Kurama

~ 16 ~

„Így esett meg, hogy háromtól ötig bealudt két órára, utána olvasott és tanult négyet, majd kilenc környékén újra elragadták az álmok."

Az álmokból rémálmok lettek, és Naruto csak remélni merte, hogy azok is maradnak, nem válnak valósággá.

Hajnali négykor, mikor már sokadjára riadt fel, úgy döntött nem tud, és nem is akar visszaaludni. Felvette Kuramás ruháját, majd az ablakon keresztül elhagyta lakhelyét. Egyenesen Konoha határához ment, ahol felmutatta a Harmadiktól kapott engedélyt, és átlépte a falu határát.

'Visszaemlékezés'

Túlságosan hozzászoktam ehhez az erdőhöz ~ gondolta a sárga hajú szórakozottan mikor rájött, hogy nem is igazán figyel arra, hogy mit csinál, még is hibátlanul teljesíti a megszokott futó, -és erősítőedzését.

~ Mit gondolsz Kurama? ~ szólította meg barátját ~ Váltsak edző helyet? Menjek el valamelyik gyakorló pályára?

~ Szerintem futáshoz a falu határmenti terepe lenne a legjobb. Van ott erdős rész, egy nagy emelkedő, és kicsit messzebb még egy tó is ~ közölte a gyerekkel a véleményét ~ Edzéshez pedig valóban használhatnád az egyik gyakorló pályát.

~ Vettem, főnök! ~ bólintott vigyorogva Naruto.

Beszélgetés közben elindult Konoha határához, ahova így három perccel később meg is érkezett.

- Azonosítás és engedély a falu elhagyására – szólalt meg az egyik őr shinobi, akit Kurama Izumo Kamizukiként, egy chuninként azonosított.

- Csak a határ mentén szeretnék futni és... - kezdte a maszkos, de félbeszakították mondanivalóját.

- Edzeni a falun belül is tudsz, erre vannak a gyakorló pályák – mondta szinte már lekezelően a másik chunin őr, Kotetsu Hagane.

Kurama erre nem válaszolt semmit, csak hátat fordítva nekik elindult Hiruzenhez. Észrevétlenül ugrált végig a házak tetején, hogy aztán a Hokage szobájának ablakán keresztül megérkezzen senseije elé.

- Hokage-sama – hajolt meg tisztelettudóan az öreg Harmadik előtt, mire az elbocsátotta a szobában lévő két anbu tagot – Szükségem lenne egy engedélyre, sensei – váltott közvetettebb hangnemre – A falu körül, a határon kívül szeretnék futni és edzeni. Nem engedtek ki engedély nélkül – magyarázta el megjelenése okát.

Az idős shinobi pár másodpercig a maszk mögött rejlő szemeket fürkészte.

- Írok egy olyan névre szóló engedélyt, amellyel bármikor, bárkivel elhagyhatod a falut – határozta el magát végül.

- Köszönöm szépen – biccentett boldogan a gyerek – Sensei! Lehet a teljes nevemmel? – tette fel ártatlanul a kérdést.

- Sírba viszel – dörzsölte meg a halántékát a Hokage – Előbb-utóbb le fogsz bukni az ilyen kis apróságok miatt – dünnyögte megróvóan, de azért odabiggyesztette a Namikaze vezetéknevet a Kurama elé.

- Arigatou, Hiruzen-sensei – vette át vigyorogva a kis lapot – További szép napot – ugrott ki háttal az ablakon.

Egy dupla szaltó után könnyedén és elegánsan érkezett meg az épület előtti köves talajra. Vetett egy pillantást a papírra, majd futva indult vissza a határhoz, hogy jól az őrök orra alá dörgölhesse szerzeményét.

- Megint te? Megmondtuk, hogy menjél el valamelyik gyakorló pályára, kölyök – idegeskedett az Izumo nevű.

- Én pedig megmondtam, hogy kint szeretnék edzeni – vágott vissza Kurama.