Középfölde Krónikái

Prológus

Ez a történet egy határokon átívelő utazáson kísér majd végig, túl Gondoron s Rohanon az emberek földjén, egészen Mordorig. Át Suhatagon, míg meg nem áll a Magányos Hegynél, Erebornál.

Erebor egykor a törpök dicsősége volt. A hegymélyre épült vár sok kincset rejtett magában. Az arany tengerként özönlött a kincstárba, melynek falai elpusztíthatatlanok voltak. A törpök szorgosan dolgoztak, s megtörhetetlen lelkesedésüket nagy jutalom díjazta.
Egy napon, ráleltek a hegy szívére. Az Arkenkőre.
Thrór egy jelnek tekintette. Egy jelnek, mely azt igazolja, hogy uralkodása egy felsőbb hatalomtól eredeztethető. Thrór előtt fejet hajtottak a nagy uralkodók. Még maga Thranduil, a tündék fejedelme is.
Ám a királyon úrrá lett egy betegség. Kapzsivá és mohóvá vált. Mérhetetlen aranya sem volt neki elég, a vágyait csak az Arkenkő tudta kielégíteni, de idővel már az sem.
Egy nap, a szél hurrikánként csapta meg Suhatag lakóit. A napot sötét felhők takarták, s távol az égen megjelent egy körvonal. A szél erősödött, s az alak közeledett. A várfalon álló törpökben megfagyott a vér, ám egy közülük, egy ifjú törp herceg, Thorin, Thráin fia bekiáltott a várba.

-Sárkáány!- hangja visszhangzott a vár hatalmas termeiben. Amikor észbe kaptak, már késő volt.

A sárkány tüze felemésztette Suhatagot, majd lángba borította Erebort. A törpök menekültek, ahogy csak tudtak, s segítségre vártak szövetségeseiktől.

Thranduil és népe kivonultak a helyszínre, s végig nézték, ahogy Thrór népének szeretett otthonába beköltözik Smaug.
A tündéktől aznap nem érkezett segítség, s a törpök otthon, s remény nélkül bolyongtak Középföldén.