Fehér Holló (Jikook)

Fehér Holló 15. fejezet

- Szóval ez a helyzet. – nyugtázta le Jin a fiú beszámolóját, az előző esti balhéról. A reggeli kávék ott gőzölögtek az asztalon, de egyikük sem nyúlt hozzá. Ahhoz túlságosan is a gondolataikba merülve meredtek maguk elé.

- Tudjuk már, hogy kik voltak azok? – kérdezte Jimin.

- Még nem. – rázta meg a fejét Jin. – Akit Namjoonék behoztak még a Fekete Szobában piheg. Kook az idegein táncol. Egyelőre nem ment be hozzá senki. Csak ő ordítozik kifelé, de semmi hasznosat. – rántotta meg a vállát.

- Fekete Szoba? – csillantak fel Jimin szemei. – Nem hallottam még a helyről.

- Ha szépen nézel a főnökre, akkor biztos bemehetsz. Nem mintha tiltva lenne, csak nem mindenkinek van hozzá gyomra. – vette fel végre a kávésbögréjét Jin.

- Akkor inkább hagyjuk. – motyogta Jimin az orra alatt. Az előző esti kis afférjuk után nem érezte úgy, hogy akárcsak a szeme elé is akarnak kerülni. Nem. Nem a csók miatt. Azt nem bánta. Sőt... azt lehetne mondani, hogy még élvezte is a főnöke molesztálását. Inkább az újabb meghívás okán volt még mindig mérges. Nehezen tudta túltenni magát a bárban történteken.

- Tudtam, hogy nem vagy elég kitartó. – lépett be az ajtón Taehyung. Az arcán kárörvendő mosoly terült el, ahogy elkapta az utolsó mondatot.

- Azt se hallottad, hogy miről beszéltünk. – szólt közbe Jin.

- A lényeget pont elkaptam. A kis Fióka nem elég tökös. Inkább ideje korán feladja a dolgot. Nekem ez éppen elég. – vigyorgott tovább.

- Befoghatod Csipkerózsika! – szólt oda neki Jimin, miközben pillantása nem tudta elkerülni Taehyung pólóban megvillanó karját, és az így szabadon hagyott tetoválást.

- Mi van? – kérdezte Tae szúrós tekintettel, mire Jimin csak megrántotta a vállát.

- Mikor hallgatjátok ki? – kérdezte Jin, utalva az elfogott üldözőjükre.

- Passz. – válaszolta Taehyung. – Namjoon azt mondta, hogy valamikor délelőtt. De szerintem nem tud olyat mondani, amit ne tudnánk már. Szerintem a főnök ezért is nem sietteti a dolgot.

Jimin mindeközben csendben figyelte Tae csuklóját, aki viszont nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy mereven őt bámulják, ezért karba tette a kezeit, hogy eltüntesse a mintát. – Barom. – szúrta oda halkan a mozdulat mellé.

Jimin felállt és Jinhez lépette. – Állj fel! – szólt rá a férfire, aki meglepődött ugyan, de végül lassan felállt, Jimin pedig elkezdte húzni felfelé a pulcsiját, hogy lássa a karjait.

- Mi a frászt művelsz? – kérdezte Jin meglepődve, Taehyung pedig hangosan felröhögött. Jimin nem hagyta abba, miután Jin karjai teljesen tiszták voltak. Inkább elkezdte felrángatni a pulcsiját, felfedve így, az egyáltalán nem várt kockás hasizmait.

-- Hohó! Drágám! Azt hittem, hogy ez csak egy napra szólt! – rángatta vissza a ruháit Jin, miközben megpróbálta elhessegetni Jimin kezeit. – Nem hittem volna, hogy nem múlik el nyom nélkül. – ugratta Jin, miközben a fiú tovább kutatott, amit Tae hangos kuncogása kísért. Egészen egy kattanásig, amire mindannyian szoborrá merevedtek, és csak a fejük a hang irányába fordult. Az ajtóból Yoongi és Jungkook tekintete meredt vissza rájuk. Az előbbi a halántékát masszírozva állt, az utóbbi felvont szemöldökkel, kérdő tekintettel pillantott feléjük.

- Izé... ez csak... - nyögte Jin, de nem várták meg a magyarázatát, hanem egy másik ajtón távoztak is Kook irodájába.

- Állatkert. – szólt vissza Yoongi az ajtóból réséből, majd ténylegesen be is csukta azt.