Ragyogó napfény

9. fejezet

                                  Jayla

Amikor Lana-val a roncstelepen álltunk egymás mellett, nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. Annyira csodálatos volt, hogy az elképesztő. És nagyon féltem, hogy elveszítem. Úgy éreztem, nála jobbat nem találhattam volna, ha az egész univerzumot felkutatom se.
   Nem voltam rá felkészülve, hogy nyár végén örökre elmenjen. Annyira szerettem Lanat, hogy ha bárki bántotta volna, akkor én kicsináltam volna az illetőt. Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok. Szerelmes vagyok Lana-ba...ettől féltem. Nem akartam beleesni. Folyton az járt a fejemben, vajon ő is így érez-e.
   Nem sokat írtam Lana-nak, pedig semmi dolgom nem volt aznap. Ő nem sűrűn volt elérhető, így biztos dolga lehetett, és nem akartam zavarni. De ő írt nekem, és én pedig nem írtam neki vissza. Nem akartam még jobban beleesni Lana-ba, de rohadtul hiányzott. Találkozni akartam vele, minél hamarabb, de egyszerűen nem akartam csalódni.
    Annyira hiányzott Lana, hogy folyamatosan a képeit nézegettem. Azt akartam, hogy maradjon itt, Atlantába, és ne menjen el nyáron, se semmikor. Legyen itt velem örökre, mindössze ennyire vágytam. A világ összes kincsét odaadtam volna Lana-ért, csak ne menjen el. Lehet, hogy írnom kellett volna neki, ha már ennyire hiányzik, de azt sem szerettem volna, ha ő is így belém esik, akkor ő is ezt élte volna át, és nem akartam neki fájdalmat okozni.
   Nagyon tetszett benne, hogy érdekelte, hogy hogy vagyok, meghallgatott, és éreztem, hogy szeret.
   Amikor már nagyon unatkoztam, és szomorú voltam, akkor Kylee-val megbeszéltem egy találkozót. Valakinek mesélni akartam Lana-ról, és úgy éreztem, hogy ő a megfelelő ember, akivel ezt megbeszélhettem.
   A közeli kávézóban már várt Kyle, ugyan abba a kávézóba voltunk, ahol Lana-val voltam.
– Szia, Kylee...
– Szia, szóval, azt mondtad, hogy mondani akarsz valamit.
– Igen...szóval...szerelmes lettem.
– Ki az? Szép, kedves, vicces? Ő is szeret téged?–Kylee rögtön ezer kérdést tett fel.
– Hát...meséltem arról a lányról, Lana-ról. Őt szeretem. És igen, minden meg van benne, amit felsoroltál.
– Óhh, Jayla, biztos szerelmes vagy?
– Igen, ez már tuti!–Feleltem határozottan.
– És ő is így érez?
– Hát...csókolóztunk. És azt mondta nekem, hogy amikor találkoztunk, nem akarta elhinni, hogy én vagyok. Talán ez jelent valamit. De nem beszéltünk egész nap.
– Mi az, hogy nem beszéltetek, ő nem írt vissza neked, vagy te neki?
– Ömm, én neki–féltem bevallani, mert tudtam, hogy Kyle le fog cseszni.
– Ó, Jayla! Ne rinyálj, hogy hiányzik neked, hívd fel, találkozzatok, bármi, csak beszélje vele. Biztos nagyon rosszul eshet neki. Lökött vagy.
– Biztos, hogy beszélnem kéne vele? Nyár végén megy el. Nem akarok még jobban belészeretni.
– Akkor is, beszélj vele, Jayla! Most lehet miattad ő is ilyen szomorú–Kylee az utolsó mondatot már gúnyosabban mondta, mert tudta, hogy nagyon féltem attól, hogy megbántom Lana-t.
– Gonosz vagy, Kylee!–Mondtam neki komolyan, de azért viccből.
– Lehet, hogy gonosz vagyok, de nem hagyom, hogy a legjobb barátnőm elrontsa az alakulóban lévő kapcsolatát élete szerelmével.
   Talán igaza volt Kylee-nak, beszélnem kellett volna Lana-val.