Fehér Holló (Jikook)

Fehér Holló 3. fejezet

Az a tipikus, és mindent átható fertőtlenítő szag, mind a kettejük számára ismerős volt már. A fehérre mázolt falak, a gépek állandó csipogása valamelyik szobából. Az idegesítő telefoncsörgésről nem is beszélve, ami a nővérpult szerves részét képezi, és semmit sem szeretnél jobban, mint felrobbantani, amikor élet és halál között lebegsz, de mást sem hallasz csak azt az idegesítő csörgést.

Jó párszor megfordultak már ők is azon a helyen. Amolyan szakmai ártalomnak számít, hogy havonta legalább egyszer valamelyikük mindig visszavágyott arra a helyre.

- Doki merre van? – kérdezte Yoongi, amikor a pulthoz ért. Nem igazán volt az osztálynak olyan alkalmazottja, aki ne ismerte volna már őket. Kívül belül egyaránt. Hála a rengeteg vizsgálatnak.

- Üdvözlöm Uram! – köszönt rá az éppen szolgálatban lévő nővérke. – Rég láttam errefelé. – mondta mosolyogva, miközben már be is pötyögött valamit a gépbe.

- Most kiabáltad el Bogaram! – kuncogott Hobi.

- Dr. Yuwoon éppen a műtőben van. – informálta őket a nővérke.

- Mennyi idő még? – kérdezte Yoongi.

- Ezt nem tudom megmondani pontosan. – gondolkodott el a nő. – Talán fél óra, ha nem adódik semmi komplikáció.

- A kórteremben megvárjuk. – mondta Yoongi, majd elindult az ismerős szoba felé.

- Miért kell megvárnunk a dokit? – kérdezte Hobi, aki közben beérte a sietős barátját. - Nem arról volt szó, hogy csak kifaggatjuk a srácot, és már itt sem vagyunk?

- Az attól függ, hogy barát vagy ellenség. – vont vállat Yoongi. – A főnök utasítása, hogy ennek megfelelően járjunk el.

- Oh. Értem. – nyugtázta Hobi, hogy még az is lehet, hogy az érintett személy, már csak koporsóban fogja elhagyni a kórházat.

Ahogy haladtak a folyosón, már messziről kiszúrtak két ismerős arcot, a legutolsó szoba előtt várakozva. Mind a ketten Hollók voltak, akiket megfigyelés céljából állítottak a folyosóra, és nem engedtek be senkit, csak a Dokit és a nővért. Tökéletes feladat volt újoncok számára.

- Történt valami? – kérdezte Hobi, bár tudta, hogy a válasz nem lesz, mert nem érkezett jelentés sem az éjszaka, sem a reggel folyamán.

- Minden rendben volt. – válaszolta az egyik fióka. Ők így nevezték azokat az új tagokat, akik frissen csatlakoztak és kiképzés alatt álltak. - Nem volt bent nála senki, és ő sem jött ki. Csak az éjszakás nővér vette ki az infúziót, illetve a reggeli viziten volt bent az orvos.

- Remek! – vágta rá Yoongi, majd magabiztosan, kopogás nélkül nyitott be a kórterembe.

Az ágyon egy fiatal férfi ült. A fehér alapon kék mintás kórházi köpeny, még sápadtabbá tette, az amúgy is, szinte fehér bőrét. Barna hajánál, már csak a barnább tekintete volt feltűnőbb, amivel minden érzelem nélkül nézett végig rajtuk, felszínesen és érdektelenül. Borotvált arca megmutatta férfias és határozott vonásait, amik meg sem rezzentek, ahogy váratlanul beléptek.

- Bocs, rossz szoba! – mondta Hobi, majd egy tockost érzett a tarkóján.

- Idióta! – sóhajtott Yoongi, és beljebb lépett a folyosóról, maga előtt lökve Hobit is, majd becsukta az ajtót. Azt azért meg kell jegyezni, hogy ő is elég nehezen tartotta vissza a döbbenetet, ami alapesetben kiült volna az arcára, de abban a pillanatban meg kellett őriznie a komolyságát.

Úgy tűnt, hogy a kis pincelakó már érzett magában annyi erőt, hogy rendbe tegye magát, és levakarja, a ki tudja mennyi ideje rátapadt szutykot. Még a szakállkezdemény is eltűnt, amitől úgy nézett ki, mint egy csöves. Most egy, szinte babaarcú fiú, vagyis férfi kezdemény ült az ágyon, ami teljesen ellentéte volt annak, ami az emlékeiben élt.