A Sors akarta így ( szünetel)

Nagy hiba

Másnap reggel iszonyú fejfájással ébredtem. Oldalra fordulva ránéztem Ares-ra, aki még aludt. Legalábbis a szeme még csukva volt. Vajon mit fog szólni ha felkel? Gondolkodtam magamban az éjjel történtekről. Még mindig magamon éreztem kezeit, ahogyan a bőrömhöz ért. Forró ajkát amivel az egész testemet bejárta. Rekedt hangja még mindig a fülembe muzsikál, ahogyan a nevemet mormólta miközben eljut a csúcsig.

- Ares, fent vagy már? - kérdeztem kissé félénken mire Ares csak hümmögött párat - Van esetleg kávéd? Innék egy jó erős feketét...

Újabb hümmögés következett majd felkelve az ágyból eszembe jutott, hogy meztelen vagyok

- Kellene valami ruha is...az enyém elszakadt..

Ares ekkor kaján mosolyra húzta a száját és csukott szemmel válaszolt

- Keress a szekrényben, biztosan találsz valamit...

A szekrényhez lépve kivettem egy fehér pólót majd magamra kapva kiosontam a szobából. A fenekem aljáig ért így takarta a fontosabb részeket. A konyhában aztán hamar ráleltem a kávéra, és míg le főtt gondoltam megkeresem a ruháimat. A padlón hevert a szoknyám és a törött magassarkúm. Viszont a  szét szaggatott toppom  és az alsóneműm sehol sem találtam.

- Remélem engem is meg kínálsz kávéval!
-  jelent meg Ares egy fehér melegítő nadrágban. Akaratlanul is a meztelen felső testére vándoroltam szememmel. Csodás látvány volt azt meg kell hagyni.

- Persze, jut bőven mind kettőnknek. - mondtam majd újra kutatni kezdtem a holmim után

- Mit keresel hobbitka? - kérdezte Ares elővéve két poharat

- Semmit...nem lényeges. - ültem le a pultnál lévő bárszékre - Meg kellene beszéljük ami az éjjel történt...

- Miért, mi történt? - nézett rám huncut szemekkel Ares

- Komolyan Ares! - mondtam, kikapva a kezéből a gőzölgő kávét - Hatalmas hibát követtünk el, ezt nem szabadott volna...

- Talán, de nem ér rá később megbeszélni? Most ne agyalj azon, hogy mit hogyan kellett volna. Élvezd a kávét és engem. Láttam ám hogy nézed a testem!

Erre csak megforgadtam a szemem mire Ares magához szorított és egy csókot nyomott a homlokomra. Sajnos az éjjel történtekről nem esett szó, pedig szerettem volna tudni mit is gondol, és hogyan is érez Ares. Egy gyors zuhany után úgy döntöttünk, hogy ideje haza menni. Mivel ruhám még mindig nem volt, így Ares pólója maradt rajtam. Kilépve a bejárati ajtón, szégyenlősen húzogadtam magamon a polót amit Ares észre is vett

- Várj meg itt, be állok a kocsival és nem lát meg senki!

- Jó ötlet, ugyanis még alsónemű sincs rajtam! - néztem fel Ares-ra

- Milyen rossz kislány vagy hobbitka!

Ares egy gyors szájra puszival elment a kocsiért majd nem sokkal később elindultunk haza. Út közben nem beszélgettünk sokat. Mind ketten elvoltunk foglalva a saját gondolatainkkal. Haza érve aztán kiszállva a Mustang-ból, Ares próbált takarni a bőrkabátjával. Már majdnem elértük a garázst, amikor Ares hirtelen a homlokomnál fogva belökött a sűrű bokorban.

- Jó reggelt Isobel! - kiáltott Ares mire össze rezzentem és mozdulni se mertem a bokrok között

- Jó reggelt Ares! Hát te, még csak most jöttél haza? - hallottam anya kíváncsi hangját

- Egy barátomnál aludtam... - válaszolt Ares egy pillanatra rám nézve. Vissza folytott nevetéssel vissza pillantott anyára aki valószínűleg épp készült valahova