Ragyogó napfény

4. fejezet

Hét ágra sütött a nap, ezért úgy gondoltam, hogy elmegyek egyet sétálni, hogy szétnézzek a Környéken. De előtte még átöltöztem, mert ilyen melegben nem pulóverben szerettem volna menni.
Egy fekete haspólót vettem fel-ami nem top, mert épphogy kint volt belőle a hasam. Egy egyszerű, fehér rövidnadrágot vettem fel, aztán jött a tornacipőm, és el is indultam körülnézni.
Sétáltam a hőségben, de elfelejtettem hozni magammal vizet. Mentem még körülbelül öt percet, aztán szerencsémre ott volt egy kis bolt. Nem volt olyan forgalmas az a hely, így nem is volt hosszú a sor, csak három ember volt előttem. Az előttem álló lánynak hosszú, sötétbarna haja volt. Jayla-ra emlékeztetett.
Sorra került az előttem álló lány is.
-Csak ezt az egy almát szeretnéd?
-Igen, mert megyek egy óra múlva edzeni, és kell az energia.
Nagyon hasonlított a hangja is a Jayla-éra. De nem lehet, hogy ez ő. Nem vagyok ilyen szerencsés, azért állok éppen sorban, mert a vizet is otthon felejtettem, pedig negyvenfok van...
-Hát...akkor jó edzést, Jayla!-mondja az eladó az elöttem álló lánynak.
Jayla-t mondott? Úr Isten!
Miután én is sorra kerültem, próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire le voltam sokkolva. Megfordult az előttem álló lány, aztán magabiztosan kiballagott az üzletből. Ahogy megfordult, láttam a ragyogó, barna szemét, ahogyan rám nézett, láttam a száját, ahogy mosolyog, láttam azt a nézést... Ez tényleg Jayla volt.
-Hm... Víz, két ember egymás után egészséges dolgot vesz, ritka ám!-Csodálkozott a pénztáras.
-Lehetne kicsit gyorsabban, kérem!
Mire kiértem a boltból Jayla ott állt a bolt előtt, és ette az almáját.
Egy kék atléta volt rajta, egy fekete rövidnadrággal. A hátán volt egy apró méretű hátizsák.
-Hé, csodálkozó lány!
Nem tudtam, hogy kinek szól, ezért ránéztem, és láttam, hogy nekem mondja.
-I...igen?
-Szeretnél egy képet, igaz?-Kérdezte mosolyogva.
-Óhh, igen, persze...
Nagyon zavarodott voltam. Nem is gondoltam volna, hogy hozzám fog szólni.
Csináltunk egy közös fényképet, aztán még ott maradtam beszélgetni vele egy darabig.
-Gondolom, hogy nem rég költöztetek ide, mert én itt lakok a környéken, és még nem találkoztunk.
-Hát, ami azt illeti, ma utaztunk ide. Itt töltjük az egész nyarat.
-Értem. És vannak itt ismerőseid?
-Nincsen apszolut senki.
-Mi a neved?
-Lana Fisher.
-Menő! Az én nevem Jayla Walton, de ezt már biztosan tudod.
Annyira kedves....
-Figyelj, menj nyugodtan edzeni, nem akarlak zavarni...
-Nem zavarsz! Kyle most mondta le az edzést, így én sem megyek edzeni. Nincs kedved együtt lógni?
-Hát... Ez esetben, rendben, menjünk!
-Oké, végigvezetelek a környéken.
Eléggé kihalt volt ez az utca, de, ahogyan mentünk, egyre több ember volt. Mindenhol voltak legalább harmincan. A kávézók, éttermek, nagyobb üzletek, mind tele voltak emberekkel.
Csendben sétálgattunk, mire Jayla megtörte ezt a kegyetlen, kínos csöndet.
-Nyugodtan beszélhetsz! Kérdezhetsz bármit, nekem mindegy csak szólalj meg, kérlek!
-Mi a kedvenc színed?-Félénken oda mondtam valamit, amit még szerintem én sem gondoltam teljesen komolyan.
-Lana, ez most komoly? Nem tudsz mást kitalálni? Ha azt akarod kérdezni, hogy a az öcséim közül van-e valamelyiknek barátnője, akkor arra csak annyit szeretnék mondani, hogy nincs, és téma lezárva!
-Igazából nem ezt akarom kérdezni, de, hogy őszinte legyek, ötletem sincs, hogy mit kérdezzek.
-Bocsi, lehet, hogy az előbb kicsit dúrva voltam, de már elegem van, hogy mindenki csak róluk kérdez... Nyugodtan elmondhatod, ha tetszik az egyik öcsém.
Nem mondom, hogy csúnyák voltak az öccsei-pontosabban Jaden és Javon, de nekem ő tetszett... És ez fájt, hogy nem mondhattam el neki. Pedig annyira el akartam neki mondani, hogy milyen csodálatos, hogy mennyire szeretem és, hogy engem igenis érdekel, hogy mi van vele.
-Nekem nem tetszenek az öcséid, mármint nem azért, mert csúnyák, vagy bármi ilyesmi.
-Hmm... Hozzád Javon illene! Alacsony, épp mint te, aranyos, pont hozzád való! De az sem baj, ha Jaden tetszik, persze ő is illene hozzád.
-Jayla! Nekem nem ők tetszenek.
-Értem.
Jayla farzsebéből előveszi a talefonját, aztán pár másodperc elteltével szomorúan bámul a képernyőre, aztán vissza csúsztatja telefonját a szebébe.
-Mi a baj? Nekem nyugodtan elmondhatod.
-Semmi, csak annyi, hogy valaki már megint utálkozó hozzászólást írt az egyik videóm alá.
Nem bírtam nézni azt a szomorúságot az arcán, ezért nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg. Annyira jó érzés volt a karjaiban lenni... A gyümölcs illatú parfümje pedig egyenesen megőrjített.
-Hát erre nem számítottam-Mondja meglepődve Jayla.
-Bocsánat, ha úgy érezted, hogy tolakodó vagyok....
-Lana, miért lennél tolakodó? Ez nagyon jól esett!
-Hát, akkor örülök neki!
A kezemben volt a telefonom, és hallottam, hogy megszólalt a csengőhangom, ezért megnéztem, hogy ki hívhat, és láttam, hogy anyukám az.
-Lana, hol vagy? Nyolc óra van, mindjárt besötétedik. Mindegy, gyere haza vacsorázni, fűrdeni, holnap korán megyünk a strandra!
-Rendben, anya, negyed kilencre otthon leszek, puszi! - Letettem a telefont
-Az anyukám volt, haza kell mennem, mert holnap korán megyünk a strandra.
-Rendben, haza kísérlek.
-Köszönöm, ez nagyon kedves tőled!
Egész végig, amíg vele beszélgettem pillangók voltak a hasamban, a tenyerem ízzadt, alig jutottam szóhoz, és nagyon boldog voltam. Vele olyan jó. Jobb, mint néhány barátommal, és lehet, hogy ez azért van, mert belé szerelmes vagyok, de akkor is, ez így van.
-Itt vagyunk-jelentettem ki a szálloda előtt.
-Jó. Arra gondoltam, hogy lóghatnánk többet is együtt, nem lakunk messze egymástól, már, ha neked okés.
-Nekem jó, majd találkozhatnánk még szerintem is.
A szálloda előtt nem álltunk túl sokáig. Elköszöntünk egymástól, aztán megölelt. Azt kívántam, bárcsak soha ne engedett volna el... Annyira csodálatos érzés volt, amikor megölelt, olyan érzésem volt, mintha a mennyországban lennék.
Ez után láttam, hogy haza indult. Én pedig bementem a mérgező családomhoz, mégis boldog voltam.