Bloodline (Vérvonal)

XVII. fejezet - A türelem valóban sikert terem

Egész nap azon járt a fejem, hogy mi lenne, ha az apám itt lenne. Mit mondana? Mit tenne? Vajon itt állna az ágyam mellet reggel, és várná, hogy felébredjek, hogy újra átöleljem? Reméltem, hogy ez minél hamarabb kiderül. Azt hiszem, megérte várnom. Freya lépett be a szobába, ahol apám egy képét szorongattam.
- Szia szépségem! - ült le mellém átkarolva a vállam.
- Van valami hír? Vagy bármi esemény?
- Ami azt illeti, van. Igen. Az imént kaptuk az értesítést, hogy az erdőben három vadászból 1 életét vesztette. A testet nem szokványos módon találták meg.
- Vagyis?
- Vagyis feltehetően egy újabb szörny olálkodik errefelé. És a medálodat akarja.
- Akkor mire várunk még? Keressük meg!
- Nem futhatunk fejjel a falnak, Hope. Fel kell mérnünk a helyzetet.
- Jó, de mi van ha már el is tűnik mire odaérnénk? Különben is...nem is tudjuk, kivel állunk szemben. Amíg nem láttuk a tetthelyet, addig megállapítani is lehetetlen a szörny kilétét.
- Igazat adnék, de meg kell kérdeznünk a többiek véleményét is!
- Bocs, de én nem tudok tovább várni! At somnum! - emeltem fel a kezem, ami hatására Freya elaludva dőlt a földre. A bűbájt kérdés nélkül kivetettem a nappaliban üldögélőkre, azzal kirontottam a házból. Bekapcsoltam a telefonomon a híradást, és elindultam a tetthely felé. Amint az erdő kijelölt részére értem, a holttestet kerestem, aztán pár másodpercen belül rájöttem, hogy azt valószínűleg elszállították, így magamra maradtam ötlet nélkül. Tudtam, hogyha a többiek felébrednek, márpedig fel fognak, egy bemérőbűbájjal a nyomomba kerülnek. Vámpísebességgel meg pláne. Így aztán még nehezebben éreztem magam. Egyszerre aggódtam Freyaék miatt, és a szörny ügy miatt. De amíg ezen töprengtem, tőlem nem messze egy bokorban, mozgást észleltek a farkas énemhez tartozó halló-, és szagló segédeszközök. Újabb bűbájjal láthatatlanná téve magam odalopóztam. Egy fekete, kissé magas szörnyel volt dolgom, ami hátulról nem tűnt borzalmasnak. De amikor megfordult...éreztem, hogy talán most először, megfagy a vér az ereimben. A szája kb. a mellkasát verte, a nyál meg csak úgy csorgott belőle. A lehető legjobban felkészültem erre a szépségre, ami tőlem kb. két- három méterre állt. Egy pajzsot húztam magam köré, azzal levettem magamról az álcázóbűbájt. A szörny rögtön felfigyelt rám, és egy hatalmas ordítás közepette felém indult. A körém kivetett varázsfal megvédett, pontosabban visszalökte azt a fekete csodabogarat messzebb, mint ahonnan indult, így volt időm megfagyasztani a mozgását, mielőtt letéphette volna a nyakamból a nyakláncot, vagy ami rosszabb, a nyakamat a nyaklánccal együtt. Talán alkut ajánlani egy szörnynek hülye ötlet, de én megpróbáltam.
- Vigyél el Malivorhoz, és nem égetlek porrá pár másodpercen belül! Ez az első, és utolsó ajánlatom számodra! - néztem szúrósan a szurokfekete szörnyetegre. Ő csak morrogott valamit, amiből persze semmit sem értettem.
- Na jó. Egyet pillants, ha igen, kettőt, ha nem! - utasítottam, mire a szörny meglepetésemre egyet pillantott. Biztonság estére azért visszahúztam magam köré a pajzsot, azzal egy újabb varázslat segítségével összekötöttem magam a szörnyel, méghozzá úgy, hogy nem jöhetett hozzám közelebb, mint 2 méter, és nem is mehetett távolabb, mint 3-4 méter. Így kezdtünk neki a sétának, ami bevallom eléggé kifárasztott. Amikor egyszer csak megálltunk egy ráccsal bevont kapu előtt. A kapu mögött egy gyár szerű építmény volt, amibe kénytelen voltam követni a szörnyet. Felvettem magamra a láthatatlanság bűbájt, azzal szem elől elrejtve a pajzsot is, és így indultunk meg befele. Csak remélni tudtam, hogy a szörny nem ver át, és Malivor valóban odabent lesz...az apámmal együtt. Az egyik legfőbb dolog, amiért aggódtam, az nem volt más, mint Freyaék. Ha rám találnak, kiütnek, és hazavisznek, ami nem fordulhat elő! Megpróbáltam egy határbűbájt. A helység körül egy határt hoztam létre, amit csak a bűbáj kivetője szakíthat meg. Jó ötletnek bizonyult, így bármi segítség nélkül beléptem a kerítés belsejében álldogáló épületbe. A építmény tele volt szobákkal, különféle kísérleti laboratóriumokkal, mindenféle élőlénnyel, stb. Egy hosszú folyosón át követtem a szörnyet, majd egyszer csak megállt egy szintén kártyazáras ajtó előtt. Az ujját feltartva az ablakon belülre mutatott, ahol korláttal ellátott szint volt látható. Egy lépcső vezett le egy kisebb térre, ahol egy fekete tócsa állt. Gondolkodás nélkül egy bűbáj segítségével betörtem az ajtót, azzal a korlát fölött lenéztem a terem közepén álló tócsára. Intettem a szörnynek, hogy rendben, de ekkor furcsa dolog történt. A szörnyeteg lángokban tört ki, és egyik pillanatról a másikra egy kupac hamuvá lett. Furcsállóan néztem a történést, majd visszatekintettem a szurokveremre, ami bugyogni kezdett. Szinte biztos voltam benne...ez nem lehet más, mint.... Malivor...