A Sors akarta így ( szünetel)

Az éjszaka

Ott állt Ares a hátam mögött és úgy nézett rám, mint aki undorodik tőlem. Én pedig vissza gondolva az otthon történtekre elszégyeltem magam. Vajon mit gondolhat rólam Ares? Talán azt hiszi, hogy könnyű vérű vagyok? A szememet egy pillanatra össze szorítottam, így kényszerítve magam, hogy eltűnjenek ezek a gondolatok a fejemből. Mindenesetre az alkoholnak köszönhetően ez most valahogy gyorsan ment. Kissé feszengve  felálltam a székről és végig nézve Ares-on, magammal húztam Sarah-t és  ki sétáltunk a konyhából.

- Meg keressük a fiúkat? - kiáltott Sarah a fülembe

- Épp ezt akartam én is mondani! - kiáltottam vissza, majd félig táncolva át verekedtük magunkat a tinik sokaságán. Szerencsére hamar megtaláltuk Caden-t és Nick-et. Épp az emeletre vezető lépcső előtt áldogáltak. Kezükben egy műanyag pohár.

- Már kezdtél hiányozni! - mormolta a fülembe Caden miközben magához húzott. Mosolyogva nyomtam a szájára egy csókot és kivettem a kezéből a poharat.

- Nem lesz ez egy kicsit sok?- kérdezte nevetve Caden mire én vállat vonva lehúztam az italt

- Bulizunk nem? - néztem fel Caden-re - Holnapra jobban leszek, csak menjünk már táncolni!

Ujjongva felemeltem a jobb kezem és intettem Sarah-nak, hogy ideje táncolni. Ekkor Ares megjelent a semmiből és mérgesen nézett ránk.

- Caden, beszélhetnénk?

- Persze haver, menjünk egy csendesebb helyre. - mondta Caden de én megszorítva a kezét rá néztem majd Ares-ra.

- Ha valamit mondani akarsz, hát mond gyorsan. Épp táncolni készültünk!

Ares válasz helyett csak felhúzta a szemöldökét és közelebb hajolt Caden füléhez

- Nem kellene hagynod, hogy Lorelai ennyit igyon! Már így is alig áll a lábán!

- Nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon vagy mit ne! Vigyázok rá aztán ha haza akar menni majd haza viszem!

Caden és Ares úgy néztek egymásra mint két megvadult állat. Nagyokat pislogva figyeltem a két fiút akik farkas szemet néztek egymással

- Rendben, ám ha valami baja lesz...- kezdte Ares de Caden a szavába vágott

- Nyugi vigyázok a húgodra haver.

- Ő nem a húgom! - mondta Ares majd jól meg lökve Caden vállát felment az emeletre

Az este hátralevő része ezt a kis malőrt leszámítva egész jól telt. Sőt, nagyszerűen! Caden és én elválaszthatatlanok voltunk. Sokat táncoltuk és nevettünk. Egy tökéletes este volt, egy tökéletes sráccal. Már hajnali két óra volt, amikor úgy döntöttünk ideje haza menni. Mivel kissé berúgtam, Caden segített beszállni a kocsiba. Mikor végre bekapcsolta Caden az övem, eszembe jutott, hogy ott felejtettem a táskám.

- A táskám!- mondtam félig nevetve, félig komolyan - Egy pillanat és jövök!

Megsem várva Caden válaszát kiszálltam ki kocsiból és vissza mentem Mike házába. Már nem voltak olyan sokan, így könnyen bejutottam a konyhába, majd felkapva a pultról a táskám vissza indultam a parkoló felé ám Ares elállta az utamat. Ott ült a fekete sportkocsijában mint valami multi cég főnöke. Az ablakot lehúzta, majd  ki könyökölve rám nézett

- Szállj be Lorelai!

- Ne is álmodj róla!- mondtam kikerülve az autót és elindultam a parkoló felé. A hátam mögül hallottam, hogy csapódik a kocsi ajtaja majd sietős lépteket, amelyek hamar utol is értek.