Bloodline (Vérvonal)

III. fejezet - Titok titok hátán

- Figyelj! Ne akadj ki! Oké?
- Jól van....csak mutasd már! - türelmetlenkedtem. Ekkor Liz a kuka felé fordult, majd kitartotta a kezét felé. A kuka ekkor elkezdett lebegni, ami bevallom eléggé lesokkolt.
- L...Liz....mi ez? Csak nem...
- De igen.... egy boszorkány vagyok... de remélem, nem bántasz!
- Dehogy bántalak! Én is részben boszi vagyok, mint már mondtad, szóval nincs mitől tartanod! - mondtam megölelve őt.
- Tudod Hope....akárhogy is vagy alacsonyabb nálam, én felnézek rád! - mondta végül.
- Köszönöm eme megtisztelő...
- Cselekedetet? - kacagta el magát.
- Pontosan.... Köszönöm a kiegészítést! - csatlakoztam a nevetéshez. Az ilyen pillanatokban érzem azt, hogy nem is tudom, hogy mit kezdenék Liz nélkül.
- Egy pizza? - szóltam végül.
- Benne vagyok! - egyezett bele.
Elindultunk a legközelebbi pizzázó felé, majd amint odaértünk, beléptünk az ajtón. Furcsa érzés fogott el. Mintha mostantól teljesen szabad, és független bejárásom lenne oda. De nem törődtem vele túlságosan. Az egyik ablak előtti asztalnál ültünk le. A pincérnő máris érkezett.
- Sziasztok! Mit hozhatok?
- Liz? Valami sima? Sajtos?
- Rendben!
- Egy sima sajtos-sonkás pizza lesz.
- Oké...max fél óra és hozom.
- Köszönjük! - mondtam, azzal visszafordítottam a fejemet Liz felé. De a tekintetemet elcsalta az út másik oldalán álldogáló kapucnis, fekete alak. Vagyis ahogy gondolom, Kai. Eléggé figyeltem. Ő csak állt a pizzázóval szemben. Liznek is feltűnt a nyugtalanságom.
- Minden rendben? - kérdezte hátrafordulva. Az alak eltűnt.
- Igen.... Persze.... Bocsi...csak elmbambultam....mi a helyzet a töri háziddal? Megvan a téma?
- Meg....a vámpírok és boszorkányok csatája, 2010. augusztus 24.
- Na ha valamiről, akkor azokról az időkről én tudok a legtöbbet mesélni.
- Hogy érted ezt?
- Sokat mesélt nekem Freya róla....
- És ő? Ő honnan tud annyit?
- Figyelj Liz.... A legjobb barátnőm vagy.... Megbízom benned.... És remélem, hogy nem kell megbánjam....
- Dehogy kell.... Isten ments!
- Megértem azt a kort....attól függetlenül, hogy 20 éves vagyok..... Freya 500 valahány éves.... A családom....elvileg halhatatlan....épp ezért nem értem, hogy miért kéne újraéleszteni a Mikaelson család erejét....
- Na jó... Ez most sokkolt.... Miért? És hogyan?
- Fogalmam sincs.... De a téma jó...
- Segítesz?
- Persze! - ekkor meghozták a pizzát.
- Kérték hozzá bármilyen üdítőt?
- Egy mentes vizet kérek! Köszönöm!
- Szintén!
- Rendben! - mondta a pincér és elment. De ekkor újból megláttam Kai- t... De ezúttal egy asztalnál ült. Tőlünk kettőre.
- Liz!
- Hm?
- 9 óra! - jeleztem neki az irányt. Nem feltűnő módon, odanézett.
- Ez egyre parább Hope!
- Igen, tudom....és nem akarlak veszélybe sodorni!
- Csak színészkedj! - kacsintott rám Liz.
- Itt van a vizetek. - tette le élénk a lány a két italt.
- Köszönjük! A pizzát elrakatnám!
- Rendben! - mondta, azzal pár perc elteltével már hozta is a bedobozolt ételt.
- Tessék. - adtam a pénzt a kezébe.
- Köszönöm! Sziasztok! - köszönt el.
Kilépünk az épületből, majd a szemünk sarkából visszanéztünk Kai- ra. Pont felállt az asztaltól. Lizzel futásnak eredtünk. A parkon át, egészen a lakásomig. A tömbház ajtaja előtt megálltunk.
- Asszem megúsztuk! - mondtam szuszogva.
- Nem egészen....- szólalt meg mögöttünk Kai.
- Mit akarsz tőlünk? - kérdeztem iljedten.
- Nálad van valami, ami nem a tiéd!
- Nem hinném! - állt mellém Liz.
- Te ki is vagy?
- Az aki mindjárt úgy faron billent, hogy egészen visszarepülsz 2000-be!
- Honnan tudsz róla?
- Iskolai doga.... De te úgysem érted! - vont vállat.
- Nekem csak Hope kell. Ne keresd magadnak a bajt!
- Azt keresek, amit akarok, és amikor jónak látom! Ezt tisztázzuk! - kezdett dühbe gurulni Liz.
- Mi kell tőlem? - kapcsolódtam be a párbeszédbe.
- Freya....adott neked valamit....ami nem kéne a birtokodban legyen!
- Az.... Nálam marad! - emeltem fel a kezem, és vele a varázserőmet.
- Már megint a kis varázslat...igaz? Mint mondtam....ellenem semmit sem ér!
- De ez igen! - mondta Liz, azzal egy fénygömböt dobott Kai irányába. Milyen meglepő, ezt is kikerülte, azzal Lizt a falnak szorította.
- Ereszd el Kai! Azonnal! - mérgesedtem fel, azzal előkapva vámpír énemet, ellöktem Liztől.
- Én szóltam! - mondtam félig nyugodtabb hanggal, azzal egy fény nyalábot hajítottam felé..ez már eltalálta.
- Takarodj innen! Vagy megbánod! - mentem felé fenyegető tekintettel.
- Ezt még megbánod! - szólt vissza Kai, azzal eltűnt. Rögtön Lizhez futottam.
- Liz! Jól vagy?
- A...azt hiszem! Igen!
- Hála az égnek! - mondtam átölelve. - Gyere! Menjünk fel! - segítettem fel a földről.
Elég komoly ügy lett ebből az egészből....a legnagyobb baj pedig az, hogy, Lizt is belerángattam....