Kurama

~ 13 ~

„- Akkor holnap találkozunk. Sziasztok – búcsúzott el csapattársaitól, majd Konoha felé vette az irányt."

A falu hatalmas kapuján áthaladva, Naruto első gondolata egy szép adag ramen körül forgott, de rá kellett jönnie, hogy ebben az öltözékben, a maszk miatt ez nem fog összejönni.

A következő gondolata pedig az volt, hogy két napja nem fürdött, viszont össze-vissza rohangászott. Így jutott arra a döntésre, hogy hazaugrik, egy táskába elteszi a ruháját és pénztárcáját, és elmegy az onsenbe fürdeni, utána pedig az Ichirakuba enni.

Kis lakásában lepakolta a fegyvereket és a zöld táskát ami nála maradt. Helyettük felkapta uzumaki jeles hátizsákját, és elpakolta a kellő dolgokat. Az ablakon keresztül távozott és a fürdő felé vette az irányt. Mikor megérkezett, rögtön besietett egy öltözőbe, hogy megválhasson Kuramás ruháitól.

A kellemes, forró vízben ülve felelőtlenségén gondolkozott. Sokkal óvatosabbnak kell lennie a Kurama-Naruto váltásokkal, mert észre vehetik. Például ha most valaki követte volna és megfigyeli, egyszerűen kikövetkeztetheti, hogy ő a maszkos.

Miután alaposan megszidta magát, a harmadik fordulóra fordította figyelmét. Csapatok-csapatok ellen... Ez sok mindent takarhat ~ morfondírozott magában ~ Lehet három egy-egy elleni, lehet szimpla három vs három, de lehet akár akadálypályás, vagy megszerzős is a feladat.

~ Utána nézhetnél ennek is, úgy mint az ellenfeleiteknek ~ jegyezte meg a bijuu.

~ Igazad van. Mire mennék nélküled? ~ kérdezte mosolyogva a fiú.

Úgy tervezte, hogy két klónt hoz létre, amiket elküld az iwagakurei és sunagakurei csapatokhoz, ő maga pedig Kin csapatának néz utána. Így viszont felcserélődnek a szerepek. A három klón a három csapatot elemzi, az igazi pedig megy az infókért.

Háromnegyed óra pancsolás után teljesen tisztának, de kissé álmosnak érezte magát. Kimászott, megtörölközött és felöltözött, majd elindult a rameneshez.

Ichirakunál elfogyasztott egy nagy tál miso rament, miközben a férfi gyerekkora felől érdeklődött. Kíváncsi volt a mindig mosolygó bolt tulajdonos ninja múltjára.

Hatalmas meghökkenésére a ramenes az akkori négyes csapatról kezdett beszélni, amelynek tagjai Jiraya-sensei, Uchiha Mikoto, Namikaze Minato és ő, Ichiraku Teuchi voltak.

- Tudod Naruto, - mosolygott kedvesen a hitetlenkedő gyerekre – nagyon hasonlítasz apukádra – mondta, mire a sárga hajú fiút boldogság járta át – Nem mondom, hogy én ismertem őt a legjobban, hiszen hamar chunin, majd jonin vált belőle, így más csapatokba került, de amíg együtt jártunk küldetésekre, egy kedves, tehetséges és tisztelettudó embert ismertem meg benne – mesélte merengő arccal – Anyukáddal gyakran jártak ide a terhesség első felében. Kushina mindig is életvidám és magával ragadó személyiség volt. Szörnyű, hogy már nincsenek velünk – suttogta a végét.

Pár percig néma csendben üldögéltek egymással szemben. Naruto tálja egy ideje már üres volt, de még nem akaródzott neki otthagyni a ramenezőt (és a ramenest). Ekkor a férfi újra megszólalt.

- Hozzám bármikor jöhetsz, hogyha egy tál meleg ramen mellett ki szeretnél beszélni magadból valamit, vagy ha régi történeteket szeretnél hallgatni apukádról, esetleg ha csak szimplán éhes vagy – biztosította a fiút újfent mosolyogva a boltos.