A Sors akarta így ( szünetel)

Az első nap

A két hét hamar eltelt, mi pedig anyával teljesen beköltöztünk a Montgomery házba. Arthur híres sebész volt nagy vagyonnal, hatalmas házzal, gyönyörű udvarral....míg anya egy ápolónő volt, kicsi ám takaros házzal, rozoga tornáccal és alig 25.000 dollár megtakarítással. Még most sem tudtam igazán felfogni, hogy elhagytuk az otthonunk a megszokott kis környezetünk és eljöttünk hatszáz kilométerre arrébb. Arthur nagyon kedves ember. Titokban úgy rendezte be a szobámat ahogyan otthon volt a régi házunkban. Igazán Lori stílusú. Bohókás kissé kislányos de mégis harmónikus. Kék fal, hatalmas ágy tele színes párnákkal. Gardrób ahol a rengeteg ruhám végre elfér anélkül, hogy ne lennének egymás hegyén hátán, fesülködő asztal, saját kis könyves polc a sarokban...ami a legjobb az egészben viszont az erkély ami az udvarra néz. Az igazat megvallva mindezek ellenére nagyon nehéz volt otthagynom a régi életem. Egy tizenhét éves tinilány aki elszakadt a minden jótól...Rémálomnak hangzik ami kicsit sem túlzás, főleg ha Ares nevét említem. Még mindig nem fogadott el. Gyűlöl, és ezt igyekszik minden egyes alkalommal részletesen hangoztatni is. Ám ha azt hitte megijeszthet, tévedett. Reggel kipattantam az ágyból és kinyitva az erkély ajtaját kiléptem a friss levegőre. De bár ne tettem volna, mert az első dolog ami a szemem elé tárult Ares meztelen felsőteste volt. Épp a medence szélénél álldogált zsebre tett kézzel. Már épp le akartam venni róla a szemem, amikor hirtelen felnézett és a tekintetünk találkozott.

- Mi az, titokban leskelődsz utánnam? - kiáltott fel Ares az erkély felé sétálva

- Nem vagyok rád kíváncsi! - kiáltottam vissza - Csak ki jöttem friss levegőt szívni, de ha tudom te is itt leszel...

- Akkor akár be is mehetsz hobbitka! Vagy talán tetszik amit látsz? - tárta szét a karjait Ares kaján vigyorral az arcán

- Inkább megvakulnék egész életemre, minthogy téged kelljen nézni akár egy percig is! - vágtam vissza mire Ares halványan  elmosolyodott

- Ezzel nem vagy egyedül hobbitka!

- Ne nevezz így!

- Hogyan? Hobbitnak?

- Van nekem rendes nevem is!

- Az nem olyan testhezálló név! - kiáltotta ismét Ares az erkélyem alatt állva. Vettem egy nagy levegőt, és válaszra se méltatva vissza mentem a szobába jól becsapva magam után az erkély ajtaját

Mégis mit képzelt ez a beképzelt bunkó sznob? Méghogy hobbit?! Igaz, hogy alacsony vagyok, 165 cm és az ő góliát termetéhez képest talán hobbit méretű, de akkor sem fogom hagyni, hogy így beszéljen velem! Na várj csak Ares Montgomery... Fújtattam dühösen miközben a szekrényem elé léptem. Ma van a suli első napja és ez egy jó alkalom lesz arra, hogy új barátokat szerezzek annak ellenére, hogy Jessy és Jack nagyon hiányoznak. Egy sima fehér pólót választottam és egy farmert. Semmi extra. Hullámos hajamat kiengedtem és a tükörhöz lépve két oldalról egy-egy tincset hátratűzten egy fehér masni segítségével. Egy gyors smink után még utoljára bele néztem a tükörbe. Az arcom egész szép, az alakom arányos. A külsőmmel meg vagyok elégedve...az egyetlen baj, Ares Montgomery. A halálos ellenségem és ez nem túlzás.  Miután elkészültem, lementem a konyhába ahol egy kedves idős hölgy sürgött-forgott.

- Jó reggelt! - köszöntem kedvesen mire az ősz hajú nő rám nézett és elmosolyodott

- Jó reggelt kedveském! Üjjön le, máris találom a reggelijét.

- Igazán nem kell fáradnia, én is meg tudom csinálni. - mondtam majd a tányér után nyúltam ami a pulton volt de az idős nő, ragaszkodott hozzá

- Ez dolgom kedvesem, üljön csak le kérem! - mosolygott én pedig kínos bólogatás közepette elfoglaltam a helyem az asztalnál. Elvettem egy sajtot és egy kis vajat a tálcáról, amikor valaki belépve a konyhába elvette az étvágyam.