Kurama

~ 02 ~

„A róka-démon furcsán nézett rá, de aztán felemelte egyik mancsát és Naruto ökléhez érintette. A fiú pedig ebben a pillanatban kinyitotta a szemét puha ágyán feküdve."

Naruto első gondolata az volt, hogy Kuramát is csak álmodta, de ezt gyorsan elvetette. Hitt abban, hogy végre szerzett egy barátot. Biztosítás képpen kiugrott az ágyból és egy üres falszakaszhoz lépett. Egy pillanatra lehunyta szemét a koncentrációhoz, majd négy végtagját használva felkapaszkodott a falra. Megkönnyebbülve tapasztalta a sikert.

Visszafordult az ágyához, aminek a végében ott volt az ébresztő órája. Még csak háromnegyed hatot mutatott. A tegnap kimosott narancssárga melegítője még kicsit vizes volt, így a világosszürke szettet vette elő a narancs pólóval. Felöltözött, ivott egy pohár vizet, és az ablakon keresztül elhagyta lakását.

A falu nyugati csücskében lévő nagy erdő felé vette az irányt. A házak tetején ugrálva közlekedett. Háromszögben tervezte meg a pályáját. Végig futott a nagy szikla (melyen a Hokagek vannak) mellett a határig, onnan délkeleti irányba fordult és a falu széléig kocogott, majd a házak mentén merőlegesen a sziklára, és visszaért kezdőpontjához. Egy ilyen 'kör' nagyjából nyolc kilométer volt. A második háromszög után lihegve dőlt neki a sziklának. Miután kifújta magát és kicsit lenyújtott, úgy döntött gyakorolja a chakra kontrollt. Mivel a mászással nem volt gondja, így a chakrája használatának ki-be kapcsolásán akart finomítani. Két fa is magasodott a sziklától egy-egy méterre háromszöget bezárva. Ez neki tökéletesen megfelelt erre. Megállt a fák között, majd elrugaszkodva az egyik felé közelített. A találkozás pillanatában a talpába irányította a chakráját, de utána tovább is ugrott a sziklára ahol ugyan ezt megcsinálta, a szikláról pedig a másik fára lendült. A második fán megállt pár másodpercig, majd a kezdő helyre ugrott. Ezt is könnyedén megcsinálta, úgyhogy elindult haza.

Otthon lezuhanyozott és reggelit csinált magának. Falatozás közben felnyitotta a Kagekról szóló könyvet. Az elején rengeteg érdekességet lehetett róluk olvasni, a könyv nagy részét azonban az eddig bármelyik faluban Kagenak választottak listája töltötte ki. Ez egy friss kiadvány volt, ugyanis az apját is megtalálta a Hokagek között, ami büszkeséggel töltötte el.

Délután egy környékén fejezte be a könyvet, és úgy döntött elmegy ramenezni. Egy évvel ezelőtt, az ötödik születésnapján vette észre először a kis boltot. Azon a napon is esett az eső, úgyhogy mikor tegnap leszakadt az ég, kicsit de javu érzése volt. Éppen a víz elől menekült, amikor megérezte az illatokat. Befordult az utcába, és míg a legtöbb ház sötéten állt, addig a boltocskát csak egy alig takaró függöny szeparálta el az úttól, így onnan áradt a fény, és természetesen az ínycsiklandó illatok is. Félve közelítette meg. Az emberek arcáról már akkoriban is leolvasta az utálkozást, így csak a legvégső esetben ment be bárhová. Bekukkantot a függöny mögé és felcsillant a szeme, ekkor azonban a boltos felé fordult, ő pedig megijedve a vélt reakciótól inkább tovább indult... volna.

- Kisfiú – hallotta a kiáltást, szeme sarkából pedig még elkapott egy kedves mosolyt és egy integetést.

Bátortalanul megállt a bódé szélén és felnézett az emberre. Ő még mindig kitartóan mosolygott rá, úgyhogy beljebb lépdelt és felült a pulthoz, amit természetesen nem ért el rendesen. A férfi ezen jót nevetett, ez pedig ragadósnak bizonyult mert a fiú is kuncogni kezdett.

- Szervusz fiacskám. Ezt itt az Ichiraku ramenező, ami az én nevemet viseli. Légy üdvözölve - mutatta be a bolttal együtt magát is.

- Jó napot! – ekkor kinézett az utcára – Vagyis jobbat. Én Naruto vagyok.