Kurama

~ 03 ~

„Felcsapta a félbehagyott olvasmányt, azonban miután megette amit készített, rögtön eltette magát aludni. Kifárasztotta a sok chakra kontroll."

Másnap reggel is korán kelt, de most nem álom miatt, hanem magától. Kimászott az ágyból, és a tegnapi rutin elvégzés után; azaz chakra kontroll, felöltözés, egy korty víz, és az ablakon való távozás; az erdő felé vette az irányt. Az elsőre azért volt megint szükség, mert alig akarta elhinni az elmúlt két nap történéseit, viszont miután stabilan megállt az üres falszakaszon megnyugodott. Ezzel egy időben pedig eszébe jutott, hogy ma jelenése van a Harmadiknál.

A rövidke út alatt végig azon gondolkozott vajon mit akar tőle az öreg. Az utóbbi napokban nem csinált semmi bolondságot, tegnap pedig mindent amit tudott elmondott az idős Hokagenak. Igazából furcsa érzése volt a találkozóval kapcsolatban, de nem tudta volna megmondani, hogy miért, így inkább elengedte a témát. Két nagyobb ugrást követően már az erdő szélén állt. Ma három kört tervezett futni. Az elsőt és az utolsót rendesen, a másodikat viszont a fákon ugrálva.

Kicsivel több mint másfél óra alatt teljesítette is a távot. A második körnél az egyik fán megcsúszott a lába, de reflex szerűen kapaszkodott meg a legközelebbi ágban, ahonnan a lendület tovább is hajította, így nem történt semmi baj. Alaposan lenyújtott, majd haza sietett. Otthon lefürdött, felvette világosszürke melegítőjét, és egy almával a szájában elindult a „randira".

Öt perc alatt odaért. Bekopogott, de válaszra nem várva benyitott a helyiségbe. Az öreg az asztal mögött ült szájában pipájával, és őt figyelte.

- Harmadik-sama! – biccentett a Hokagenak – Miért kellett idejönnöm?

- Szervusz Naruto, kérlek foglalj helyet – mutatott az íróasztal előtti székre – Nos. Miután tegnap elmesélted az álmodat és, hogy tudsz a démonról, azon kezdtem el gondolkozni, hogy te nagyon erős shinobi lehetnél – kezdte miután a sárga hajú fiú leült – Azért nem mondtam tegnap semmit, mert nem voltam benne biztos, hogy ezt az utat kéne járnod. Egész este ezen gondolkoztam, és még most sem tartom jó ötletnek, de végül is én találtam ki, a falunak pedig hasznára válna... Természetesen csak akkor ha te is beleegyezel – tette hozzá gyorsan.

- Nem teljesen értem mire utalsz. Tudom, hogy Kurama segítségével erős lehetek, de mibe kéne beleegyeznem? – kérdezett megfontoltan.

- Nos. Ha a róka-démonnal szerződést, vagy nem tudom milyen vele a kapcsolatod de szövetséget, esetleg barátságot kötsz, akkor a chakráját a magadénak tudhatod. Az Uzumakik alapból több chakrával rendelkeznek mint a legtöbb klán, de ha még a démon chakrája is a tiéd, plusz kitanítunk, akkor olyan dolgokra lehetsz képes amilyenekre más nem – magyarázta komoly hangon – Az erő megszerzéséhez azonban elhivatottság, fegyelem, és sok tanulás kell. A legfontosabb pedig, hogy ezt a faluért tennéd, úgy ahogy a Hokagek – fejezte be.

Naruto hátradőlt és lehunyta a szemét. Kurama ketrece előtt nyitotta ki.

- Mit gondolsz? Elvállaljam? – nézett a vörösre kérdőn.

- Különösebben nem tetszik az ötlet miszerint a gyűlölködő népért tennéd ki veszélynek az életed, mert biztos vagyok benne, hogy ha beleegyezel akkor odáig is el fogunk jutni... – tartott szünetet – de tudom, hogy neked fontos ez a Hokage dolog és, hogy felnézzenek rád. Figyeltelek a második könyv olvasása közben, plusz érzem az érzelmeidet – tette hozzá.

- Akkor mehet?

- Mehet.

- Mit mondjak neki rólad?