Ragyogó napfény

34. fejezet

Kivettem az epres pitét a sütőből, majd egy nagy tányérra helyeztem, a tányért pedig a fehér pultra tettem. Nagyon finom illat volt a lakásomban. A háttérben téli zenék mentek, amik nem a karácsonyról szóltak. Izgatott voltam, mert Alicet és Alice kistestvéreit vártam. 
   – Milyen jó illat van! – Jegyezte meg Alice. 
– Epres pitét sütöttem. Kértek? 
– Igen! – Kiáltott fel Alice idősebbik öccse, Ryan.
– Anya azt mondta, hogy ha nem érünk haza hétig, megver minket – árulta el a legkisebb öcsi, Dylan.
– Dylan! Nem szabad ilyet mondani, már megbeszéltük – szólt rá a nővére. – Bocsi, Lana. 
– Finom a pite, anya nem szokott ilyesmiket sütni nekünk. Alice szokott főzni is – közölte Ryan. 
– Azért nem mindig én főzök. 
– Kaphatok én is, amit Ryan eszik? – kérdezte Dylan.
– Persze, adok neked is pitét – mondtam. 
    – Sajnálom, hogy nem tudunk kettesben beszélgetni a tesóim miatt – kért bocsánatot Alice.
– Ne hülyéskedj! Aranyosak. Bekapcsolhatok nekik egy mesét evés után a nappaliba, mi meg itt maradhatunk ketten a konyhában. 
A fiúk a nappaliban tévét néztek, Alice és én pedig a konyhában csevegtünk. 
– Kérdezhetek valamit? – Kérdeztem a lánytól. 
– Igen. 
– A szüleitek bántalmaznak titeket fizikailag? – Láttam, ahogy Alice elkezdte rázni a lábat és beszívni az ajkát. – Nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd. Megértem. Beszéljünk inkább másról!
– Nem igazán szeretnék erről beszélni, bocs. 
– Nem baj, tökre megértem. Milyen napod volt ma? 
– Majdnem ugyanolyan, mint az összes többi. Már megszoktam. A tiéd milyen volt?
– Elment. 
– Aranyos macskád van. Emlékeztet a gyerekkori nyulamra – mosolygott Alice. 
– Hogy tessék? – Nevettem. 
– Ő volt az utolsó háziállatom. Ilyen kicsi volt ő is, a színe is hasonló volt. Amikor megvolt, még nem veszekedtek ilyen gyakran a szüleim, ha pedig mégis, akkor kimentem játszani a nyuszimmal. Lucy volt a neve – ismét mosolygott a lány. 
– Szokott még neked hiányozni a kisállat? 
– Igen, gyakran. Sokszor nem is a nyúl hiányzik, hanem az a kislány, az a család, az az időszak. 
– Most miért nincs állatod?
– Nem tudnék róla is gondoskodni. Jaylával elég régen találkoztam már, ő jól van?
– Igen. 
– Olyan jó lenne vele találkozni megint! Hiányzik, kíváncsi vagyok rá, hogy milyen, változott-e. Mostanában sokszor felhozza a videóit a TikTok. 
– Most úgy tudom, hogy épp otthon van. Hívjam át?
– Ezért ne zavard! 
– Biztos, szívesen átjönne. Felhívom. 
– Hát jó.
    – Szia, Alice. Régen láttalak! Hogy vagy? A fiúk jól vannak? – bombázta Jayla kérdésekkel.
– Hali, jól vagyok köszönöm. A fiúk is jól vannak. Látom, hoztad Daelot is. A kis úrfi hogy van?
– Jól  vagyok – válaszolt félénken Jayla kisöccse.
– Daelo, ha szeretnél Ryanhez és Dylanhez menni inkább, akkor a nappaliban találod őket, meséznek –mondtam, aztán a fiú ment is a gyerekekhez.
– Javon, Jaden, a szüleid, ők jól vannak? – kérdezte Alice.
– Javon most épp edz, mert holnap lesz egy bokszmeccse. Jaden hát, – szünetet tartott. – Ő randizik egy lánnyal. A szüleim pedig otthon vannak. Remélem, nem gond, hogy hoztam Daelot is, nem akartam, hogy otthon unatkozzon. 
– Nagyon szívesen látjuk az öcséd, ne aggódj! – mondtam. 
– Hoztam társast, ha esetleg kedvetek van, akkor játszhatunk vele – mondta a szerelmem. 
– Nekem okés – mondtam. 
– Játszhatunk – mondta Alice.
– Szólhatnánk a fiúknak is, ezzel ők is tudnának játszani – ötletelt Jayla. 
– Jó ötlet – válaszolta Alice.
     Jót játszottunk hatan. Alice és a testvérei hazamentek hat órakor, Jayla és Daelo pedig tovább maradtak. Jayla olyan édes, hogy törődik az öccsével. Olyan jó nővér, Aliceval együtt!
– Kicsim, hogy érzed magad? – kérdezte Jayla. 
– Elég stresszes vagyok. Aggódom anya miatt, talán írnom kéne neki.
– Gyere ide! – magához húzott Jayla, aztán átölelt, közben adott egy puszit a homlokomra.
– Nagyon szeretlek. Bárcsak megmutathatnám neked!
– Én is nagyon szeretlek téged. Nem kell megmutatnod, tudom, hogy oda vagy értem – mosolygott az Istennő. 
– Döntöttél már a filmmel kapcsolatban?
– Nem igazán. Kiderült, hogy egy fiúval kellesz csókolóznom a film kedvéért. Nagyon zavarna téged?
– Nem, egy színpadi csók lenne csak. Az nekem nem megcsalás, ez a munkád része. 
– Akkor jó. De  még nem tudom, hogy mi legyen. 
    Jaylával a konyhában sokat csókolóztunk. Már nagyon hiányzott. Kapcsoltam egy téli romantikus lejátszási listát és táncoltunk a sötét konyhában. Titokban azt képzeltem, hogy házasok vagyunk, együtt lakunk és van egy gyerekünk és egy édi macskánk is. Hetek nóta most először éreztem úgy, hogy ez egy nagyon jó nap. A tánc után hárman leültünk az asztalhoz pitét enni. 
    – Lassan mennünk kellesz, későre jár már. 
– Nem alszol itt? Olyan jó lenne!
– De. Akkor hozok ruhát, fogkefét, úgyis hazaviszem Daelot. Nagyon finom pitét sütöttél. 
– Tényleg nagyon finom – megerősítette Daelo.
– Köszönöm, örülök, hogy ízlik.
    Amíg a barátnőm hazavitte az öccsét, addig anyának írtam egy E-mailt. 
,,Szia, anya. Remélem, hogy jól vagy. Sajnálom, ami a mostohafiaddal történt. Szerintem nem tudod az igazságot, valamit el kell mondanom..."

Anya válasza: ,,Pontosan tudom, hogy mi történt."

Én: ,,Ugye téged nem bántott? Jól vagy? Ez után is együtt maradsz vele?"

Anya: ,,Nem bántott. Szétmegyünk, egy hónap múlva megy vissza Bostonba." 

    Kicsit megnyugodtam, hogy megy el a mostoha apám, de egy hónap alatt bármi történhet. Ez a nő... elköltöztem tőle, de még mindig miatta idegeskedek. Nem szeretném tudni, hogy mi van az életében, csak azt, hogy jól van-e. Azt szeretném tudni, hogy jól lesz-e. Amikor Jayla visszajött, megmutattam neki az anyámmal történt beszélgetést. Azt mondta, hogy szerinte minden rendben lesz. Megnyugtatott. Ha más mondta volna, nem hittem volna neki, de neki elhiszem. 
    Este kilenc órakor megéheztünk, így elkezdtünk brokkolikrémlevest főzni. Jayla olyan dögös, amikor főz. Oldalról néztem és csodáltam őt. Észrevette. 
– Mi az? – kérdezte. 
– Gyünyörű vagy – mondtam, és adtam egy csókot puha ajkaira.
– Nagyon aranyos vagy. Mindjárt kész a leves. 
– Jó volt veled főzni, örülök, hogy segíthettem – mondtam. 
– Ja, köszi, hogy engedtél vizet a fazékba – nevetett. 
– Megígérem, hogy a leves megevésében többet fogok segíteni – én is nevettem. 
     Miután megettük a levest, játszottunk egy kicsit a cicával.
– Mi vagyunk az anyukái? – kérdezte Jayla. 
– Igen, úgy néz ki. 
     Éjfélkor nagyon álmosak voltunk, ezért lefeküdtünk az ágyba. 
– Ha elmegyek a forgatásra, akkor itt kell, hogy hagyjalak. 
– És? Jayla, nem minden rólam szól – felültem az ágyon.
– Aggódom érted. Mi van, ha nem leszek itt veled?
– Tudok magamra vigyázni. Vannak barátaim is. Megleszek. 
– Ezzel azt akarod mondani, hogy nincs is szükséged rám? 
– Nem, nagyon jó, hogy itt vagy velem, de meglennék úgy is, ha kevesebbet találkoznánk egy ideig. Ez most igenis nagy lehetőség a számodra. Különben is, amikor a legjobban szükségem lett volna rád, akkor ignoráltál. 
– Lana. Tudod, hogy sajnálom. Tudom, hogy nem kellett volna anyádra hallgatnom. 
– Van fogalmad róla, hogy mennyire fájt? 
– Nagyon sajnálom, drágám. Nekem is fájt. 
– Ha annyira fájt, akkor miért nem álltál velem szóba? Én hívtalak fel, miután megtudtam, hogy mi történt.
– A te anyád volt a bűnös. 
– Ez azt jelenti, hogy az én hibám? 
– Nem. Igazad van,  de úgy éreztem, jobb, ha békén hagylak az anyád miatt. 
– De írhattál volna egy kibaszott üzenetet legalább. 
– Tudom. 
– Ne tegyél úgy, mintha most nem tudnál egyedül hagyni – rajzoltam idézőjelet a levegőbe.  – Egy kis időről van szó. Nem kell annyira vigyázni rám – mondtam idegesen. 
– Most haragszol rám? 
– Igen, hagyj békén! – lefeküdtem, aztán hátat fordítottam Jaylának. 
    – Kicsim, tudom, hogy ideges vagy. 
– Ohh, rájöttél? – kérdeztem szarkasztikusan.
– Komolyan. Nagyon sajnállak, hogy rossz dolgokon kell keresztülmenned. 
– Örülök. 
– Hiányzol, megölelhetlek? 
– Nem. 
– Légyszi – elnyújtotta az ,,i"-t.
– Jó – azonnal átölelt hátulról. 
– Nem szívesen hagynálak így itt, de szeretnéd, hogy hazamenjek?
– Nem. Maradj! – mondtam duzzogó hangon. 
– Szívem, nem akarom, hogy úgy aludjunk el, hogy haragszol rám. 
– Én sem – szembefordultam vele.
– Akkor meg tudsz nekem bocsátani?
– Igen. Sajnálom, hogy így kiakadtam. 
– Nagyjából igazad volt. De tudom, hogy amin most keresztülmész, az nehéz. Én  melletted szeretnék lenni mindig. Nagyon szeretlek. 
– Tudom, de nem szeretném, hogy magad elé helyezz engem. Nagyon aranyos tőled, hogy gondolsz rám, de nem mindig csak engem kell nézned. Én is nagyon szeretlek és szeretnék melletted állni, bármi van. 
– Az is elég, hogy együtt lehetek veled. 
    Mindenkinek szüksége van egy Jaylára. Még a Jayláknak is.