Ragyogó napfény

12. fejezet

Már június vége volt, majdnem augusztus eleje. Nagyon féltem, hogy nem találunk másik házat itt, Atlantában, de úgy voltam vele, hogy minden okkal történik, azért reménykedtem, hogy találunk házat.
   A barátaimmal rég nem beszéltem már, egyszerűen nem kerestek, és lehet tudom is miért.... egyszerűen csak irigyek voltak, mert nekik Jaden és Javon tetszett, és hát én meg ott voltam Atlantába, így bármikor össze futhattam velük – meg is tettem.
   Ez a nap unalmas volt, de még szerencse, hogy a szálloda udvarán volt medence, így az egész családunk lement csobbanni egyet. Volt, hogy a medence szélére kiültem és olvastam.
– Anya, nem hívhatnám át az egyik barátnőm? Ők is meghívtak a múlthéten ott aludni, én is átszeretném már hívni, nagyon kedves, kedvelni fogod.
– Hívd nyugodtan, itt is aludhat, de éjszaka majd csendesen legyetek, mert nem szeretném, hogy szóljanak nekünk.
– Köszi, anya!
   – Jayla, mit csinálsz éppen? – Alig vette fel szegény Jayla a telefont, már bele is szóltam, és csak ennyit kérdeztem.
– Most akartam Élőzni instán, mert unatkozok.
– Oké, szóval....gyere át medencézni, és úgy pakolj, hogy itt is alszol, puszi!
– Jólvan, akkor ott találkozunk, puszi, sz...öhm, szia!
   – Üdv, mrs....
– Szia, Lana egyik barátnője, örömmel látunk! És csak simán Isabella.
– Jayla a nevem.
– Jaj, Jayla, gyere már! – Avatkoztam közbe.
   A medence szélénél napoztunk, amikor a mostoha báttyám fejbe dobott egy színes felfújható strandlabdával, én pedig csak a vízbe nyúltam, és arcon fröcsköltem a kis tökfejet.
– Gyerekek, fejezzétek be! – Kiáltott a mostoha apám, Steve.
   Kis idő múlva meguntuk a lubickolást, ezért mindenki bement a szállásra.
   – Nem megyünk valahová, Jayla?
– Hm, de szerintem mehetnénk, itt nem sok mindent tudunk csinálni.
– Mit szólnál a a Coca-Cola múzeuhoz? Úgy hallottam, hogy az egy jó, érdekes hely. Biztosan nagyon menő lehet.
    Sokat sétáltunk, mire a hatalmas épülethez értünk. Az épület külsején sok helyen meg volt jelenítve a "Coca-Cola" felirat, valamint kólás üveg, és kólás kupak is volt az épületen és területén.
– Veszek VIP jegyet, így idegen vezetést is kapunk.
– Biztosan szükséges ez, és nem túl drága?
– Igen, és kifizetem, ne aggódj.
   –  Ez az épület 2007. május huszonhetedikén költözött át az eredeti kiállításról, amely 1990-ben alakult.
A "the Coca-Cola company" a tulajdonosa az épületnek. Gyerekeknek megfelelő, valamint LMBTQ+ barát hely.  A múzeum bejáratánál látható neon színű Coca-Cola táblát a Metals Manufacturing építette a West Valley-ben, Utah államban – az idegenvezető sok dolgot elmondott a helyről.
   – Jayla, látod azt a nagy jegesmedvét? Csinálnunk kell vele egy fényképet! 
– Látom, ez a Coca-Cola jegesmedve.
Csináltunk képet a plüss jegesmedvével, de nem töltöttük fel egyik közösségi oldalra sem, ugyanis nem szerettünk volna pletykákat Jayla rajongóitól.
   Ezután megkóstoltunk pár Coca-Cola ízt, és mind nagyon finom volt, kivéve a meggyes, annak kicsit marcipán íze volt.
   Három órát töltöttünk el a helyen, aztán hazaindultunk, hozzánk.
– Van kedved zenét hallgatni? Van nálam füles, hallgathatnánk ,,Girl in red"-et – Kérdezte Jayla félúton.
– Girl in red? Imádom!
   Zenét hallgattunk, és Jaylával fogtuk egymás kezét, már este hat óra volt,  ment lefelé a nap. Romantikus séta volt.    
    A múzeumban pedig sokat nevettünk, fényképeztünk, ölelkeztünk, nagyon jó volt Jayla-val. Igyekeztem vele sok időt tölteni, mert hiába lehet, hogy Atlantába költözünk, akkor is otthon leszünk egész szeptemberben.
   Hazaértünk egy jó óra alatt, és csend volt a szálloda körül, lehetett hallani, ahogy a tücskök zenéltek.
   – Pont időben jöttetek, kész lett a vacsora, csirkemellet csináltam – üdvözölt minket anyukám.
Elkészült a csirkemell, leült az egész család, és elkezdtünk enni. Evés után a család többi tagja elment zuhanyozni, én meg Jayla meg elmentünk a szobámba, és néztünk egy romantikus filmet, amikben leszbikusok voltak.
   – Jó film volt...kár, hogy a főszereplő meghalt a végén, pedig a másik nő újra akarta kezdeni a kapcsolatukat. Vajon miért lehet az, hogy majdnem az összes leszbikus film szomorúan ér véget, sosem happy and....
– A Netflix pedig most kaszálta el egy leszbikus sorozatnak a második évadát. És a sorozatnak így nem lett boldog a vége....
  – Arról én is hallottam. De most, hogy már kilenc óra van, kezdhetnénk a zuhanyzást.
– Jó, menj előbb te! – Monda Jayla.
    Zuhanyzás után mesélte Jayla, hogy az öccsének, Javon-nak van egy barátnője, Coco, de a rajongók nem nagyon bírják a csajt. Persze, én meg is értem miért nem szerették a kiszemeltjük barátnőjét. Szerintem Coco kicsit ilyen ,,az a lány". De nem az én dolgom, hogy Javon milyen lánnyal járt, mivel nem voltam senkije, maximum csak barátok voltunk.
   Mesélte még azt is Jayla, hogy Javon egyik barátnőjével, Kaylen-nel jól kijönnék, majd bemutat minket egymásnak.
– Egyébként már azt várom, hogy Kylee-nak mutassalak be, bírni fogod őt is – Mondta lelkesen Jayla.
– Jaden-nel és a többiekkel miújság?
– Jaden-nek holnap, délután ötkor lesz egy baseball-meccse, gyere el te is. Apa dolgozik, anyának pedig ma nem kellett bemennie az iskolába, szóval otthon van, és Daelo pedig már izgatottan várja az iskolát, hogy találkozhasson a barátaival.
– Hmm...a meccs jól hangzik, ott leszek. És veled miújság, hogy vagy, várod már az iskolát?
– Velem semmi érdekes nincs...csak az bánt, hogy már három hete voltam edzeni, és már menni szeretnék, de Kylee nem ér rá, egyedül pedig nem szeretnék menni. És az iskolát egyáltalán nem várom.
– Megyek veled edzeni.
– Ez kedves tőled, Lana, de nem kérhetlek ilyesmire, unalmas lenne neked.
– Én szeretek edzeni, és amúgy meg veled sosem unalmas.
– Akkor benne vagyok, mondjuk holnap után?
– Nekem jó.
    Hajnali háromkor aludtunk el, aztán reggel nyolckor keltünk fel. Reggelire ettünk egy kis vajas piritóst, aztán Jayla ment is haza, kikísértem, és a szálloda kapujától kicsit arrébb mentünk, aztán csókolóztunk.
– Akkor ma jövünk érted fél ötre, mert ötkor kezdődik a meccs.
– Jó, akkor ott találkozunk.