A Sors akarta így ( szünetel)

Átverve

Az autóba ülve kezem lábam remegett. Nem tudtam mit is tegyek főleg, hogy mardosott a bűntudat. Ares-ra pillantva, aki az anyósülésen ült levegő után kapkodva le sokkoltam. Csak ültem és ültem miközben mellettem Ares épp a haláltusáját vívta.

- Whinchester el indulsz még ma?! - rázott meg az egyik kezével Ares

- Máris! Igen!- kapkodtam a fejem jobbra balra - Mond, mit tegyek?

- Hát először talán indítsd be a kocsit...- mondta Ares nagyokat nyelve

Remegő kezekkel fordítottam el a kulcsot majd lassan kigurúltam az útra

- Baszki, baszki! - káromkodtam hisztérikusan - Meg fogunk halni Ares! Én ezt nem tudom megcsinálni!

- Csak maradj mindig az út szélén és vezess lassan. - adta ki a parancsot a mellettem ülő Ares

- De még váltani se tudok baszki! Mégis mit gondoltál mikor ide adtad a kulcsot?

- Majd én váltok, te csak kormányozz! - Ares ekkor a váltóra tette a kezét amitől kissé biztonságban éreztem magunkat.Az úton szerencsére nem közlekedtek sokan. Mindenesetre próbáltam követni az utasításokat amiket Ares közvetített felém. Indexeltem ahol kellett, megálltam a pirosnál. Minden simán ment amíg..

- Ares egy kamion! Egy kibaszott kamion jön a másik sávban! - kiabáltam levéve a kezemet a kormányról

- Lorelai azonnal tedd vissza a kezed, és az utat figyeld ne engem! Csak maradj az út szélén és nem lesz baj. - kiabált most már Ares is

- Istenem csak most az egyszer segíts meg! - imádkoztam hangosan miközben elhaladt mellettünk a kamion. Gyorsan rá néztem Ares-ra aki fejét az ülés támlájának dőltve figyelte az utat

- Ares minden rendben? Kapsz még levegőt? - kérdeztem sokkos állapotban mire ő csak bólogatott

- Még igen, de ha nem húzól bele valószínűleg már nem sokáig lesz levegőm!

- Esküszöm, ha meg mersz nekem itt halni én kinyírlak baszod! - mondtam miközben az útra koncentráltam - Fel kellene hívni a szüleinket!

Ares ekkor a vállamra tette a kezét én pedig azonnal lefékeztem

- Mi van?! - fordultam felé ijedten

- Tudsz szájból szájba lélegeztetni? - kérdezte komoly arcot vágva

- Még soha nem próbáltam élesben de asszem menni fog... - suttogtam remegő hangon majd gondolkodás nélkül oda hajoltam Areshoz. Az ajkunk csak milliméterekre volt egymástól, amikor Ares elkezdett nevetni. Igazi, jó ízű hangos nevetéssel. Én meg csak néztem miközben nagyokat pislogtam. Aztán leesett miért nevet Ares

- Nem is volt allergiás rohamod! - legszívesebben ott helyben meg tudtam volna folytatni. Bevallom egy pillanatra el is játszottam a gondolattal, hogy megölöm és valahol elásom.

- Esküszöm, videóra kellett volna venni! Nem hiszem el, hogy bevetted! Alig bírtam ki nevetés nélkül! - nevetett tovább Ares

- Ez nem volt vicces Ares Montgomery! - őrjöngtem magamból kikelve - Tudod te mit éreztem végig?

Azzal kiszálltam a kocsiból és fel-alá járkáltam az út szélén. Legszívesebben elsírtam volna magam a stressztől, ami ma este ért. Ares ekkor követte a példámat és kiszállva a kocsiból oda sétált hozzám

- És az vicces volt, hogy fahéjat raktál a kávémba?! Láttalak mit csináltál a pultnál, így kicseréltem a kávét Mike-al. Abba belegondoltál, hogy tényleg meg is fulladhattam volna?!