A Sors akarta így ( szünetel)

Nekem te ne!

A kocsiba szállva rapillantottam Ares-ra aki idegesen kiparkolt a kávézó elől. Érezni lehetett a felgyülemlett feszültséget közöttünk. Lehúztam az ablakot nagy levegőt véve. Úgy éreztem megfulladok ezért muszály volt megszólalnom

- Nem kellett volna felajánlani, hogy haza viszel. Szívesen mentem volna busszal, vagy Sarah-val és Caden-nel...

- Nem azért ajánlottam fel, mert annyira érdekel mivel mész haza. - vágta rá Ares egy pillanatra rám nézve - Nem akartam, hogy Caden vigyen haza. Ennyi.

- Azért, hogy ne derüljön ki ki is a te mostoha hugod?! Akit te bányarémnek hívsz? - emeltem fel kissé a hangom

- És ha igen? Akkor mi van? - Ares villámokat szórva a szemével felém pillantott, majd vissza az útra

- Ahhoz képest, hogy azt mondtad kerüljelek el a suliban, ma egész nap mintha a nyakamban lihegtél volna! A suliban, aztán a kávézóban... Olyan jól éreztem magam amíg te meg nem jelentél! - mondtam majd a tájat kezdtem el bámúlni amiből nem igazán láttam semmit mert idő közben besötétedett

- Én lihegtem a nyakadban?! Ugyan Lorelai! Nem tehetek róla, hogy pont a haverom tesójával barátkoztál össze!

- A haverod? Jó kis barát vagy meg kell hagyni! - nevettem fel keserűen mire Ares felhúzott szemöldökkel rám nézett

- Ezt meg mire érted?

- Aki elveszi a haverja csaját, az ne nevezze magát barátnak!

- Oh a kis kotnyeles rocker csaj pletykálkodott igaz?! - Ares kezdett egyre idegesebb lenni. Arcán megfeszeszültek az idegek, a lába ütemesen rángatózott és kész volt bármikor robbanni

- Mi az fáj az igazság? - tetéztem Ares haragját. Ekkor nagyot fékezve megállt. Még szerencse, hogy az út kietlen volt különben valaki belénk jött volna. Egy pillanatra Ares behunyta a szemét majd gyilkos tekintettel rám nézett

- Nem tudsz te semmit! És ha mégegyszer felhozod ezt én esküszöm hogy...

- Mit Ares? - mondtam miközben töretlenül álltam Ares dühös tekintetét

- Te vagy a legkiálhatatlanabb, leg bosszantóbb lány akivel valaha találkoztam!

- Ha ennyire utálsz, akár ki is szállhatok! Nem muszály nekem ezt hallgatni! - fújtattam majd szinte letéptem magamról az övet és elhagytam Ares féltett autóját.

- Szállj vissza a kocsiba! - gurult utánnam Ares de én nem törődve vele, tovább gyalogoltam

- Hobbitka, azt mondtam szállj vissza ebbe a kurva kocsiba!

- Soha! - kiáltottam - Soha nem fogok vissza ülni! Úgyhogy menj!

Ares ekkor hangos káromkodás közepette kiszállt a kocsiból és utánnam futva megragadott a karomnál fogva

- Most azonnal be szállsz ne mondjam még egyszer!

- Nem! - makacskodtam tovább kihúzva a karom Ares szorításából

- Még 10 kilométer hazáig, ráadásul erdős részen vagyunk. Medvék, Hiúzok és kígyók vesznek körül...és még sötét is van.. valóban tovább akarsz gyalogolni?

Tájékoztatott Ares immár kevésbé ideges hangon. Egy pillanatra megálltam és fontolóra vettem amit mondott. 10 kilométer elég sok, és igaza volt sok a vadállat ilyenkor erre.

- Inkább legyalogolok 10 kilométert, inkább szembe nézek egy medvével, kígyóval és bármivel mintsem veled legyek! - kiáltottam a hátam mögé ám azonnal meg is bántam. Valóban le akarok gyalogolni ilyen hosszú utat? Sokat nem tudtam rajta gondolkodni, mert Ares utánnam jött és a karomnál fogva húzni kezdett vissza a kocsihoz.
Beülve aztán Ares rámcsapta az ajtót és ingerülten elfoglalta a vezető ülést.

- Kapcsold be magad hobbitka. - mondta viszont nekem eszem ágában sem volt hallgatni rá. Mikor látta, hogy nem teszek semmit oda hajolt hozzám és megragadta a biztonsági övet

- Esküszöm te vagy a legmakacs...- kezdte fújtatva majd mikor találkozott a tekintetünk azonnal elhalkult. Az arca csak pár centire volt tőlem. Az illata megcsapta az orrom amitől melegség árasztott el. Önkéntelenül is az ajkára vándorolt a tekintetem mire ő lassan megnyalta azt.

- Mennünk kellene... - suttogtam reszketve. Ares nem szólt semmit, csak megköszörülve a torkát vissza ült a helyére és beindította a kocsit.

Negyed óra múlva megérkeztünk a házhoz ami sötét volt.

- Apáék nincsenek itthon. - mondta Ares leállítva a motort

- Igen tudom... - habogtam aztán egy másodperc hezitálás után kiszálltam a kocsiból és a bejárathoz léptem. Ares hamarosan megjelent és kinyitotta az ajtót. Én szó nélkül felmentem a szobámba és ki se jöttem onnan csak miután úgy véltem, Ares már alszik.

Lassan lépdeltem végig a folyosó márvány padlóján. A lépcsőhöz érve megkapaszkodtam a korlátban és egymás után lépdeltem a sötét házban. A konyhába érve aztán felkapcsoltam a tűzhely feletti kis lámpát majd feltettem egy kis vizet a ramennek. Leülve az asztalhoz magamhoz vettem egy pohár narancslevet és vártam, hogy felforrjon a víz.

- A ramennek forró víz kell. - jött egy hang a sötétből. Ares alakja jelent meg a konyha bejáratánál

- Tudom, épp várom, hogy felforrjon. - mondtam neki míg ő oda sétált a tűzhelyhez

- Valóban? - mosolygott majd bekapcsolta a tűzhelyt

Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Most biztosan azt hiszi, nem vagyok képes még egy rohadt tűzhelyt sem bekapcsolni.

- Azt hittem már alszol... - mormoltam halkan majd hozzá tettem - Máris megyek nem akarlak zavarni.

- Nem kell, csak egy pohár vízért jöttem. Várd meg míg felforr a víz és rakd bele a zacskó tartalmát. - mutatott Ares a pulton lévő Ramenre

- Tudom, hogyan kell megcsinálni! - álltam fel az asztalról majd a pulthoz lépve kibontottam a kései vacsorám

- Aha persze, ha én nem jövök még mindig várod, hogy felforrjon az a víz. - nevetett Ares arrébblökve a pulttol - Ülj le hobbitka majd én megcsinálom!

Kissebb duzzogás közepette leültem az asztalhoz es figyeltem, ahogyan Ares beleönti a zacskó tartalmát a forró vízbe. Az asztalra könyökölve követtem minden egyes mozdulatát nehogy megmérgezzen...na jó nem azért néztem! Talán a halovány fények tették, de most valahogy még helyesebb volt mint szokott. Végig követtem tekintetemmel az izmos karjait, a széles hátát ami ebben a fehér trikóban még jobban kirajzolódott mint egyébként. Fekete selyem pizsama nadrágjában a feneke is formásnak tűnt. El tudtam volna nézni még egy ideig. Ám Ares ekkor megfordult én pedig gyorsan elkaptam a tekintetem.

- Úgy látom szeretsz másokat kukkolni hobbitka. - mondta mosolyogva majd bele öntötte a Rament egy tálkába

- Egyáltalán nem néztelek! - vágtam vissza egyből

- Nem kell tagadni, azt hiszed nem láttam, hogy egész végig engem stírölsz? - húzta kaján vigyorra a száját Ares miközben le tette elém a tálat

- Ez egyáltalán nem így volt!- dadogtam szégyenlősen mire Ares oda hajolt hozzám. Az arcunkat csak pár centi választotta el egymástól. A szívem ezerrel vert és azt hittem meg akar csókolni, de Ares ehelyett csak le tette a villát a tálka mellé. A pillanat hirtelen elszállt szerencsére én pedig vissza zökkentem a valóságba

- Higgyj csak amit akarsz!- löktem el magamtól - Én inkább most felmegyek!

- Miattam igazán ne fáradj! - vigyorgott Ares a hűtőhöz lépve - Csak iszok egy pohár vizet és már itt sem vagyok! Egyébként egy "köszönöm amiért megcsináltad a vacsim és nem hagytál éhen halni" jól esett volna!

- Nem kért meg senki, hogy megcsináld! Te ajánlottad fel és nem én kértelek meg!- álltam fel a helyemről oda lépve hozzá

- Edd meg aztán menj aludni hobbitka! - mondta Ares majd megpöckölte a homlokom és felment a szobájába.