya száma. Hívd fel! Hátha tudnak valami érdekes infót. - nyújtotta felém a telefonját Kol.
- Jó...köszi! - vettem el végül az eszközt. Betárcsáztam Freya számát, majd egy-két kicsengés után felvették.
- Halló! Mond Kol! - szólt bele a nagynéném.
- Szia Freya! Én vagyok, Hope. Csak érdekelne, tudtok-e valami hasznosat az új barátunkról. - dobtam be a kérdést rögtön.
- Nos...nem sokat, de annyit igen, hogy a legnagyobb szemébe kell szúrni a kivégzése érdekében.
- Ez minden? - mondtam köszönő hangon.
- Igen, de értesítünk, amint találunk valamit! - válaszolt búcsúzóul Freya, azzal lerakta a telefont.
- Na? Van valami? - jött rögtön a kérdés Rose-tól.
- Nos...asszem van. A legnagyobb szemébe kell szúrni, és akkor elvileg meghal. - mondtam, miközben visszaadtam Kol telóját.
- Akkor mostmár tudjuk, hogyan öljük meg. Ez is valami. - kaptuk az ironikus biztatást Kai-tól.
- Ha sietünk, talán még elcsípjük! - sürgettem a csapatot, aki a nyomomban lépkedve tartották az igencsak gyors tempómat.
- És ha nem találjuk meg? - kételkedett Liz.
- Meg fogjuk...no para.
- Én épp az ellenkezőjétől tartok. - kaptam a választ, miközben boszikul előkészítettük a kezünket biztonság esetére. Minél tovább sétáltunk, annál jobban izgultam. Hisz bármelyik tetőről ránk vethette volna magát. Úgy gondolom, ez a para mindenkiben ott volt.
- Hol lehet? - kérdezte kissé fáradt hangon Jo.
- Mivel Hope medáljára fáj a foga, nem lehet messze. - szólalt meg egy idő után először Landon.
- Így van...ugye nem csak én érzem úgy, hogy bármelyik ház mellől előbukkanhat? - kérdezte Kol.
- Nem...nekem is van egy ilyesmi megérzésem. - csatlakozott Liz.
- Itt kell lennie. Ez tuti! - jelentettem ki megállva.
- Honnan veszed? - érkezett a várható Rose-tól.
- Onnan! - mondtam, miközben az egyik sikátor sarkánál megláttam egy mozgó valamit.
- Lehet kutya is! - pesszimistáskodott Kai.
- Haha...humorzsák....- néztem rá kissé mérgesen.
- Meg kell tudnunk. - mondta Landon végül, azzal a sikátor felé vette az irányt.
- Várj, Landon ne!! - próbáltam visszatartani, de nem tudtam. Landon belépett a sikátorba, ahonnan szinte rögtön ki is került, de nem úgy, ahogyan gondoltuk. Nem a saját lábán. Kidobta őt valami, amiről feltételezem, hogy a szörny volt. Meghalt!
- Nem! Landon! Jézusom! - rohantam oda, azzal a fejét az ölembe fektettem. - Ezért esküszöm lenyúzom rólad mind az ezer szemedet! - ordítottam a sikátorban álldogáló szörny felé tartva a kezem.
- Incendia! - kiáltotta mögülem Liz és Jo egyszerre, mire a szörny lángokban tört ki.
- Ictus! - mutattam én is a lény felé, mire annak lángoló teste a mögötte lévő kerítésnek csapódott hatalmas szörnysikolyok közepette.
- Várjatok! Nem ez volt a terv! - emlékezett Rose.
- Bakker! Igazad van! - kiáltottam, azzal egyik bűbájjal eloltottam a tüzet, majd egy másikkal  lezártam a sikátort.
- Mi kéne ha volna? - kérdezte egyből Liz, mire a szörny a nyakláncomra mutatott.
- Óh! Hogy ez?? - tette Liz is ugyanazt.
- Tessék! A tiéd! - dobtam be a szörnynek.
- Bezzeg nekem nem adtad ide! - tette karba a kezét Kai kamu morcosan, mire én csak a szememet forgattam. A szörny körül levettem a határbűbájt, mire az eliszkolt.
- Utol kell érnünk, mielőtt bedobja a nyakláncot Malivorba! - indult el Rose, de megállítottam.
- Várj! Mi lesz Lando....- kérdeztem volna, de ekkor feltűnt, hogy a test égni kezd, majd 3-4 másodpercen belül már hamuban feküdt.
- Mi lehet ez? - kérdezte Jo, de a kérdésére rögtön érkezett egy látható válsz. Landon szó szerint felkelt a hamuból.
- Landon? - néztem felé kérdőn, mire ő csak hátra fordult, és épp úgy nézett vissza rám.
- Hogy lehet ez? - hallottam a kérdést Kol-tól.
- Én sem értem....hacsak....nem lehet....- és itt kaptam egy mondat befejezést Kai-tól:
- Főnix!