Kurama

~ 15 ~

„Az ajtó nyitódásával egyszerre koncentrációjuk és nyugalmuk is visszatért, majd egy utolsó magabiztos összenézés után beléptek a vizsga területére, hogy megküzdjenek sunagakurei ellenfeleikkel, az Ohira ikerpárral és Saito Masaruval."

'Visszaemlékezés'

- Tehát az egyik legfontosabb dolog ha tudod, hogy harcra fog sor kerülni, – mondta az idősebbeknek a második felkészülési napjukon miközben a fogócskás rét füvén ültek – hogy felméred és kiismered, vagy saját előnyödre igazítod a terepet. Nagy előnyre tehetsz szert ha jól ismered a környezetet.

- Tudod hol lesz az utolsó forduló, Kurama? – kérdezte Ryota.

- Igen – válaszolta egyszerűen a maszkos – Délelőtt elmentem oda körülnézni. Az lenne a legjobb ha ti is látnátok a saját szemetekkel még a vizsga előtt, de jelenleg is folynak az előkészületek, tehát rengeteg ember van ott, és őrzik is az épületet – magyarázta elgondolkozva – Azonban... - tornázta fel magát rendes ülő pozícióba, ugyanis eddig a könyökein támaszkodva félig feküdt a puha füvön – Nos, van egy technikám – kezdte halkan – amit még csak egy valakin próbáltam ki.

~ Jól működött rajtam kölyök, nem lesz baj – bíztatta hordozóját a vörös bijuu, mire Naruto elmosolyodott a maszk alatt, és magabiztosabban folytatta.

- A lényege annyi egyszerűen, hogy átvetítem nektek azt amit láttam. Olyan mintha genjutsu lenne, de ez a valóság. Képek amik a fejemben vannak – nézett végül fel a két fiúra.

- Kurama – szólalt meg elsőként Hideo – Te zseni vagy – mosolygott rá a sárga hajú fiúra.

- És nem csak észben, tehetségben is. Az Uchihák között Shisuit és Itachit szokták így emlegetni, és ők tényleg nagyon erősek – fejtette ki Ryota is a véleményét.

Kurama boldogan fogadta az elismeréseket, azonban tudta, hogy ő még sehol sincs az előbbi két említettől. Ahhoz még rengeteget kell edzenie, ami reményei szerint a chunin vizsga után meg is fog történni.

- Akkor mehet? – kérdezte a maszkos.

Hideo és Ryota csak határozottan bólintottak egyet-egyet, így Kurama megformálva az állatokat, létrehozta a genjutsu szerű képeket a két fiú elméjében. A technika folyamán ő is látta azt amit a célszemélyek, sőt, ő irányította a képek számát, nagyságát, a láthatóságuk időtartamát, és képes manipulálni is azokat ha szükséges.

'Visszaemlékezés vége'

Kurama büszkén könyvelte el magában, hogy nem voltak feleslegesek az elméleti órák, ugyanis amint beléptek, Hideo és Ryota alaposan körülnézett a hatalmas kerek küzdőtéren.

Volt ott egy aprócska tó, hold alakzatban fák amik takarást nyújtottak a másik csapat elől, a legnagyobb rész pedig dimbes-dombos, nagy kövekkel ellátott füves terület volt. Tőlük jobbra egy emelvény állt, rajta pedig az egyik megszerzendő tárgy.

Mikor észrevette, Kurama egy pillanatra lefagyott. ~ Ez lenne apa...? ~ a magában feltett kérdéssel egyidőben tekintetét a Harmadikra vezette, aki mosolyogva figyelte őt. Annak ellenére, hogy nem látta a fiú arcát, tudta, hogy mi mehet végbe annak fejében, így a csak gondolatban feltett kérdésre egy bólintással válaszolt. A maszkos visszafordult a gyönyörű, háromágú fegyverhez.