A party

387 13 0
                                    

Az esti bulira bulira készülődtem. A tükör előtt állva, felhúztam a vörös csipkés  crop toppom és lentebb húztam magamon a fekete bőr szoknyám. Egy kissé kihívó szettet választottam, de ez mégis csak egy buli, ráadásul az első bulim mióta ide költöztem. Az utolsó simítások végeztével, rá néztem az órára

- Mindjárt 8! Lori igyekezz! - utasítottam saját magam majd elhagytam a szobám. Már épp a lépcsőhöz értem amikor meghallotam egy hangot magam mögött

- Hát te meg?!

Megfordultam a hang irányába és szemben találtam magam Ares-al. Lassan végig nézett rajtam. Mintha minden egyes centit tüzetesen át akarna vizsgálni.

- Hová mész ebben a ruhában? - kérdi mire én automatikusan lenéztem magamra

- Bulizni..- válaszoltam egyszerűen

- Nem hiszem, hogy jó szemmel néznének a buszon ebben a ruhában főleg a kis rocker csaj mellett. - húzta mosolyra a száját Ares

- Ki mondta, hogy busszal megyek? Sarah, egyébként is Nick-el megy a buliba. Engem...én Caden-nel megyek.

Ares ekkor csípőre tette a kezét és hátra hajtva a fejét a plafonra meredt. Kifújta a levegőt majd a szemembe nézett. Arcán megfeszeszültek az izmok és össze szűkült a szeme, mint mindig amikor ideges.

- Délután direkt megkérdeztem, hogy elvigyelek-e...- kezdte Ares halk és lassú beszéddel - Nekem nemet mondtál, de Caden-nek azonnal beadtad a derekat?!

- Veled ellentétben, Caden-t nagyon is kedvelem! - sziszegtem majd tettem egy lépést a lépcső felé, de Ares vissza rántott

- Mégis mit kedvelsz annyira benne? - Ares szemei villámokat szórtak. A teste megfeszült miközben közelebb húzott magához

- Most kezdjem el sorolni? - gúnyolodtam mire Ares a falnak nyomott. Egyik kezével a karomat szorította míg a másikkak neki támaszkodott a falnak épp a fejem mellett

- Most azonnal át öltözől Lorelai!

- Nem, nem fogok! Nem vagy te senkim, hogy parancsokat osztogass nekem! - mondtam mire Ares csak még idegesebb lett

- Úgy nézel ki mint egy utcalány ebben a ruhában. Vagy épp ezt akartad elérni, hogy Caden megkeféljen?

Válasz helyett a szabad kezemmel pofon vágtam Ares-t, erre ő elengedte a karom és az államat felemelve kényszerített, hogy a szemébe nézzek

- Ne merj mégegyszer pofon ütni, különben...

- Különben mi lesz? - kérdeztem bátorságot véve - Talán vissza ütsz?!

- Nem...azt sosem tenném. - suttogta majd közelebb hajolt hozzám olyannyira, hogy ajkunk súrolta egymásét

- Engedj el Ares.. - lihegtem forró ajkára de meg sem mozdult helyette megnyalta a száját úgy, hogy a nyelve hozzáérjen az alsó ajkamhoz.

- Ne csináld ezt..- kértem behunyva a szemem

- Mit ne csináljak? - kérdezte majd az ölébe kapott én pedig reflexszerűen átkaroltam a nyakát. Ares ekkor újra a falhoz nyomott majd miután a szemembe nézett hirtelen lerakott és minden további szó nélkül vissza ment a szobájába. Zihálva álltam a falnál miközben azon gondolkodtam, hogy mégis mi a jó fene volt ez? Hiszen mi ki nem állhatjuk egymást, az előbb mégis izzodt köztünk a levegő, és akartam őt, ahogyan ő is engem. Sok időm nem volt a történteken agyalni, mert a csengő megszólalt. Pár másodpercig hezitáltam. Menjek be Ares-hoz és beszéljek vele, vagy nyissak ajtót Caden-nek...végül lementem a lépcsőn ahol már várt rám a legjobb barátnőm bátyja.

A Sors akarta így ( szünetel)Where stories live. Discover now