Fehér Holló (Jikook)

Fehér Holló 4. fejezet

- Reggelt! – ásított egy hatalmasat Jin, pont, amikor belépett a kis irodájába Taehyung.

- Aludtál te egyáltalán? – kérdezte Tae, miközben leült egy székre, és a barátja nyúzott arcát vizslatta, ugyanis a fekete karikák a szeme alatt új szintre léptek, mélységüket és nagyságukat tekintve egyaránt.

- Még tegnap este szólt Namjoon, hogy Kook közös reggelit tervez, így gondoltam összeszedek minden infót, hogy kéznél legyenek. – válaszolta, és egyik mappát rakta a másikra, amik szépen felcímkézve, és sorba rendezve álltak készen a reggeli megbeszélésre.

- Tudsz valamit a tegnapi találkozójáról? - kérdezte Tae.

- Nem. – rázta meg a fejét Jin, majd felhajtotta a maradék kávéját, a papírpoharat pedig a kukába dobta. – De gondolom, hogy azért beavat minket.

- Szerinted gáz van? – kérdezte ismét Taehyung halkan.

- Tudom, hogy a nemtörődöm természeted mögött sokkal lelkiismeretesebb vagy, mint azt láttatni szeretnéd, de szerintem ezt az opciót elengedheted. – mosolygott Jin. – Rengeteg kisebb csoport áll mellettünk, hála Jungkooknak, mert időben elkezdett gondolkodni és tenni is az ügy érdekében. Tudod, hogy milyen!? Semmit sem vesz félvállról, még ha úgy is látszik. Ezenkívül, itt vagyunk neki mi is. Nincs az az isten, amelyik meg tudna állítani minket.

Taehyung csendben hallgatta a szavakat, miközben maga elé meredt. Sokat köszönhetett Kooknak, és a legutolsó, amit végig akart volna nézni, az az Ő, és a Hollók bukása lett volna. Úgy tekintett a tagjaira, mint a saját a családjára.

- Igen, igazad van. – vett egy mély levegőt, és visszamosolygott Jinre. – Mehetünk?

- Persze! – bólintott Jin, majd felkapta a mappákat, és elindultak a tárgyalóba.

A nagy terem közepén egy ovális asztal volt, körülötte tíz székkel. Kook már bent volt, és Yoongival beszélgetett. Namjoon pedig Hobival tárgyalt meg valamit éppen. Rajtuk kívül, még négy másik, magasabb beosztású férfi ült az asztalnál, valamint még, úgy huszonöt fő ácsorgott a terem különböző pontjain és csendben vártak.

Amikor Jungkook meglátta a széles mosollyal és tíz kiló papírral közeledő Jint, legszívesebben felnyüszített volna, de miután jobban szemügyre vette a beosztottja fáradt arcát, egy mosolygós köszönömmel üdvözölte a félelmetes adatkupacot.

Ezek után Jin leült Namjoon mellé, Tae pedig Hobi mellett foglalt helyet, majd elkezdődött a megbeszélés, amin a főnökük felvázolta az előző esti találkozójának eredményét. A beszámolót hangos és ingerült sóhajok fogadták a teremben. Jungkook nem is számított másra, hiszen a legközelebbi embereivel ült egy szobában. Az öt közvetlen beosztottja mellet ők voltak azok, akik a munka rázós részét intézték, és a Fészekben lévő ügyeket az irányításuk alatt tartották.

Miután Jungkook felvázolta a helyzetet és kiadta az utasításokat, mindenki elhagyta a helyiséget. Majdnem, mindenki.

- Nam! – szólalt meg Kook. – Beszélgess el a csoportvezetőkkel, azokkal, akik a mi oldalunkon vannak, és tudd meg, hogy még mindig így van-e.

- Rendben! – bólintott a megszólított személy.

- Hobi! Te nézd át az arzenált, és ha szükséges, akkor cseréljétek ki, amit kell. Legyen minden lövésre kész állapotban.

- Vedd úgy, hogy már kész is van! – mosolygott Hobi.

- Taehyung! – szólította meg őt is Kook. – A következő szállítmányt visszatartjuk még pár napig, így te is itt maradsz.