Bloodline (Vérvonal)

XXIV. fejezet - A 100 boszorkány és a tribrid (utolsó rész)

- Milyen 100 boszorkány?
- Nos a 100 boszorkány ereje felvértezi a kiválasztottat, aki megmenti a világot, bla bla bla....csupa legenda az egész. De az évek során minden összeállt a fejemben. A kiválasztott nem lehetett Benett, Bonnie után. Igaz?
- Nem egészen....van egy lány....Josie. Ő is Benett...az bekavar?
- Azonnal látnom kell!
- Először is. Van egy baj. Ami pedig nem más, minthogy a bemérőbűbáj idehozott, itt megtaláltuk őt, és a többieket, csak egy ici picit szar állapotban. Elviekben egy Hopenál 1-2 évvel idősebb lány volt ott a tett színhelyén, kinek üzenete, hogy a boszorkányok örökké fizetni fognak! És ez csakis egy valaki lehetett! Te! Miért hinnénk neked el bármit is? Hidegre tettél egy csapat kissé sem tapasztalatlan vámpírt, és boszorkányt!
- Vámpírt? Az ki van zárva! Soha nem bántanék magamfajtákat!
- Hát mégis megtetted! És most itt állunk, arra várva, hátha Rebeca és a többiek felébrednek, és legyőzhetjük azt a sártócsát! - hadarta egy szusszra Liz.
- Figyu...szerintem csak be voltál kattanva. Nem tudtad, mit csinálsz...- próbáltam nyugtatni.
- De annyira nem lehettem bekattanva! Ez hülyeség!
- Amúgy....ha már heretic volnál...akkor lényegében mindkettő vagy....nincs más mentséged... - folytatta mogorván Lizzie.
- Keressük meg azt a mocsarat! - indultam el. Szerencsére követtek közlekedés nélkül.
- Na és hogyan szeretnéd megtalálni? - kérdezte Aurora.
- Szag alapján.
- Mi? De nem vagy farkas! Ugye nem!? - kérdezte idegesen Maja.
- De. - válaszoltam, és megfordulva megmutattam tribrid énemet. - Ez az egyetlen stabil megoldás! - folytattam.
Rengeteg séta után megtaláltuk Malivort. Jó nagyra ette magát, míg ide értünk.
- Áá...de jó! Megtaláltuk a homokembert! Merre van Pókember! Hátha jön és segít! Pókember! Hahó! - ordibált Liz.
- Hahaha. - néztem rá flegmán.
- Na és? Hogyan tovább?
- Liz és Aurora! Menjetek, és szivjatok el belőle annyi varázserőt, amennyit csak tudtok! Maja! Mi támadunk!
- Biztosan megleszel? - nézett rám Maja féltőn.
- Persze! Nincs gáz!
Neki láttunk hát a tervnek. Minden fluentül ment egészen addig, amíg a sártócsa el nem kezdte felvenni valakinek az alakját. Hát...az apámét választotta.
- Hope. Nem akarsz megölni! Tudod jól! Nem ölnéd meg a saját apádat! Nem vagy rá képes!
- Hope! Hope! Ő nem az apád! Ne hagyd magad befolyásolni! - kiáltott rám Liz.
- Nem vagy az apám! Hallgass! Nincs szükségem a dumádra! - ordítottam szembe vele, majd egy tűz bűbájjal elolvasztani próbáltam. Egy része össze is jött. A két karja elolvadt teljesen. Nem bírtam már sokáig. Csináltam egy kardot, és azzal sújtottam le a fejére. A szörny összeesett. Talán vége volt?
- Megcsináltad Hope! Sikerült! - örvendezett Maja.
- De...Hogyan lehetett ekkora erőm? Én nem vagyok ennyire erős!
- Segítséget kérni nem szégyen! - szólalt meg a hátam mögül valaki. Amikor megfordultam, ott állt mögöttem....a 100 boszorkány.
- Nem kell magadra vállalnod mindent, gyermekem! Ne kockáztass, ha nem kötelező! Malivor halott! Ezért örökre hálásak leszünk neked és a barátaidnak! - fejezte be, azzal eltűntek. Mind a 100-an.
- Ez fura volt. De sikerült! - jegyezte meg Aurora.
- Az. De vége. Ennyi volt. Menjünk vissza apámékhoz. Hátha jobban vannak. - indultam el hazafelé. Visszatérve kinyitottam az ajtót, és a nappaliba siettem. Pont akkor ébredezett mindenki.
- Apa! Anya! - rohantam oda megölelni őket. De nem sikerült.
- Mi történik? - kérdezte Liz.
- Ne..nem tudom....nem tudom megérinteni őket.
- Sajnálom, Hope. Erről nem szóltunk. Annyira örültél nekünk. Nem akartuk elrontani ezt az örömöt. Sajnos ez egy illúzió szerűség volt, amit Aurora még Malivorban hozott létre. Sajnos mi csak egy túlvilági helyről figyelhetünk téged. Nem leszünk elérhetőek fizikailag, de bármikor benézhetsz egy varázsfalon át! - magyarázta anyu.
- De...
- Sajnáljuk, Hope! Nagyon szeretünk! Mindennél jobban! - búcsúztak el, azzal eltűntek. Sirasban törtem ki, de tudtam, hogy nyugalomban fognak élni.
- Minden rendben lesz, Hope! - karolt át Lizzie.
- Igen. - feleltem.
- És most? - kérdezte Maja.
- Most....élni kezdünk! - zártam le, azzal kifelé indultam a házból.
A szüleim itthagytak. De nem lesz bajunk. Vigyázunk egymásra. Talán jobb lenne, ha mindannyian egy helyre tömörülnénk. Mind az éjszaka rémei, mind a Hold átkosai, mind a világ boszorkái. És mi lehetne ennek megfelelőbb hely....mint egy Iskola.

* Vége*

Köszönöm annak, aki végigolvasta ezt a könyvemet! Nagyon sokat jelentett, hogy első könyv révén olvasókra talált.
Remélem mielőbb tudom folytatni a Szerelmes pillantás című könyvemet, ha még nem láttad, remélem ha elolvasod, tetszeni fog!
Elkezdtem egy újabb könyvet ezen kívül, ami az új sorozat egy részén alapszik, az Életem Outer Banks - ben című könyv. A sorozat elemi közül szerepel benne egy két infó, de igyekszem nem lemásolni az egész sztorit! 🤍
Mégegyszer nagyon köszönöm mindenkinek!
Jó olvasást továbbra is! ❤️‍🩹
Puszi, Nessiqe🤍🤍