Kurama

~ 14 ~

„Klónjaival továbbra is figyelni fogja ellenfeleiket, és Hiruzen-senseijel is szándékában áll még gyakorolni."

~ Kölyök, el fogsz késni ~ ismételte újra az öt perccel ezelőtt elhangzottakat Kurama az elfoglalt fiúnak.

~ Tudom, tudom. De ez itt életbevágóan fontos ~ szabadkozott komoly hangon, miközben csillogó szemekkel figyelte a bugyogó vizet ~ Kész! ~ kiáltott fel boldogan, és felkapva a vízforralót, nyakon öntötte a limitált kiadású ramenes dobozt.

~ Vajon mikor fogja megenni ~ tette fel a költői kérdést a bijuu, ugyanis volt egy sejtése róla ~ Kölyök, indulj már el arra a nyavalyás vizsgára!

~ Hai hai ~ húzta be a nyakát a sárga hajú.

Felcsatolta hátára a katanáját, oldalára a fegyvertáskát, majd arcába nyomva a rókás maszkot, felkapta még forró levesét, és kiugrott az ablakon.

Április közepe lévén az időjárás már egészen jónak volt mondható, de ezen a reggelen kissé hűvös volt. Kurama két kézbe fogta a forró poharat, ami kellemes meleget adott mancsainak. Nagy sebességgel végig ugrált a házak tetején, hogy aztán hatalmas lendülettel megérkezzen a vizsga helyszínére, egy leginkább amfiteátrumra hasonlító épülethez. Besétált a hatalmas kapun a még nagyobb előcsarnokba. Már mindenki ott volt, így a csodálkozó és megrovó tekintetek között gyorsan csatlakozott saját csapatához.

- Most, hogy mindenki itt van – nézett nyomatékosan Kuramára a harmadik forduló vezetője – Elkezdhetjük a Chunin-vizsga utolsó szakaszát. Tegnap mindenki megkapta az információkat, igaz? – nézett végig a genineken, akik közül egyedül Kurama adott egyértelmű visszajelzést, így a férfi újra megszólalt – Akkor tisztázzuk őket gyorsan. Egy küzdőtér, két csapat. A terület két, egymástól legtávolabbi részéből fognak indulni a csapatok. A kiindulási pontoknál el lesz helyezve egy-egy tárgy – magyarázta a jonin – Minden kiütött vagy mozgásképtelen ellenfél egyet, és minden megszerzett tárgy két pontot ér. Időkorlát három óra. Érthető voltam? – tekintett a megmérettetés előtt álló gyerekekre.

- Hai – jött az egyöntetű válasz.

- Rendben, akkor a konohai Hyuuga Kin, Aburame Kioshi, Nomura Akiko csapat, és az iwagakurei Ebisawa Daichi, Hirata Emiko, Honomi Issei csapat kezd – fordult a felsoroltak felé – A másik két csapat a mérkőzés ideje alatt nem tartózkodhat a lelátón, így ők egy szobában fognak addig várakozni – fejezte be a forduló ismertetését, majd résnyire nyitva az óriási csarnok ajtaját, végighordozta tekintetét a nézőkön – Mindenki foglalja el a helyét, öt perc múlva kezdünk.

Kuramáékat elvezették a bejárattól balra lévő folyosóra, ahol rengeteg ajtó kapott helyet.

- Lehettek egy szobában, de választhattok kettő egymás mellett lévő helyiséget is – közölte velük a kísérőjük.

A két csapat egymásra nézett, majd egyszerre jelentették ki, hogy a második opciót szeretnék.

A Kurenai-csapat eléggé meglepődött mikor benyitottak az egyik legközelebbi ajtón. Egy világos, tágas terembe léptek be. A bejárat mögötti falon végig könyvespolcok, a túloldalon kényelmesnek tűnő heverők, a szoba közepén pedig egy kerek asztal volt öt székkel.

Kurama rögtön megcélozta az asztalt, ahová letette reggelijét. Utána a könyvekhez lépett, és egy gyors áttekintés után leemelt a polcról egy híres kumogakurei írótól származó könyvet. Az olvasmánnyal együtt elhelyezkedett az egyik széken az étele előtt, majd belemerült két kedvenc tevékenységébe.