A Sors akarta így ( szünetel)

Mit csinálsz ma este?

Másnap reggel álmosan ébredtem. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy vissza alszom és ki hagyom a sulit, de ma péntek van és ma kell leadni a szülői beleegyezést a kirándulásra. Így erőtvéve magamon felkeltem és komótosan feltöltöztem. A szememet dörzsölgetve kiléptem a szobából, aztán mégegyszer megismételtem mert nem akartam elhinni amit akkor láttam.

- Diana... - morogtam ránézve a meztelen lányra. Épp akkor jött ki a mosdóbol.

- Ares azt mondta, még alszol. - nyávogta Diana - Na mindegy, azért jó reggelt! Remélem jó éjszakád volt mert az enyém csodás!

- Ja, azt látom..- néztem végig a csupasz testén unottan - Annyira csodás, hogy még ruhát is elfelejtettél felvenni...

- Nincsenek itthon az ősök, akkor meg miért ne?! - nevetett Diana

- Hát persze Diana, hát persze. - forgattam a szemem miközben elhaladtam mellette.

Egy gyors mosakodás után lementem a konyhába reggelizni. Furcsa mód Rose, a bejárónő most nem volt itt. Bekapcsoltam a pirítóst majd belehelyeztem a kenyeret. Süttöttem mellé két tükörtojást is majd a só után kezdtem el kutatni. Végül meg is találtam de túl magasan volt. Próbáltam elérni de nem ment. Ekkor hirtelen valaki a hátam mögé lépett és levette nekem. Megijedtem és gyorsan hátra néztem...Ares volt az. Lassan letette a sótartót a pultra végig a szemembe nézve. A szívem gyorsan vert és nem az ijjedség miatt. Az íriszei amelyek mélyen a szemembe néztek megbabonáztak. Várj mi?! Mégis mi a franc folyik itt??

~ Ares szemszöge~

Reggel amikor felkeltem szaporán vettem a levegőt. Leizzadtam és forró voltam... Az éjjel Lorelai- al álmodtam és nem éppen egy szégyenlős lány volt benne. Még mindig láttam magam előtt a meztelen testét ahogyan felettem vonaglik miközben a nevemet suttogja. Nem tudom miért álmodtam vele ilyesmit de ki kell vernem a fejemből ezt az őrült álmot. Zuhanyra volt szükségem, hogy újra tisztán tudjak gondolkodni.  Miután végeztem felvettem egy fekete melegítő nadrágot és egy trikót majd ránéztem a telefonomra 7 óra 10 perc. Még van egy kis idő suliig,  ezért úgy döntöttem lemegyek és csinálok valami finom reggelit. Persze előtte elküldöm Diana-t. Tegnap este miután ki jöttem  Lori szobájából, le kellett valamivel vezessem a haragom. Diana épp kéznél volt, így áthívtam magamhoz. De még így sem tudta elterelni a gondolataimat Lori-ról. Lementem a konyhába, és belépve megpillantottam azt a személyt akit a legkevésbé akartam ma látni. Ott állt Lorelai a szekrénynél, próbálta elérni a sótartót. Egy másodpercig hezitáltam majd a hátamögé lépve levettem neki, mire ő megijedt és megfordult. Nem szólaltam meg, csak lassan letettem a sót a pultra, végig a szemeibe nézve amelynél szebbeket még soha nem láttam.

- Köszönöm- szólalt meg halkan Lori

- Nincs mit...-  mondtam és megharapva az alsó ajkam félreálltam. Lori ekkor elvette a sót és leült az asztalhoz.

- Azt hittem egyedül vagyok ha tudom, hogy te is itt leszel...- kezte Lori de a szavába vágtam

- Ha a tegnap este miatt vagy mérges, akkor sajnálom nem akartalak megbántani...és a laptopot sem akartam lelökni.

- Felejtsd el-  mondta szűkszavúan. Hangjában ott bújkált valami amit nem értettem.

- Csak egy kávét iszok és már megyek is nyugi hobbitka nem foglak sokáig zavarni. - hadartam el gyorsan öntve egy csésze kávét. Lorelai nem szólalt meg csak enni kezdett. Végig néztem rajta, a hosszú haján, a meztelen combján...

- Diana elment már? - szólalt meg végül - Láttam nemrég. Szólhatnál neki, hogy ne meztelenül járkáljon legközelebb..

Lori hangja kissé zavart volt és volt benne még valami fura amit eddig nem vettem észre. Talán féltékeny lenne? Mindenesetre nagyon tetszett, hogy így viselkedik. Elmosolyodottam és válasz helyett csak megböktem a homlokát és vissza mentem a szobámba. Úgy látszik ma a suliban reggelizem....