Bloodline (Vérvonal)

XX. fejezet - Teljes család

- Apu! - rohantam az ajtóban álló apámhoz!
- Életem! - köszöntött, és könnyek között egymás nyakába borultunk. - Hadd nézzelek! A nagyhatalmú hibrid lánya...egy még nagyobb hatalmú tribrid lenne? - mosolygott rám. Én csak viruló mosolyokkal válaszoltam neki, miközben a kezemet el nem engedve mért végig.
- Gyertek! Ünnepeljük meg ezt! - hívott össze Rebeca. Mindenki a mostanra már elég ikonikus asztal körül foglalt helyet. Mindenki kapott egy pezsgős poharat, természetesen pezsgővel, amit egy nagy koccintással avattunk fel.
- Klaus Mikaelson - ra! Aki még Malivor szörnyűségeit is legyőzte! Elárulod nekünk ama titkot, mely segítségével kijutottál? - vezette fel humorosan Elijah.
- Az egyetlen dolog, drága öcsém, az nem más, amit még te mondtál nekem évekkel ezelőtt. A család Hatalom! - mondta apu, aki a történtekhez képest elég rendben van.
- Hogyan sikerült kijönnöd onnan? - kérdeztem a várható kérdést szinte egyből.
- Egy régi barátom segített ki. Azt hittem egyedül ragadtam a sötétben, aztán megszólalt mögöttem egy ismerős női hang.
- Ki volt az?
- Aurora De Martel. Egy ősi boszorkány, illetve vámpír. Tehát hibrid feleség.
- Mit segíthetett?
- Boszorkány vért adott. És ezzel fölül írtam az egy élő tribrid legendát. Kacsintott rám.
- Te is....tribrid lettél? - néztem rá ragyogó szemekkel.
- Így van...de amennyi boszorkány vért kaptam, talán holnapra ki is ürül a szervezetemből. Úgyhogy nem fosztalak meg a címedtől. - magyarázta, azzal kortyolt egyet a pezsgőjéből. Végre együtt volt a család, a barátok. Mindig erről álmodtam! Mindenki vidám volt. Megkönnyebbült. Felszabadult. És ami legfontosabb. Mindenki biztonságban volt. Egyelőre. Hacsak Malivor nem dönt úgy, hogy nem hagy minket nyugodni. Így is, úgy is ki kell írtanunk! Az a minimum. Amíg ezen agyaltam, már mindenkinek eltűnt a pezsgő a poharárból.
- Ki kér még? - kérdezte körültekintően Kol.
- Szerintem egy társas este felemelőbb, mint, hogy berúgjunk...nem gondolod? - kérdezte a már "alkoholista" Damon.
- Nicsak ki beszél?! - nézett rá Elijah nevetve, mire mindenki nevetésben tört ki.
- Akkor mi legyen? Scrabble, Beugró, Fedőnevek, vagy....
- Szerintem szavazzunk! - adtam az ötletet.
- Oksa. Ki szavaz a Scrabble-re? - kérdezte Freya, mire mindenki felemelte a kezét.
- Akkor ez eldőlt! - mondta Rebeca, azzal elsietett a Scrabble-ért. Per percen belül már a táblát pakoltuk az asztalra. Mivel Rose, Liz, Landon, Jo, apu, anyu, illetve Kai is itt volt, csapatban játszottunk. Én voltam Landonnal, Jo volt Elijah-val, Liz volt Freya-val, Kai Damon-nel, Rose Rebeca-val, apu anyuval társult, és Jól pedig úgy döntött, hogy egyedül is elbír velünk. Azt hiszem, 4 menetet játszottunk le. Az utolsó szónál tartottunk Landonnal, de ekkor a betűim elkezdtek átrendeződni. Egy szöveg állt a táblán, amit egy asztalra írt szöveg követett. "Kérem a nyakláncot, mielőtt mindenki belehal miattad!" Gyorsan felnéztem a többiekre.
- Hope! Te jössz!
- Igen tudom .... De ez.....- kezdtem el mondani, majd megfordítottam a táblát, amin a betűk már vér formájában folytak le a tábláról, és ami még furább volt, hogy az asztalra írt szöveg, kapcsolódásként követte a táblát. Ugyanúgy virított a tábla előtt.
- Mi ez? - állt föl Freya.
- Fogalmam sincs. De azt hiszem, hogy megint bajunk lesz valakivel. Vagy valamivel. Néztem kissé meglepődött arccal a többiekre.
- Olyanokra gondolsz, mint az a lény, az ablakban? - mutatott Damon a hátam mögött lévő ablak felé. Lassan hátra fordultam, és valóban ....egy világító, neon kék szemmel, orral és szájjal rendelkező, halálfejű szépség állt odakint.
- Megvárjuk, amíg kopog, vagy elintézzük most? - kérdezte a tipikus saját humorával Liz.
- Részemről hívjuk meg egy pezsgőre! - ajánlotta fel, ismét poénosan, Damon. De úgy néz ki a válaszra hamar fény derült...a szörny kintről betessékelte magát. A konyhabútorról mindent levert, valamint a kis barátunk gondolt egyet, és megcsodálta a csillárt tulajdon kezéből közelebbről.
- Na jó...akkor lerendezzük? Vagy várjuk meg, míg ideér? - kérdezte Liz, a szörny batár lassú mozgására alapozva.
- Nem tudom....kinek mi fekszik? - kérdeztem hátrafordulva, de a kérdésem hallatára az apám nekirontott, és ha figallakozhatok úgy, kitörte a nyakát....azt hiszem....
- Oh...akkor jó... - legyintettem, majd apura mosolyogtam.
- És ti ilyenekkel küzdötök? - kacagta el magát.
- Hát...ja...asszem a szivárvány összes árnyalatában láttunk már ilyen csodálatos teremtményeket... - adtam a választ, de ekkor vérfagyasztó sikoly hallatszott, ami... tippelhettek....igen....a vadonatúj Malivor szolgától jött. Felállt a földről, és szerencsére, apámnak erősek a reflexei, így pont el tudta kerülni a bal horgot, amit szörnyike mért ki rá.
- Na jó...mi legyen vele? - kérdezte anyu, miközben ő sem vette le a szemét a szörnyetegről. De erre a szörny is közbe"szólt". Kitartotta a kezét, és egyenként kitárta ujjait.
- Mit akarhat ez? - kérdezte Kai.
- Mondom, hogy pezsgőt! - dobta be újra Damon, de ekkor a vendégünk a nyakláncomra mutatott. Majd összetette a kezét.
- Nem tudnál kapcsolatba lépni vele? - kérdezte Freya.
- Hát...nem szívesen tenném, de ha egy mód van rá, akkor oké. - mondtam vállat vonva, majd egy bűbáj kivetése után, már kérdeztem volna az első kérdést, amikor eszembe jutott valami...
- Mi az Hope? - kérdezte Jo a hátam mögül.
- Ha kapcsolatba tudtam lépni vele....akkor ez nem egy Malivor szörny...velük csak Malivor képes beszélni ....de ha vele sikerült, akkor ő egy....Griofitum! És más gazdának szolgál...