„Az ébresztőórát visszatette a komódjára, és hátra dobta magát puha ágyában. Lehunyta szemét, fél perccel később pedig már aludt."
- Ma is? – ült fel negyed hétkor az ágyában a hat éves gyerek.
Visszadőlt párnájára, de egyrészt nem akart, másrészt nem tudott már visszaaludni, úgyhogy tíz perc szenvedés után ruhás szekrénye elé állt. Felkapta a világosszürke melegítőnadrágját és egyik narancssárga pólóját, majd a konyhába vonult. Az utóbbi három nap alatt szinte teljesen átszokott narancs melegítőjéről a szürke viselésére. Teletöltötte poharát hideg csapvízzel, majd le is húzta azt. Ezt elismételte még egyszer. A frissítő után kimászott az ablakán, és chakráját használva az erdőig ugrált. Ott ugyan úgy ahogyan tegnap, két kört futott, egy kört ugrált. Hazafelé kivételesen nem a háztetőkön közlekedett, hanem az utcákat rótta. Megfigyelte azokat hátha lát valami furcsát, azonban nem találkozott senkivel. Ezen igazából nem is csodálkozott el, hiszen hétvége volt, őt pedig nagy ívben szokták elkerülni. Lakása épületéhez érve felugrált ablakához és bemászott rajta. Gyorsan lezuhanyozott és átöltözött. Fürdés után a narancssárga melegítőt vette fel. Megragadva békás pénztárcáját, kivételesen az ajtón távozott. Lesietett a lépcsőn és a ramenező felé vette az irányt.
- Jó reggelt – köszönt mikor odaért.
- Jó reggelt Naruto. Mit adhatok?
- Lepj meg valamivel – mosolygott rá Ichirakura a fiú.
Öt perccel később a ramenes letette Naruto elé a tálat, aki egy hangos 'Itadakimasu' után neki is kezdett az elfogyasztásának.
Fizetés után elköszönt a férfitól és elindult a könyvtárhoz, ugyanis tegnap már nem tudott elmenni oda annak korai zárása miatt. A tíz könyvet tartalmazó listát még indulás előtt a zsebébe süllyesztette, ezért az nála volt. A viszonylag nagy épületbe belépve csendesen köszönt, majd rögtön elkezdte keresni a kötelező olvasmányokat. A legtöbbet egyszerűen és hamar megtalálta, hárommal azonban meggyűlt a baja, így a könyvtáros nő segítségét kellett kérnie. Az asszony először ellenszenvesen nézte a gyereket, de aztán megváltozott az arca és segítőkésznek bizonyult.
A tíz előírt kiváltása után hazasietett. Otthon táskába tette a könyveket, hogy kettőkor elvihesse magával a Hokagehoz. Leült ágyára a negyedik könyv társaságában és lehunyta a szemét. Kurama előtt, a vízen állva nyitotta ki.
- Jó reggelt – mosolygott fel az állatra – Jöttem egy kicsit gyakorolni.
- Hello kölyök. Tiéd a terep.
A fiú felcsapta a zöld borítós könyvet a negyedénél, és olvasgatni kezdett. A szél és víz elemű jutsuk mellet villámokat is keresett amiket később megtanulhat. Talált is pár neki tetszőt, de a könyvet egy víz eleműnél hagyta nyitva.
- Suiton: Suir no Jutsu – mondta ki a talált jutsut miután alapállásba vágta magát.
Ezzel a technikával egy, vagy több vízbörtönt lehet létrehozni, amiben az elfogott fél nem fullad meg, de mozogni sem tud. A jutsu létrehozójának azonban minimum egy kezét a vízgömbben kell tartania, különben a technika nem marad fenn.
Sikeresen létrehozta a gömböt, utána pedig a mozgatásával próbálkozott. Hamar rájött, hogy oldalirányba könnyen tudja mozgatni, de a víztől elemelni nem, mert akkor szétesik és visszahull.
- Kölyök – szólította meg a róka – Hozz létre öt klónt – mondta, Naruto pedig szót fogadott neki – Kettő tartsa a gömböt, kettő támadjon, és kettő védekezzen.
YOU ARE READING
Kurama
Fanfiction- Hűha. Akkor apa tényleg belém pecsételt - a róka erre csak mordult egyet - Mi a neved? - kérdezte a kisfiú. . . . - Kurama - bökte ki a vörös állat nagy nehezen.