Kurama

~ 07 ~

„Hideo a második oszlop második sorának közepére került, Ryota a negyedik oszlop harmadik sorának legszélére, azaz közvetlenül a chuninok mellé, Kurama pedig a harmadik oszlop ötödik sorának közepére."

- Többen is rájöhettetek, hogy ez egy írásbeli vizsga lesz – mutatott a geninek előtt heverő lefordított lapokra – A papírokat nem fordíthatjátok meg addig, amíg nem tisztáztam a szabályokat – jelentette ki határozottan – Első szabály! Mindenki tíz ponttal indul. A tesztlapokon tíz feladat található, és mindegyik egy pontot ér. Minden elrontott feladatért levonunk egy pontot – nézett végig a feszült-ideges arcokon – Második szabály! A csapattagok együttes pontszáma alapján mentek át vagy buktok meg, azonban – emelte meg a hangját és tartott szünetet – ha egy csapattag is lenullázódik, abban a csapatban mindenki megbukik! – a hatás nem maradt el, az egész terem felbolydult.

Csapatok fordultak egymás felé tudva, hogy egyes embereiknek nem erősségük az ilyen feladat. Feszült és ideges tekintetek mindenfelé. Kurama szórakozottan nézte őket, és ha jól gondolta Ibiki és a segítő chuninok is. Neki valószínűleg sétagalopp lesz a tesztlap, és már társai megsegítésére is kitalált valamit.

Hideo és Ryota először össze, majd Kuramára néztek ijedten. A maszkos, mivelhogy arcát nem láthatták, hüvelykujját mutatta feléjük. A két fiút ez láthatóan nem nyugtatta meg, de Kurama ezzel egyelőre nem tudott mit kezdeni, nem akarta idő előtt lebuktatni magát előttük.

- Csöndet! – kiáltotta a sebhelyes shinobi – Most jön az utolsó, de egyben legfontosabb szabály. Ha puskáztok a vizsgán vagy bármi hasonlóval próbálkoztok, és a felügyelők észreveszik... akkor a csapat minden tagjától automatikusan levonnak két pontot – mondta, és Kurama észrevette a férfi szája sarkában megbújó mosolyt.

Ez igazolta a fiú gyanúját miszerint puskázniuk kell! ~ Tehát arra kíváncsiak, hogy hogyan tudunk kémkedni, észrevétlenül információt szerezni ~ gondolta.

- Szóval ha valakit öt alkalommal rajtakapnak, az egész csapatával repül – jelentette ki egyszerűen, mire rengetegen a terem szélén ülő, magabiztosan vigyorgó, vagy éppen szúrósan néző chuninok felé kapták a fejüket – Aki béna és csalni próbál, az saját magával szúr ki.

~ Szó szerint érezni a rémületüket, pedig még nem is látták a számukra száz százalékig lehetetlen feladatokat ~ nevetett a maszkos magában.

- Az utolsó kérdést a vizsga kezdete után ötven perccel fogom feltenni. A vizsga időtartama egy óra – mondta – A feladatlap kitöltését két perc múlva, pontban tíz órakor kezdhetitek – jelezte, majd végig kémlelt a termen. Kuramán megakadt a szeme, de már csak pár másodperc volt hátra, így levette róla a tekintetét – Kezdhettek!

Egy ideig csak papírzörgést lehetett hallani, ezt azonban leváltották az ijedt nyögések, csalódott sóhajok. Kurama egy ideig figyelte a gyerekeket, köztük két társát is, de aztán nekiállt a tesztnek. Valóban könnyű volt a számára. Negyed óra alatt végzett öt feladattal, ekkor azonban eszébe jutottak csapattársai. Hátradőlt ülésén és az asztal alatt összekulcsolta ujjait, a mutatót és a középsőt kivéve. Egy pillanatra lehunyta szemét, és saját készítésű jutsujára összpontosított.

~ Hello fiúk ~ köszönt Hideonak és Ryotának gondolatban, mire látta, hogy mindketten megugranak kicsit ~ Kurama vagyok, ne aggódjatok ~ nyugtatta két társát magában nevetve ~ Tudtok nekem válaszolni. Nem kell hangosan beszélnetek, csak mondjátok ki magatokban.