Fehér Holló (Jikook)

Fehér Holló 23. fejezet

Jimin, Hobival és a támogató egység vezetőjével, Inseoval ült egy kocsiban, miközben a helyszín felé tartottak. Nem tudta megállni, hogy néha elmosolyodjon magában, a hátsó ülésen. Csak akkor fogta fel Kook utalásait, amikor meghallotta a nevét és tudatosult benne, hogy mi is történik. Minden az ő malmára hajtotta a vizet. Nem is gondolta volna, hogy Jungkook ilyen nyíltan, mindenki előtt fog bizalmat szavazni neki, ráadásul úgy, hogy kérdőre se tudják vonni. Annyira színpadias, annyira pazar volt az egész szituáció, amit életében még sosem tapasztalt. Megnyerte a Hollók legfontosabb emberét, az egyik legfontosabb sakkbábut, aki komoly szerepet fog betölteni a tervében.

Másfelől, mosolygott azért is, mert végre valaki elismerte. Az ember megtörik, ha napról napra, alkalomról alkalomra végzi a munkáját, esetében embereket öl, de még egy vállba veregetést sem kap viszonzásul. Kicsit morbid ugye? De így van. Mint egy robot, ment egyik áldozatától a következő célpontig. Volt, hogy napokig meg kellett figyelnie az illetőt, majd egy késszúrás a megfelelő helyre elégnek is bizonyult. Volt, hogy hosszú órákon keresztül csak a távcsőbe bámult, és várta a megfelelő pillanatot, amikor az elgémberedett teste végre feloldozást nyerhet egy másik ember halálában. De, most az, hogy valaki a nevén szólította és új ranggal ruházta fel, olyan volt, mintha jutalmat kapott volna a még el sem végzett munkáért, és ez teljesen felpörgette. Annyi minden járt a fejében, és olyan sok mindent kellett újragondolnia, hogy észre sem vette, amikor Hobi leállította az autót, és hátra fordult hozzá.

- Képes vagy rá? – kérdezte komoly arccal.

- Miért ne lennék? – kérdezett vissza Jimin. – Nem fogom elcseszni, ha ezért aggódsz. Te is adhatnál egy esélyt arra, hogy bizonyítsak, mint a főnök. – mosolyodott el, majd felvette a maszkot és kiszállt az autóból.

A háztömb körül lévő utcákban parkoltak le. Ha ki is szúrta valaki őket, már akkor is késő lett volna, mert az akció azonnal indult. Gyors lépésekkel közelítették meg a házat, amit magas kőfal vett körbe.

.

.

Mindeközben, a találkozó helyszínére, a régi és elhagyatott gyárépületbe egy autó gördült be. Bent már égett pár reflektor, ebből arra következtettek, hogy várják őket.

- Mindenki készen áll? – kérdezte Jungkook.

- Kész! – hallotta a szót kétszer, az egységek vezetőitől, miközben bent fegyveres emberek vették körbe az autót, tisztes távolságból figyelve. – Indulás!

A következő pillanatban, az épületet körülvett egység, akik előzőleg már biztosították a környéket, most a raktárt vették körbe Taehyung vezetésével. Ahogy kint eldördültek az első lövések, és elvonták a bent lévő Mambások figyelmét, Jungkook és a mellette ülő másik négy személy, kiugrottak az autóból, és végeztek a közelükben lévő emberekkel, majd fedezéket kerestek. Yoongi csapata pedig ekkor hatolt be, hogy addig is tűz alá vonják a Mambásokat, fedezve így a bent lévő Hollókat.

.

.

Jiminék, eközben már az udvarra hatoltak be, csendben végezve az ott lévő őrökkel. Mivel nem volt pontos információjuk, hogy mikor és merre van őrjárat, ha van egyáltalán, ezért különös figyelmet kellett fordítaniuk arra, hogy ne vegyék észre őket, egészen addig, amíg be nem lépnek a házba.

A kamerák elhelyezkedéséből tudták, hogy hol kell várniuk, amíg az összes egység végez a saját területének a megtisztításával. Onnantól már nem sok idejük volt, mert a házban tartózkodó őröknek, biztos gyorsan feltűnik, hogy valami nagyon nincs rendben.