Ragyogó napfény

23. fejezet

A nappaliban beszélgettem anyukámmal, amikor hallottam, hogy Jayla már itt van értem autóval.
– Szia, anya, megyek Jaylához, majd jövök körülbelül délután egy órakor. Az úgy jó lesz?
– Igen, jó mulatást, ha van bármi, akkor hívj vagy írj!
– Okés, puszi! – Szálltam be Jaylához a kocsiba.
– Arra gondoltam, –mondta Jayla. – hogy miután lerajzoltalak, elmehetnénk sétálni, mit gondolsz?
– Jó ötlet, most az idő is szép.
–  És, mikor mész beiratkozni az új sulidba?
– Jövőhéten, pár dolgot még rendeznünk kell a ház körül, amihez kellek én is.
– Izgatott vagy már?
– Igen, várom már, hogy új embereket ismerhessek meg, és remélem, hogy ebben az iskolában normális tanárok lesznek.
   Pár perc elteltével meg is érkeztünk Jayláék házához, ahol az ajtón belépve Jayla kisöccse, Daelo azonnal átölelt.
– Lana, végre! Már régen láttalak.
– Lana, hát itt vagy! Sütöttem csokis kekszet, vegyél amennyit csak szeretnél! – Mondta Jessica, Jayla anyukája.
    Amint beléptünk a szobába Jaylával, Jaylának a rajzos füzete már ki is volt készítve az asztalra.
– Most kis méretben készítem el ezt a rajzot rólad, mert nagyban túl sok idő lenne, így pedig meglesz körülbelül másfél óra alatt. És, mivel még csak reggel kilenc óra van, ezért van időnk délután egyig hát, tudod... csókolózni.
– Nagyszerű lenne, szóval – simítottam meg puha arcát – Kezdhetjük is.
  Jayla megfogta a kezem, aztán közelebb lépett, és elkezdte puszilgatni az arcom vörösre festett puha ajkaival.
Ez után hátulról a nyakam ölelte, én pedig a derekát szorítottam, és éreztem, ahogy a gyomrom egyszerűen nem akart lenyugodni, pillangók röpködtek a hasamban. És aztán... Végre érezhettem szerelmem lágy csókját ajkaimon.
– Szeretlek – Suttogta Jayla a fülembe.
– Én is szeretlek.
     Leültem Jayla szobájában egy székre, Jayla pedig az asztalánál ült egy másik széken, és ábrázolt le engem a rajzolós füzetébe. Rajzolás közben Jaylának ragyogott gyönyörű barna szeme, amikor csak rámnézett. A rajzolás közben egész végig csak mosolygott, és amikor egy kis szünetet tartottunk, akkor mindig megöleltük egymást. Úgy éreztem, szerencsés vagyok, hogy egy ilyen gyönyörű nőt hívhattam a barátnőmnek.
   – Kész is! – Nyújtotta át nekem a rólam készített rajzot Jayla.
– WOW, ez csodálatos lett! Hogy tudsz ilyen szépen rajzolni?
– Téged nem lehet csúnyán lerajzolni, higgy nekem!
– Hmm, még csak tizenegy óra van, szóval bőven van időnk sétálni egyet.
– Igen, és vihetünk csokis kekszet az útra, amit anya sütött.
   A séta közben eleinte nem szóltunk egymáshoz Jaylával, csak élveztük, hogy sütött a nap, és jó idő volt, közben pedig majszoltuk a kekszet.  Ropogtak a lábunk alatt a száraz levelek.
– Már előbújtál bárkinek is valaha? – Kérdezte Jayla.
– Még nem, de már nagyon szeretném megtenni, mert rossz így élni, hogy nem lehetek önmagam a szeretteim előtt, de az a baj, hogy majdnem az egész családom homofób, és így elég nehéz lesz.
– Tudod... már hónapok óta szerelmesek vagyunk egymásba, mostmár járunk is, és én szeretném már elmondani a családomnak, de persze csak akkor, ha te sem bánod.
– Nyugodtan elmondhatod, és köszönöm, hogy megkérdeztél.
    Jayla hazakísért, mert végül addig sétáltunk, hogy már délután fél egy volt, szóval hazamentem.
– Szia, anya, megjöttem.
– Jól érezted magad? – Bámúlta kicsit feltűnően az arcom.
– Igen, nagyon jól szórakoztunk Jaylával, de miért nézed ennyire az arcom, mi van vele?
– Ja, semmi csak... te és Jayla... Összeverekedtetek? Van egy piros volt az arcodon, gyere ide, hagy nézzem meg közelebbről!
– Piros folt? – kérdeztem meglepődve. – Mi féle piros folt? Nem csináltunk semmit, mi csak beszélgettünk.
– Lám, lám... Most, hogy így közelebbről nézem, ez nem egy ütésnek latszik. Mindegy, a lényeg az, hogy nem verekedtetek meg semmi ilyesmi igaz? Ti csak szépen beszélgettetek, mint két átlagos barátnő, ugye?
– Persze, teljes mértékben. Beszélgettünk a fiúkról, sminkekről, tudod, ilyen lányos dolgok. Most viszont megyek a szobámba, mert fáradt vagyok.
   A szobám felé vettem az irányt, és a szobámban lévő tükörben megnéztem, hogy mégis milyen piros foltról beszélt anya.
– Francba! – Kiáltottam fel, amikor a tükörben megláttam, hogy egy közepes méretű  rúzsfolt volt az arcomon, amin elég jól látszott, hogy egy rúzsfolt.