Fehér Holló (Jikook)

Fehér Holló 18. fejezet

- Jó reggelt Főnök! - köszönt Namjoon jókedvűen az éppen belépő Jungkooknak.

- Reggelt. - motyogta vissza Kook, majd levetette magát a székébe, és mint akiből kiszállt a lélek, a plafonra meredt.

- A jelentések szerint nem volt semmi gond az éjjel. Akkor mi ez a sápadt arc? - tudakolta Nam a főnökétől.

- Olyan értelemben nem is. -jegyezte meg Kook, inkább csak magának, de Nam számára is jól érthetően. - Találtál valami érdemlegeset?

- Mindent leírtam neked, és átküldtem. - válaszolt Nam.

- El kell olvasnom? - kérdezte Jungkook.

- A legfontosabbat elmondtam az este, ha nem akarod, akkor nem szükséges. - mosolygott Nam.

- Remek! A nap első jó híre! - nyöszörögte, majd az odakészített kávé után nyúlt és belekortyolt. - Ez közelebb áll a kinti hőmérséklethez, mint amivel eredetileg isszák... - fintorodott el.

- Bocs, de már lassan két órája odakészítettem. Nem szoktál ennyit aludni.

- Hát, nem is aludtam. - motyogta Kook, és egy húzóra megitta a kihűlt kávét. - Daesoon járt az eszem. Próbálom a helyébe képzelni magam, de nem jutok semmire. Nem értem, hogy miért csak kóstolgat, de egy rendes ütést már nem tud bevinni.

- Én is gondolkodtam már ezen, és több opció is létezik. - mondta Nam.

- Akkor halljuk! - ült fel rendesen a székben Kook, és igyekezett figyelni.

- Az első az, hogy Junseo megtiltotta neki. - kezdett bele, mire Kook bólintott egyet. - A másik az, hogy Junseo csak ennyire adott engedélyt neki. Amolyan szárnypróbálgatás. - vonta meg a vállát Nam, Kook pedig ismét bólintott. - A harmadik lehetőség, hogy Junseo nem is tud róla, hogy mit csinál az az ostoba kölyök.

- És mi van akkor, ha van még egy? - kérdezte Kook. - Mi van akkor, ha Junseo nem bízik meg benne? Mi van akkor, ha nem csak szárnypróbálgatásról van szó, vagy valami gyerekes manipulációról. Mi van akkor, ha Daesoo bizonyításképpen cselekszik így.

Nam elgondolkodott egy kissé, majd bólintott egyet. - Feltételezhetjük, hogy Daesoo félti a pozícióját, de ez csak még több kérdést vet fel, és talán ez a legbonyolultabb mindegyik opció közül.

- Mint például az, hogy miért alakult így, és vajon kitől tart annyira Deasoo, hogy be akarja biztosítani magát, a mi legyőzésünkkel.

- A két legfontosabb kérdés. - bólintott Nam is. - Szóval ezen gondolkodtál egész éjjel?

Jungkook sóhajtott egy nagyot, majd lehunyta a szemeit, és előkúszott ismét az a kép, amit egész éjjel próbált távol tartani magától, de annyira az emlékeibe égett, hogy esélytelen volt gyökerestől kitépni. Egy kép, egy barna szempárról, egy meleg érintésről, a testen átfutó remegésről, és egy halk sóhajról. Jiminről. - Hát... nem csak ezen...

- Jó reggelt Édes! - rontott be az ajtón valaki, a lehető legrosszabb időzítéssel.

- Yuin! - bólintott Kook, miközben gondolatban ezerféleképpen büntette meg a nőt, ezért a tehetségéért.

- Jó reggelt Kisasszony. - köszönt Nam udvariasan, majd távozni készült, de Jungkook rászólt.

- Maradj csak, nekünk még van egy kis megbeszélnivalónk. - ültette vissza a tekintetével a székre, aztán Yuin felé fordult. - Miért jöttél?

- Azért, mert újabban, ha én nem kereslek, akkor te sosem. - mondta a nő panaszos hangon, a vörösre rúzsozott szájával, ami megannyi feltöltés után is, olyan szabálytalan és vékony volt, hogy már csak a plasztika jöhetett szóba.