Kurama

~ 10 ~

„Elrakta a dobozt és visszavette hátára a zöld ninja táskát, aztán újult erővel vágott neki a maradék négy órának."

Nos, ez az újult erő tizenegyig tartott csak ki, egy órányira a céltól majdnem összeesett fáradtságában. Megállt egy magas fa tövében. Gyorsan előszedte zsebéből a táptablettát és bevette. Előre húzta táskáját és kivette belőle az utolsó, harmadik flakont, amiben még félig volt víz. Rögtön lehúzta a felét. Csak reménykedni tudott abban, hogy a kettes bázison lesz lehetősége újratölteni.

Miután a rossz ízű bogyó hatott, felkapta a táskát és tovább indult. Hajtotta előre a tény, hogy körülbelül már csak egy órát kell kibírnia, utána pedig megpihenhet. Ennek örömére gyorsított tempóján, így harminc perccel később meglátta a hatalmas épületet. Onnan még tíz perc volt az út. Benyitott az óriási kapun, és beljebb ment.

Lehunyta a szemét, majd a fáradtság ellenére erősen koncentrálva kieresztette a kyuubi chakráját. A jutsuja segítségével hamar beazonosította, hogy Ryota merre van, de nem szívesen ütközött volna bele akadályba ilyen állapotban. Az építmény folyosóin azonban nem tartózkodott senki. A szobákban viszont kettesével voltak. Kurama azt is meg tudta állapítani, hogy minden genin mellett volt egy felnőtt is.

Mivel veszélyt nem érzékelt, felsietett a második emeletre ahonnan a chakráját érezte. A folyosó bal oldalán lévő második ajtó mögött volt a csapattársa. A kilincsért nyúlt, majd lenyomta azt. Az ajtó kitárult, ő pedig besétált a helyiségbe.

Az Uchiha széttárt kezekkel és lábakkal durmolt az ágyon. Kurama a bent lévő felnőttre nézett, akin zavarodottság látszott a sötétség ellenére is. A maszkos figyelmét nem kerülte el, hogy a férfi egy dobótűt csúsztatott a kezébe.

- Ki vagy? – kérdezte a chunin akinek arcát egy fehér anyag fedte keresztbe.

- Egy vizsgázó? – kérdezett vissza a fiú szórakozottan.

- Hogy értél ide ilyen gyorsan? – méregette gyanúsan.

- Nem én vagyok gyors, hanem a többiek lassúak – mondta egyszerűen – Én észrevettem a titkos kijáratot, ők nem. Én át tudtam jönni a szakadékon, ők kétlem. Én tudtam, hogy melyik a kettes bázis, ők nem hiszem – sorolta, és akkor még nem említette a gyors célba találást az elején, meg a kevés és gyors lefolyású akadályokat az erdőben.

- És még táska is van nálad – nézett a fiú hátán dudorodó zöldre – Hogy hívnak? – fürkészte az alacsony maszkost.

- Kurama? – ült fel álmos tekintettel Ryota – Mennyi az idő?

- Igen, és éjfél körül járhat – válaszolta meg.

- Képzeld – ébredt fel teljesen az Uchiha, és csillogó szemekkel kezdett volna bele az eddig történtekbe.

- Ryo – vágott a fiú szavába Kurama – Nem akarlak megbántani, de szükségem van egy óra alvásra, hogy utána minél hamarabb tovább tudjunk indulni. Gondolom innen Hideoék bázisára kell mennünk – nézett a chuninra.

- Igen, de honnan...?

- Egy küldetésen – nyomta meg a második szót – nem hagyjuk hátra a bajtársainkat. Az pedig evidens, hogy a harmadik tagért is el kell menni, hisz különben nem lenne feladata – magyarázta a számára logikusat.

Kurama ledobta táskáját az ajtó mellé, majd lefeküdt az ágy lábához.

- Ryo, ha gondolod, aludj még vissza egy órára – szólt a magában töprengő Uchihához – Tényleg bocs, hogy félbe szakítottalak, de út közben majd szívesen meghallgatom.