Kurama

~ 09 ~

„A céltáblából, pontosan a közepéből, három senbon (dobótű) állt ki. Kurama a shurikenek után azokat is összeszedte, majd elköszönve az összezavarodott chunintól, útjára indult."

Egyenesen az árok felé vette az irányt. Meg akart győződni valamiről. Háromnegyed órájába telt mire elérte a hatalmas szakadékot. Elégedetten konstatálta, hogy a térkép alapján jól mérte be a szélességet, és a terve megvalósítható. Vigyorogva lépett hátrébb az árok szélétől miközben barátjára gondolt.

~ Oi, Kurama ~ szólította meg a bijuut ~ Ha nagyon szépen megkérlek adsz nekem a chakrádból? ~ kérdezte ártatlanul mosolyogva, habár tudta, hogy a róka nem látja az arckifejezését.

~ Annyira éreztem, hogy ezt tervezed ~ morogta az állat ~ Ne merészelj nekem leesni ~ figyelmeztette, de Naruto már ismerte annyira, hogy tudja, barátja csak aggódik érte.

~ Hai ~ vágta magát vigyázz állásba vigyorogva.

- Kage Bunshin no Jutsu – formázta meg a jeleket, és a következő pillanatban már ötven klón állt előtte.

A klónok egymás hátára álltak, az igazi Kurama pedig nekifutásból, chakrát használva felszaladt a hátukon, ők pedig a lendülettől automatikusan dőlni kezdtek. Tíz méterrel a túloldal talaja felett elrugaszkodott és még a levegőben semlegesítette a klónokat, ugyanis ha azok leesnek és megsérülnek azt ő is megsínyli, ezt pedig szívesen elkerülte volna a vizsga közepén.

Minden gond nélkül, egy bukfenccel érkezett meg a szakadék túloldalára. Klónjaira már csak egy kicsi, fehér köd emlékeztetett. Átnézett a hatvan méter széles árkon, majd mosolyogva biccentett egyet, és a háta mögött lévő erdő felé fordult.

~ Szerinted leellenőrizzem az esetleges akadályokat, vagy inkább gyakoroljam a hirtelen szituációkat? ~ kérdezte Kuramát a maszkos.

~ Hát kölyök, szerintem rajtad a hirtelen szituációk sem fognak ki, khm céltáblák, de ha gondolod megpróbálhatod magad...

~ Akkor megyek ~ vigyorgott a sárga hajú fiú.

Ezzel megindult a fás terület felé. Húsz méterrel az első bokor előtt azonban rá kellett jöjjön, hogy már is akadályba ütközött. Három senbon száguldott felé. Időben észrevette őket, így kettőt egyszerűen kikerült, a harmadikat pedig ügyesen megfogta és visszahajította. Nagyjából tudta, hogy 'ellenfele' merre van, de nem állt szándékában eltalálni a személyt. Az erdő határát elérve felnézett a fákra abban az irányban ahonnan a dobótűk érkeztek. Ki is szúrta a chunint aki első akadályként lett a geninek elé állítva az erdő ezen részén. A nő újabb fegyvereket emelt a magasba dobásra készen, de hezitált. Kurama ekkor észrevette a chunin feje mellett a fából kiálló senbont.

- Gomen'nasai – hajolt meg a nő felé, majd tartva a szemkontaktust tovább állt.

Már két órája a fák és bokrok árnyéka alatt futott mikor meghallotta a második akadályt, vagyis akadályokat. Hat ninja-kutya rohant mögötte. A maszkos fiú hirtelen elrugaszkodott a földről és felugrott a legközelebbi fa ágára, onnan nézett rókaszemet az állatokkal. Teljes nyugodtsággal figyelte őket, míg a kutyák feszülten ültek a gyerekkel szemben. Érezték, de még nem tudták mit.

Csak nem a másoló-ninja idézései? ~ tette fel a kérdést magában Kurama ~ Mi is volt a neve a vezér kutyának? ~ agyalt tovább, de a következő pillanatban az állatok elrugaszkodtak.

Egyenesen felé ugrottak. A maszkos egyszerűen kitért előlük és a következő lépésén kezdett gondolkozni.

Mivel ez egy verseny, valószínűleg az a feladatuk, hogy visszatartsanak... Tehát a kérdés már csak az, hogy konkrétan rám küldték-e őket, vagy egy adott területen belül mindenkit hátráltatnak? ~ tűnődött el ~ Ha a második, akkor csak szimplán nem hagyom, hogy utolérjenek, és a 'határt' átlépve megszabadulok ~ befejezve a gondolatmenetet gyorsított tempóján.