Ragyogó napfény

10. fejezet

                                Lana

Már két napja nem beszéltem Jayla-val.
Nagyon hiányzott, újra ölelni akartam.
Meg akartam csókolni, és érezni akartam őt.
    Szomorúan feküdtem az ágyamban, aztán hallottam, hogy csörgött a telefonom, Jayla volt az.
– Szia...
– Lana, beszélnünk kell. Találkozzunk a roncstelepen!
– Hát jó?–Nem igazán értettem.
    A megbeszélt helyre értem, és megláttam Jalya-t. Mosolygott, amikor meglátott.
– Szia, Jayla...
– Lana, nagyon hiányoztàl–nyomott egy puszit a számra.
– Akkor miért nem írtál vissza, ha annyira hiányoztam?–Vontam kérdőre dühösen Jayla-t.
– Én csak nagyon félek, hogy elveszítelek. Talán ettől félek a leges leges legjobban. Annyira hiányoztál már. Csak a te képeid néztem egész nap.
– Igazából te is nagyon hiányoztál. És mondok egy jó hírt; valószínű, hogy ide fogunk költözni Atlantába. Van egy ház, amit nem tudunk megvenni, mert túl drága, de anyáék folyamatosan nézik errefelé a házakat.
– Ennek most nagyon örülök, Lana. De ugye nem haragszol? Nagyon sajnálom, de félek a csalódástól.
– De, kicsit haragszom, de megtudlak érteni.
– Jaj, manókám...sajnálom, ne haragudj rám. Tényleg nem volt szép, hogy nem válaszoltam neked. Bocsánat.
    Nagyon jól esett, hogy bocsánatot kért, és, hogy ,,manókám"-nak hívott, bár kicsit ez gyors volt nekem. Annyira hiányzott már a hangja és mindene. Nagyon szerettem Jayla-t.
   Miután Jayla bocsánatot kért, megölelt, és egy puszit adott a fejemre.
   – Lana, kérdezhetek valamit?
– Persze. Mit szeretnél?
– Van kedved moziba menni?
– Igen. De mikor?
– Mondjuk ma?
– Oké, benne vagyok!
Elmentünk a moziba, és én nem tudtam, hogy horror filmet fogunk nézni. Jayla azt mondta nekem, hogy egy romantikus film lesz.
    Már végetértek a reklámok, és megkezdődött végre a film. Mivel azt hittem, hogy egy romantikus film lesz, ezért nagyon meglepődtem, amikor a filmben egy férfit láttam láncfűrésszel a kezében, véres ruhában futni.
– Jayla, ez mi?
– Meg fogsz ölni, de ez egy horror film.
– Most szivatsz, ugye?
– Nem.
– Akkor add ide a kezed!
– Félsz?
– Még nem, de mindjárt fogok.
    Jayla ide adta a kezét, és én pedig az ijesztő részeknél megszorítottam Jayla kezét. Volt, hogy átöleltem a karját.
– Jézusom, Lana, tényleg így félsz? Amúgy nagyon aranyos vagy.
– Igen...utálom a horror filmeket.
– Már mindjárt vége.
     A film véget ért, és az egészben csak az volt a jó, hogy Jayla-val lehettem, de ő valamiért meg sem rezzent.
– Te hogy hogy nem féltél?
– Egy gyilkosság volt benne, és kábé három jumps care. Nem volt nagy cucc, direkt erre hoztalak el, mert gondoltam, hogy félni fogsz, de azt nem, hogy ennyire. De nagyon aranyos voltál.
   – Örülök neki, de én most haza megyek...egyedül.
– Úgy sem mersz egyedül haza menni, haza kísérlek, messze van innen a szálloda.
– De egyedül is haza fogok találni, tényleg.
– De félek, hogy bajod esik...légyszi, hagy kísérjelek haza! Most a film miatt haragszol?
– Nem csak a film miatt vagyok rád mérges. Az egyik nap csókolózunk, aztán meg már vissza sem írsz két napig, utána meg bocsánatot kérsz, becézgetsz,  ölelgetsz, puszilgatsz és mondod, hogy nem akarsz elveszíteni. Nagyon jól esik, amiket mondasz, de már nem tudok kiigazodni rajtad. Sajnálom, de ez így nem megy, hol vagy, hol nem vagy. A csókunk előtt is ez volt. Megértem, ha dolgod van, de, ha fontos vagyok neked, akkor kérlek, szakíts rám annyi időt, hogy legalább visszaírsz. Én pedig mostmár tényleg megyek–már elindultam hazafelé.
– Lana, kérlek várj...igazad van, de akkor is haza kísérlek, nem érdekel mit mondasz.
– Tényleg nem kell haza kísérned.
– Lana, féltelek. Sötét van, és aggódom érted. Nagyon fontos vagy nekem. És sajnálom, amiket mondtál, többé nem lesz ilyen.
– Akkor kísérj...–Végül addig győzködött Jayla, míg tényleg haza kísért. Nagyon szerettem, de komolyan gondoltam a dolgokat, amiket mondtam neki, és láttam, hogy megbántottam, de legalább tanult belőle. 
– Figyelj, Jayla...nem akartalak megbántani. De úgy éreztem, hogy jobb lesz, ha elmondom. Ne haragudj, finomabban kellett volna közölnöm, de ez van.
– Pedig sikerült megbántanod...én mindent megtettem, hogy jóvá tegyem a dolgot, neked pedig ez rosszul esik. De igazad van, talán hiba volt az a csók is...
– Értem...szóval te azt is megbántad, hogy csókolóztunk. Talán még barátoknak sem kellett volna lennünk. Teljesen félre ismertelek.
– Hát köszi...
    Mikor a szálláshoz értünk csak kínosan álldugáltunk egymással szemben. Annyira meg akartam csókolni, de nem tehettem, ezért csak néztem a szemébe, és láttam, hogy majdnem sírt.